Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-85

85. országos ölés mározius 13. 1878. \ 49 nem fölösleges, ha ez iránt (

"intézkedés történik. Nem mondom s nem is állítom, hogy az az eljárás a ministerelnök ur helyeslésével találkozott, de az tény, és ha megtörtént egyszer, megtörténhetik máskor is. {ügy van! a szélső baloldalon ) A mi illeti a pénzösszegnek kijelölését, én azt hiszem, hogy igenis a kormányhoz tartozik, arról gondoskodni és a kormány kötelességében áll, akkor, mikor a törvényhozás együtt van, az iránt javaslatot előterjeszteni; mert elismerem a kormánynak azon jogát, hogy a felmerült kényszerhelyzet és szükség esetében saját felelősségére, minden előleges meghatalmazás nélkül is intézkedjék : de mikor a törvényhozás együtt van és olyan intézkedésekről van szó, a melyek nem épen a pillanatnyi szükség enyhítésére vonatkoznak, hanem a jövőre, akkor igenis a kormányt illeti, a mint a t. ministerelnök ur is kijelentette, hogy ő kezdeményezzen és tegyen előterjesztést a törvényhozásnak. Én sem kívánom az összeget meghatározni, mert tökéletesen igazat adok a ministerelnök urnak abban, hogy a jelen pillanatban még nem lehet tudni, hogy egy millió sok-e vagy kevés. Arra nézve tehát azt hiszem, hogy a kormány legyen szíves az előterjesztést mentől előbb megtenni, hogy az ő adatai, belátása és meggyőződése szerint milyen összeg szükséges, a mi a kormánynak rendelkezésére bocsáttassák e czélra. Meg vagyok győződve, hogy a tiszt, ház azt minden nehézség nélkül meg fogja szavazni, ha elegendőnek találja, s ha elegendőnek nem találuá, akkor jogában lesz mindenkinek indítványozni, hogy az összeg nagyobbittassék. Á mi a határozati javaslat napirendre tüzesének kérdését illeti, én azt gondolom, hogy épen azon okoknál fogva, a melyek már itt ismételve emiittettek, hogy ezen ügy rendkívüli sürgősségénél fogva soronkivül tárgyaltatik, ezen határozati javaslat is tárgyalható soron kivül. Hiszen Emmer Kornél í. képviselő ur csak az imént indítványozta, hogy az igazságügyminister ur törvényjavaslatát mintegy en bloc fogadjuk el a házszabályok által megállapított renden kivüS. Mindez azt mutatja, hogy rendkívüli körülmények között élünk ezen kérdésre vonatkozólag, a melyről most szó van, és mikor ilyen körülmények között vagyunk, azt hiszem, nem volna semmi nehézség abban, hogy egy határozati javaslat, a mely e kérdéssel kapcsolatban nyújtatott be, azonnal tárgyalás alá vétessék. Éu tehát a mellett vagyok, hogy a határozati javaslat azonnal tárgyalás alá vétessék. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egyre kénytelen vagyok reflectálni, arra ugyanis, a mit a tiszt, képviselő ur egy általa felhozott 1876-ban történt adóvégrehajtási esetre elmondott. Én 1876-ban a pénzügyi tárczát semmiesetre nem kezeltem; de meg vagyok róla győződve, hogy ha egyes ilyen visszaélés történt, akkor bizonyára az illető minister, a mint tudomására jött, kellőleg és törvényszerűen intézkedett. És az ellen, hogy ilyen egyes visszaélések történjenek, e határozati javaslat semmi orvosságot nem fog nyújtani, mert hogy nem szabad olyan viszszaélésnek történni, az már törvényeinkben is fekszik. Ha visszaélés történik, kötelessége a ministernek azt orvosolni, tehát azon bebizonyítva volt incidens nem igazolja most a határozati javaslatnak illető részét. Különben is tiszt, ház, tartozom nyilatkozni arra, hogy igenis megmondtam az összegeknek legnagyobb részét, a melyeket utalványoztam, de megmondtam azt is, hogy a mennyiben a pillanatnyi szükség igényli, minden illető helyre azon értesítést is küldtem, hogy többet is fogok utalványozni ; de positiv fis összegről most beszélni s kimondani, hogy akkoráig, mig a baj lefolyik, mennyire lesz szükség, engedelmet kérek, tisztán lehetetlen, {ügy van! jobbfelöl.) En azt hiszem, kormánynak és törvényhozásnak egyiránt arra kell készen lenni, hogy ad annyit, a mennyi szükséges, sem többet, sem kevesebbet. {Helyeslés jobbfelöl.) De ha ezt akarjuk elérni, akkor nem kell a kellő adatok ismerete nélkül az összegekről és teendőkről határozni; hanem, ismétlem, együtt lévén a törvényhozás, egy kis türelemmel lehet talán lenni, hogy a kormány, a mint a dologba tisztábban lehet látni, megtegye javaslatát. Akkor lehet az összeget nagyobbítani vagy kisebbíteni, veszély nincs ezen rövid halasztásban, mert a perczileges szükségről folyton gondoskodva van és lesz. {Élénk helyeslés jobbfelöl.) Almássy Sándor: Nem szólaltam volna fel, ha a ministerelnök ur szavai által arra indíttatva nem érezném magamat. Arra nézve, hogy az magától értetik, hogy azon vidéken az adók be nem hajthatók, megjegyzem, hogy nemcsak azon egy kiváló esetről van tudomásom, melyet Simonyi képviselőtársam felhozott, mikor a menekülőnek marháját foglalták le; hanem bátor vagyok felhívni a t. ház tagjait Heves vármegyére, hol 5 éven keresztül inség volt, a kormány kölcsönt és gabonát osztatott ki, és Ghiczy Kálmán ministersége alatt bizottságok küldettek ki az ínségesek létszámának felvételére és mig ezen bizottságok ott jártak, az executió a legnagyobb szigorral végrehajtatott. {Mozgás balfelöl.) Mi a minister úrhoz felterjesztést tettünk, az ínségeseket összeírtuk, de a miniater ur scrupulositása nem elégedett meg a megyei bizottságok összeírásával, annak revisiójára újra kiküldött a ministeriumból egy embert. Mialatt ez történt, elexequáltak a néptől minden megmaradt ingóságot. Ennélfogva én ezen határozati javaslatot