Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-79

52 79. országos ülés snárczins 6. 1879. kormány igen helyesen nagy erőfeszítéseket tesz ; az iránt, hogy a mi dohányunkat nélkülözhesse, l s a hazai termelést emelje. Azt az egyet azon- I ban maga az olasz pénzügyi minister, ki ezt az ügyet kezeli, kénytelen beismerni, hogy sikerült ugyan az utolsó években megszorítani a magyar dohány bevitelét, de azt egészen kikerülni lehetetlenség, mert a fogyasztó közönség azonnal észrevenné. Ezeket akartam ez alkalommal felhozni, nem óhajtván a részleteknél újból felszólalni. Az államjószágokra nézve csak egy megjegyzést óhajtok tenni a t. pénzügyminister ur nyilatkozatára. Az általános vitaalkalmával bátor voltam megjegyezni, hogy arra nem tudok példát, hogy valamely ország ingatlan vagyontól fosztotta meg magát a végett, hogy azzal évi rendes deficitj étied ezzé; ez csakugyan a legkétségbeesettebb lépés lenne. Erre a minister ur szellemdásan azt felelte, hogy nem az évi deficit fedezésére akarják fordítani, hanem tény az, hogy óriási beruházásokat tettünk, száz milliókra menő beruházásokat, vasutakat építettünk, ezeket adjuk az államnak cserébe és ezért adjuk el a jószágokat. Engedelmet kérek, az állam szépen megköszöni azt a cserét. Igaz, hogy az államjószágok igen keveset jövedelmeznek; meggyőződésem szerint legalább ötször annyit jövedelmezhetnének jó kezelés alatt, de valamit mégis csak jövedelmeznek. No ha már valaki nekem azt az ajánlatot teszi, hogy egy bármily kevéssé jövedelmező jószágtól magamat megfoszszam, azért, hogy cserébe kapjak valamit, a hol nekem évenként 16 milliót kell ráfizetnem, ez csakugyan rósz csere. A t. kormány és a t. ház figyelmét egy tárgyra kivánom felhívni, a melynek már ez idő szerint is helyet kellett volna foglalni a költségvetésben, s remélem, hogy a jövő éviben ez benn lesz. Exposéjában a t. pénzügyminister ur maga is vérző szívvel beismerte, hogy Magyarország középosztálya szemlátomást hanyatlik, hanem sem exposéjában, sem a budgetben semmi nyomát sem látjuk annak, hogy tulajdonkép mikép véli a t. kormány ezen osztálynak s egyáltalában az országnak adóképességét fokozni. A mit azonban a t. pénzügyminister ur mondott, az igen természetesen nem új; észlelte ezt az ország már több év óta, s azért többen összeállottak a fővárosban párt- és osztály-különbség nélkül, azon czélból, hogy ezen középosztálynak egy földhitel-szövetkezetet létrehozzanak, melynek czélja lenne kiválólag a kisbirtokosok hitelviszonyait javítni; mert hisz tudjuk, hogy e hanyatlásnak nem kizárólagos, de mindenesetre egyik főoka abban volt, hogy szomorú hitelviszonyaink folytán kénytelenek voltak uzsorások kezébe kerülni. E szövetkezet eszméje lelkesen felkaroltatott a közönség és sajtó által, a mig végre a i dolog oda érlelődött, hogy a bizottság megI alakult, buzgalommal működött és végre maga a | kormány is belátta, hogy jó lesz ez eszmét feli karolni. A nála megjelent bizottságnak ünnepélyesen megígérte, hogy a kisbirtokosokért legalább is annyit fog tenni, mint a mennyit a 48-iki törvényhozás a nagybirtokosok érdekében tett, hogy t. i. hozzájárul ez intézet alapításához egy fél milliónyi alapítványnyal; kikötötte azonban — szerintem igen helyesen — azt, hogy ez öszszeggel csak akkor fog hozzájárulni, ha előbb a bizottság ki fogja mutatni, hogy a társadalmi kezdeményezés legalább is ugyanannyit, lehetőleg nagyobb összeget is tényleg előteremt. Ez megtörtént. A közönség sokkal lelkesebben karolta fel az ügyet, mint ezt a mostani viszonyok köztt remélni lehetett; sokkal nagyobb Összeg íratott alá, mint a mennyit a kormány kivánt, s nem kell egyéb, mint az, hogy a kormány igéretét beváltsa, s miután erre törvényhozási intézkedés kell, hogy az illető intézkedéseket megtegye. E stádiumban van a dolog körülbelül egy éve s nem tudom, mi akadályozza a kormányt abban, hogy ezen már teljesen megérett ügyet, melytől lehetetlen megtagadni azt, hogy valamit mindenesetre javítana a középosztály sorsán — különösen ha kellőleg gondoskodva lesz, hogy az intézet oly kezek által vezettessék, melyek kizárólag e czélt tartják szem előtt — ténynyé átváltoztassa, és hogy az illető előterjesztés az országgyűlés előtt megtétessék. Felhoztam ezt nem ugyan mint indítványt, hanem mint kérelmet, hogy a kormány ünnepélyesen tett igéretét igyekezzék beváltani, hogy mi már legalább a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával ennek is nyomát lássuk. Ezek után igen természetes, hogy miután a költségvetést általánosságban sem fogadtam el, az ezen tárczára előirányzott összegeket sem fogadhatom el; annyival kevésbé, mert épen ez a tárcza az, a niebynek költségeit egyáltalában nem lehet elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor jegyző (olvas): Központi igazgatás. Kiadás: személyi járandóságok összesen 574,349 frt. Elnök: Méltóztatik a t. ház, a központi igazgatás, személyi járandóság czímen 574,349 frtot megszavazni ? (Helyeslés.) Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvas): Dologi kiadások: 172,799 frt. Elnök: Elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvas): Összes kiadás: 747,148 frt. Elnök: Elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvas): Központi állami pénztár. Rendes kiadások. XVI. fejezet, 2. ezím. Központi állami pénztár. Kiadás. Sze-