Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-86

86. országos ülés most Hódmez o-Vásárhely és Szentes szomszéd testvér-városokat a vész fenyegeti. Itt történt a mi részünkön a gátszakadás. Ne méltóztassék hinni, hogy én a lapokban is említett azon gyanúnak akarnék kifejezést adni, hogy ez a töltés roszakaratú emberek által komoly szándékkal átvágatott volna. Korántsem. Csak jelezni akartam, mily roppant vonal az, melyet ágy szentesi és vásárhelyi polgártársainknak valamint nekünk is, mélységes rétek felett 9 ölnyi mély fenekek oldalánál kell védenünk. Egyúttal megakartam czáfolni azt a gyanút, melyet nálunk józan belátású férfiak nem osztanak; és mely, ha egyszer lábra kapna is, én inkább annak tulajdonítom, hogy a Tiszaszabályozási társulat vezető közegei a töltéseket az elem által felbonthatatlannak állítják és sajnálom, hogy épen a kormány padjairól is — ámbár nem biztosan állítólag, de mégis kifejezés adatott azon nézetnek, hogy a töltés talán roszakaratú emberek kezei által vágatott volna át. Én pedig tapasztalásból tudom, hogy Szeged városából oly körökből származott ez a hír, melyek a Tiszaszabályozísi társulattal szoros összeköttetésben vannak, mintegy jelezni akarván, hogy a töltések egy bevehetetlen védvonalat képeznek, s azokat csak a roszakarat hasíthatta át. A 18,000 ölnyi távolság, mely védvonalunkat képezte, a Tisza folyam az esés törvényei szerint, a melynek folytán 3 hüvelyt lehet ezer ölre számítani, körülbelül 5 hüvelyk különbséget tesz ki Percsorától Szegedig; ha tehát Petresnél, a hol áttört a viz, betör határainkba a Tisza, mi készen lehetünk egy a szegedi niveaunál 50—55 hüvelylyel magasabb víztükörre. E körülmény volt az, t. ház, melyet a Tiszaszabályozás mérnökei soha beismerni nem akartak; (Halljuk! Halljuk!) a mely felett Szeged város polgáraival, szakértő, de nem szaktudományos férfiaival folyvást vitatkoztak és melynek folytán Szeged város külső részeiben minden védelem nélkül hagyattak a város polgárai. De ennek daczára mi igen sokszor törekedtünk — ezen külső vonalon következő — a térképen 2. és 3. számmal jelzett vonalunkat megerősíteni és magát az alföldfiumei vasút töltését is, a hol a catastropha bekövetkezett; de a Tiszaszabályozás mérnökei mindig azt mondták: a ti helyetek Percsoránál van, ott védelmezzétek várostokat. Méltóztatnak tudni, hogy a viz áttörte a petresi vonalt, csakhamar átugrotta a közbeeső töltéseket és megtámadta az alföld-fiumei vasút töltését, és méltóztatnak a hírlapokból tudni, mikép következett be a catastropha; de nincs a t. háznak tudomása azon nagy fontosságú körülményről , (Halljuk ! Halljuk !) hogy Szeged város polgárai ugy a magas kormányt, mint a Tiszaszabályozás közegeit, kik a magas kormány ! márezins 15. 1ST9. jyj közvetlen felügyelete alatt, annak úgyszólván közegei alatt működnek, már 14—15 év óta figyelmeztetik arra nézve, hogy ha Szeged városa tisztán csak erre a vonalra lesz utalva, előbb-utóbb a végenyészet felé néz. 1869. évi október hóban az országgyűlés elé egy kérvényt terjesztett Szeged városa, a melyben — nem akarván a ház becses türelmét ennek idézgetésével fárasztani — világosan kimutatja mindazon veszélyeket, melyek rá nézve ezen hosszú vonal védelméből háramolhatriak és azon igazságtalanságokat és jogsértéseket, a melyek ezen percsorai Tiszaszabályozási társulat ellenében elkövettettek. Hogy e kérvény mi sorsra jutott, arról Szeged városának tudomása nincs. Valahol a ház levéltárában, vagy lomtárában aluszik. (Mozgás és felkiáltások balfelol: Tanulmányozzák!) De a többi községek sem látták magukat biztosítva a percsorai védvonal által, és időközben ők is felfolyamodtak a kormányhoz, és figyelmeztették azon catastrophára, a mely ezen hosszú védvonalból és a mellette elterülő mély helyekből, különösen a gyeri fok feje, a dóczi tó és több 8—9000-nyi mélységekből támadnak. Algyő községe igen erélyesen felirt a kormányhoz 1875. márczius 21-én; figyelmeztette ezen veszélyre a kormányt, e veszélyre, mely veszélyt maga a társulat és az algyői uradalom igazgatója is, ki a társulat elnöke, elismerte. A kérvényben szórói-szóra a következő foglaltatik (olvas): azt maga a társulat s az algyői uradalom igazgatója, ki egyszersmind a társulat elnöke is, kimondotta 1862. évi okt. hó 21-én tartott ülésében, melyről a fölvett jegyzőkönyv 1. pontjában szóról szóra a következők foglaltatnak: „Visszatérve a társulatra várakozó töltésezési munkálatok iránt beadott tervezet és költségszámitoláshoz : nem titkolhatja el a társulat, hogy ezek szerint oly teher várakozik rá, melyet elviselni, különösen a kebelében levő két kisebb község, Tápé és Algyő, legjobb szándék és akarat mellett is, erejének végmegfeszítésével sem leend képes, s ha majdnem minden évben fenyegető árviz elleni védelemmel szükségesnek bebizonyult töltésépítéseknél jótékony segédkezésre nem talál: — kettős szerencsétlenség közé kerül, t. i. vagy a folytonos védelemben kimerülvén, végelpusztuláshoz jut, vagy pedig a pusztító elem tálfeszített erejét is felülmúlván, az árviz áldozatává esik." Nem szükség tehát, nagymélt. ministerium, önmagunknak igazolni azon jóval fennebbi állításunkat, hogy a szeged-percsorai társulatba lett beerőszakoltatásunkból végpusztulásunk következik, — mert a fentebb idézett, s határozatilag jegyzőkönyvbe jegyzett szavakkal beismerve, kimondotta azt maga azon társulat, mely bizonyos