Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-87

184 87. országos ülés márczius 16. 1S7Í>. kezőjét anuak, a mit a ministerium indítványozott. Javasolta ugyanis nem a fizetésnek, hanem a bemutatási időnek prorogatióját. Midőn a bizottság javaslata megtámadtatott, a bizottság elnöke, Werlé, a megtámadókhoz következő szavakat intézte. {Halljuk!) Ha önök a lejáratot prorogálják, kísérletet tesznek azon szerződések megsemmisítésére, melyek a jelen törvény előtt és az önök hatáskörén kivül keletkeztek, és a világ minden bírósága azt fogja önöknek mondani, hogy nincs joguk az érintett szerződéseket megváltoztatni." És mi lett az eredmény? Az, hogy a franezia törvényhozó testület a bizottság javaslatát fogadta el és hogy adott prorogatiót bemutatásra, de nem adott fizetési moratóriumot. És mi lett ismét ennek eredménye? Az, hogy daczára annak, (Halljuk! Halljuk!) hogy a franezia törvényhozás a prorogatiót ily korlátolt alakban fogadta el, a német bíróságok azt nem respectálták, igazat adván Werlének, hogy nincs joga a törvényhozásnak azokat a szerződéseket, melyek hatáskörén kivül keletkeztek, megváltoztatni. (Mozgás balfelöl. Helyeslés jobbról.) Szegednek üzleti Összeköttetései, szerencsére, vagy fájdalom, a külfölddel nem oly nagyok és terjedtek, mini: Francziaországéi. mert üzleti öszszeköttetései többnyire csak Lajtlián túl vannak és én kételkedem abban, hogy a lajthán-túli bíróságok kötelezve éreznék magukat e törvény megtartására. (Mozgás balfelöl! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat, t. ház, sokkal tovább megy, (Halljuk! Halljuk!) mint a franezia törvény, mivel az nemcsak a hitelezők, hanem az adósok érdekek is megóvja. (Ellenmondás balfelöl. Ugy van! jobbról.) Azt hiszem, t. ház, hogy ha az igazságügy ministerium a neki adott felhatalmazást intentiójának megfelelőleg fogja felhasználni, akkor a vizkár által sújtottak érdekei teljesen meg lesznek védve. En részemről a javaslatban elég garantiát látok ez irányban és azt elfogadom. (Helyeslés a jobboldaléra.) Németh Albert: Tiszt, ház! Minekelőtte e nagyfontosságú kérdésnek tulajdonképeni lényegére térnék, méltóztassék megengedni, hogy az általam tisztelt és előttem közvetlenül felszólalt képviselőtársam néhány kérdésére és aggályára feleljek. (Halljuk!) Legelőször is azt kérdi Apáthy t. képviselőtársam, hogy kikre kell hát kiterjeszteni ezen moratóriumot? Megmondom én. Az 1848-iki IX. törvényezikk 4. §-a, a mely a jobbágyság kötelezettségét a földbirtokosokkal szemben eltörölte, azt mondja: „oly földbirtokos ellen, kinek birtokához a törvény kihirdetése előtt urbériség volt csatolva, semminemű adóssági követelések a törvény további rendeletéig fel nem mondhatók. Miért tette ezt az 1848-iki törvényhozás? Azért, mert egy nagy nemzeti actussal, melynek politikai természete és nagysága igazolta ezen rohamos intézkedéseket, egyszerre megfosztotta a birtokos osztályt a munkaerőtől, épen^ a küszöbön álló tavaszi munkálatok közepette. És ime, tiszt, ház, a törvény ezen intézkedését a jogtudományi világ nagyon igazságosnak tartotta, s nem rendült meg általa Magyarország hitele, hanem gyarapodott. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát az 1848-iki törvényhozás megadta a IX. törvényezikkben a moratóriumot az urbért vesztett földbirtokosoknak: akkor most Apáthy t. képviselőtársam megnyugtatására azt van szerencsém válaszolni, hogy megadhatja a törvényhozás a moratóriumot hitelezőik ellen Szeged lakóinak, kik mindenöket elvesztették. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy hiszen a moratóriumot maga a situatio adta meg. Megengedem, hogy megadta, de meddig tart ez? Addig, a mig azon bíróságok székhelyeiket elfoglalják, és akkor aztán a legtiizesebb és legerélyesebb actióval neki fog menni minden ember. a kinek szegedi emberen keresete van, hogy más által meg ne előztessék. (Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) Azt mondja Apáthy t. képviselőtársam, hogy a moratórium megadása kétélű fegyver. Igaz, elismerem. Egyik éle a fegyvernek azon kárvallott szegedi ember ellen van intézve, a ki fizetésképtelen, a másik éle a fegyvernek az ügyvéd kezében van, ki most a perköltségeket nevelni fogja az által, hogy nem Szegeden, hanem Makón perlekedik és az álíal több költségbe keríti a szegény adóst. (Ugy vau! a szélső baloldalon.) Ezeket a képviselő urnak elmondani, nézetem szerint jogosulva voltam. A tárgy tulajdonképi lényegére áttérve, megjegyzem, t. ház, hogy midőn ezen izgalmas napokban a törvén} javaslatot átolvastam, számot vetettem magammal, ha vájjon elvi álláspontomnál fogva, mint e párt tagja, nyugodt lélekkel megadhatom-e azon nagymérvű felhatalmazást az igazságügyministernek? És én megvallom, t. ház. hogy azon meggyőződésre jutottam, hogy miután nekem a pillanat szükségében és a rohamosan bekövetkezett vész napjaiban az eszközökben válogatnom nem lehet, én azonnal egy világos és speciális törvényben általános felhatalmazást adok az igazságügyministernek; azonban, midőn ma a házba léptem, feltámadtak aggodalmaim, kételyeim és gondoltam, hogy vájjon azon jogtudományi bölcsesség mellett is, mely egy élet fáradalmain át a t. igazságügyminister halántékait övezi, és azon szelíd, nemes, becsületes individualitásnál fogva is, melyet én egy emberéleten át, gyakori érintkezések által, lelkem egész sim-