Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-79

i9. országos iilé 8 millió frankról lemondott és mindegyik minister, mindegyik hivatalnok lemondott fizetésének egy részéről. T. képviselőház! Mielőtt bevégezném szavaimat, lehetetieu, legalább általában meg nem érintenem a tárgyat, melyet ugy látszik, az országban mindenki érez, és mindenki följajdul alatta és ez az adók kivetése, kezelése és behajtása körül tapasztalt szabálytalanság. Erre nézve Lukács Béla képviselő ur fölszólalt tegnap, hanem felszólalt a túlsó oldalról Horváth Gyula képviselő ur is, ki elismerve a baj nagyságát, azt mondja, hogy ebből nem szabad pártkérdést csinálni, mert azt mindnyájan egyaránt érezzük. A minister ur azt mondja, hogy nehéz dolog ezen visszaéléseket orvosolni. Én megengedem, hogy nehéz dolog, hanem nehéz csak azérr, mert ámbár bevallani nem akarjuk, hogy mi ennek az oka, az oka az lesz, a mit Horváth Gyula képviselő ur mondott, hogy sem a minister, sem az országgyűlés nem bir azon bureaukratiával, mely kinőtte magát a kormányhivatalokban. Engedelmet kérek, hozzon az országgyűlés oly törvényhozási intézkedést, mely minden emberrel, bárki legyen is az, megérteti azt, hogy ő felelős a maga tetteiért és megtéríteni tartozik a kárt, melyet akármely egyesnek okozott. Ezt azután egy rövid peres utón végre is lehetne hajtani, de nem egy külön törvényszéknél, melyet Lukács képviselő ur indítványozott, mert nekem a speciális törvényszékek nem kellenek, hanem a rendes törvényszéknek A rendes törvényszéknél én beperlem azt, a ki nekem kárt okozott, sokszor olyan kárt, hogy azt megbecsülni nehéz, de utóvégre mégis kár; például nekem ugyanazon egy ügyben három fizetési meghagyást küldenek, noha adómat már megfizettem. Ebben nincs kár, de el kell mennem a csömöri útról a vámházhoz, a mi tőlem messze esik és félnapom odavész. Engedelmet kérek, hogy én ezt csupán azért legyek kénytelen megtenni, mert egy vagy több hivatalnok hiányosan, vagy roszul könyvelte be adómat, vagy elfelejtette bekönyvelni és nekem a nyugtámat őriznem kell, hogy megmutathassam, hogy nekem van igazam: ez oly dolog, a miért jogosan kárpótlást igényelhetek azon kellemetlenségért, melyet nekem okoztak. Isiem akarok az adóbehajtások körüli visszaélésekről részletesebben szólani, miután már tegnap elég mondatott e tárgyban s a minister is elismeri azt, hogy léteznek és hogy ezeket orvosolni kell. Én megvallom, hogy az orvoslás azon nemével, melyet a minister ur helyez kilátásba, hogy az okozott kárt sok esetben meg lehet téríteni, én nem vagyok megelégedve. Nem arról van szó, hogy az okozott kár nekem megtéríttessék, azaz, hogy visszaadják a pénzt, a mit tőlem igazságtalanul elvettek, hanem térítsenek meg nekem minden kárt, melyet okoztak és térítse meg nem az KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IV. KÖTET. i márcznis C. 1S71Í. g állam, mert az állam e tekintetben ártatlan és nem a minister, mert a minister ezen részletekre fel nem ügyelhet, hanem térítse meg azon hivatalnok, a ki a visszaélést okozta. {Helyeslés a szélső balon.) Én azt hiszem, hogy csak említenem kell j azt, hogy a helyett, hogy az adóhátralékokat sokszor oly kíméletlenül hajtják be, sokkal méltányosabb és igazságosabb lenne, hogy a mi már ismételve hangsúlyoztatott, az államjószágok bérhátralékait hajtanák be, (Igazi Ugy van! a szélső haloldalon) mert az nem egyéb, mint viszszaélés, nem egyéb, mint kegyosztogatás, {Elénk helyeslés a, szélső baloldalon) s ez oly valami, a mit egy államnak tűrni egyáltalában nem lehet, a mig megtöretik, addig arról beszélni, hogy komoly a szándék, a helyzeten segíteni egyáltalában uem lehet. Ezekre a dolgokra különösen felhívom a minister ur figyelmét s ámbár nem az ő tárczájához tartozik, azt hiszem, kiterjeszthetné figyelmét a fundationalis javak bérleteire. Ezekről valósággal botrányos adomák keringenek az országban. Az igaz, hogy ezen jövedelmek nem egyenesen az államkincstárba folynak, hauem más czélokra fordíttatnak; igen, de ha a befolyt összeg nem elegendő azon czélokra, akkor mégis az államnak kell pótolni; tehát a mi ezen jószágok bérleteiből elvonatik, az mindenesetre a magyar államot terheli, mert a mennyivel kevesebb jön be, annyival többet kell az államnak hozzátenni. (Igaz! ügy van! a, szélsőbalon.) Még csak egyet kívánok megemlíteni. (Halljuk!) A pénzügyminister ur tegnap zokon vette azt, hogy Lukács Béla képviselő ur követeléssel lép fel. Azt mondja, egyes képviselő nem követelhet. Engedelmet kérek, ez furcsa felfogás; mert az állam minden polgárának lehet követelni ott, a hol a törvény végrehajtását követeli. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) A hol kedvezményt akar elérni, ott természetesen nem követelhet. Ha nekem az adómat a folyó vagy a jövő hó 15-én ki kell fizetni és én elmegyek a pénzügyministerhez és azt mondom, ilyen és ilyen körülményeknél fogva várakozzanak, addig, ez nem törvényes követelés, ezt nem követelhetem, ezt csak kérnem lehet. De midőn törvény végrehajtásáról szólok, akkor követelek s van joga követelni minden egyes állampolgárnak; (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) mert a kormánynak nem joga, hanem kötelessége a törvényt szigorúan végrehajtani s ezt követelni van joga minden honpolgárnak, annyival inkább a képviselőnek, ki a nemzet részéről, mint a kormány ellenőre van ide küldve. Az előre bocsátottak után alig szükséges mondanom, hogy ezen költségvetésben nem találom azon pénzügyi politika kifejezését, a mely nieggyő2