Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-87

188 87. országos ülés márczins 16.187ä>. a ki még mindig nagymérvű kutatásokat és ' statisztikai kimutatásokat vár, majd az esztendő folyamában bekövetkezendőket, hogy vizsgálatába bocsátkozhassák azon kérdésnek, hogy vájjon van-e szükség moratóriumra vagy nincs: holott e.zon, az igazság kiszolgáltatásával megbízott szakférfiú, ki a helyszínén van és ismeri a helyzetet, már mulhatlanul szükségesnek tartotta a iicitatio beszüntetését. Engedje meg. t. barátom, kijelentenem, hogy ha nekem két szakférfiú köztt kell választanom — s t. barátomat is szakférfiúnak elismerem — inkább annak véleményét fogadoni el, a ki ismeri a helyszínét és a helyzetet, s nem azét, a ki az előadói kényelmes székből még ezentúl akar adatokat gyűjteni. Emmer Kornél előadó: Ugyanazt akarjuk. Eötvös Károly: Apáthy t. képviselőtársam jónak látta p* Idákat felhozni arra nézve, hogy a moratórium behozása Szegedre és vidékére nézve nem ezélszerű és nem szükséges. Megjegyzem, hogy sem azt, hogy czélszerü-e vagy nem ezélszerű, sem azt, hogy szükséges-e vagy nem | szüksége--, egyátalán nem bizonyította; pedig azt ígérte, hogy bizonyítani fogja, hanem külföldi törvényhozások példáit említette fel itt előttünk. Elismerem, hogy a külföldi példák idézésében t. barátom rendkívüli ügyességgel, de kereskedelmi törvénye után — mondhatom — rend- . kívüli gyakorlattal is bir. {Derültség a szélső I balon.) Sőt többet mondok. Elismerem azt, hogy j t. barátom tejesen alkalmas lenne idegen országok számára mindig a helyzetnek megfelelő törvényeket alkotui: (Derültség a szélső' balon) hanem már akkor, midőn Magyarország sajátlagos viszonyairól és egy olyan, talán ezer év óta példátlan szerencsétlenségről van szó, mint mely most Szegedet és vidékét érte, bocsásson meg, hogy -.zen helyzet orvosszereinek felkereséséhez mégis ne Francziaországba, meg Belgiumba, meg Ausztriába menjünk, (Tetszés a szélsőbalon.) hanem gondoskodjunk ezen orvosszerek felkereséséről akként, miként azokat a törvényhozási bölcseség, az istenadta józan ész és a humanitás és részvét kötelessége parancsol. De különben még az a példa is, melyet felhozott, még az sem találó; mert a váltókra és a váltójogi hatályon kívüli kereskedelmi papírokra még az általa felhozott példa szerint is igenis bemutatási moratórium hozatott be Fraucziaországban, a m, pedig tényleg és az ultima analysi fizetési moratóriummá, egy és ugyanaz. Igenis, hát rögtön és kötelezőleg kell behozni a felmondási és bemutatási moratóriumot bizonyos határidőre, a mint Apáthy képviselő ur erre külföldi példákat hozott fel. Jól jegyezte meg Simonyi Lajos t. képviselőtársam, hogy mi veit nemzetek köztt, mi veit hadseregeknek párviadala vagy háborúja egyáltalán nem képes oly, majdnem lehetetlen helyzetet előidézni, mint a minő Szeged városának és vidékének helyzete. Azt mondja Apáthy képviselő ur — Simonyi Lajos bárónak felelve — hogy ő is elhiszi ugyan, hogy a Szegeden volt, mondhatni egykori Szegeden volt pénzintézetek betétei rögtön fognak felmondatni; de ám álljon elő a kormány és tegye meg kötelességét és adja meg ezen intézeteknek a fizetési képességet. Meglehet, hogv a kormány meg fogja tenni. De én attól tartok — visszamenve kormányzatának 4. esztendejére és hasonló esetekre emlékezvén — hogy a t. kormány nem fogja megtenni, vagy legalább nem fogja megtenni kielégítő módon. Hiszen kérem, méltóztassék csak arra emlékezni, midőn néhány nappal ezelőtt azt kértem, hogy az adóbehajtásoknál kényszereszközök alkalmazása szüntettessék meg, de rögtön és határozottan mondassák ki — a t. ministerelnök ur elütötte a kérdést azzal: „hát hiszen most úgy sem exequálunk". Most! De meddig tart az a most? Már bocsánatot kérek, ha még ilyen közei álló, kézzelfogható dolgokra is a t. kormány egyenes, kielégítő feleletet nem ád; és egy egyenes intézkedéssel nem nyugtat meg bennünket: hát biztosít-e arról a t. igazságügymiiüsier és különösen Apáthy t. képviselőtársam, hogy ezen intézetek, melyeknek alaptőkéje, betétei nagyon sok millióra mennek Teleszky István (közbeszól): Dehogy mennek! Eötvös Károly: . . . hogy majd ezen intézetek, midőn a szükség kívánja, a t. kormány segélyével — pedig milliókra menő segélyével — rögtön teljesíthetik mindennemű kötelezettségeiket? Teleszky t. barátom, remélem, hozzá fog szólani ezen kérdéshez és ellenezni fogja a moratóriumot. (Derültség balfelöl.) T. barátom tudja azt, hogy a kereskedelmi törvény szerint, különösen annak 100. §-a szerint, — de hozzá teszem, hogy a törvénynek száz paragraphusa szerint is — ma Szegeden minden kereskedelmi társulat, minden intézet, minden szövetkezet, részvénytársaság, minden betéttársaság abban a helyzetben van, hogy egyetlen egy piczi kis hitelezőnek, a ki csak egy krajczárral hitelezett, három sorból álló kérvényére a törvényszék tartozik a liquidatiót, vagy csődöt elrendelni. Minden intézet abban a helyzetben van, a melyről a kereskedelmi törvény 100. §-ának 1-ső pontja szól: hogy a bíróság köteles kimondani a társaság feloszlása'-, ha a társasági czél elérése külső körülmények miatt lehetetlenné válik. (Teleszky István tagadólag int.) Bocsánatot kérek, a külső körülmények itt vannak. Azok miatt a külső körülmények miatt ma nem lehet