Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-84

132 84. ország-ős ülés márczius IS. 1870. Elnök: Kérem a t. házat, méltóztatik-e ezen határozati javaslatot, melyet Csatár képviselő nr adott be, s mely az imént felolvastatott, elfogadni Azok, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Senki sem áll fel. Derültség.) Elnök: A határozati javaslat nem fogadtatik el. Antal Gyula jegyző (olvassa): Kiadás. Személyi járandóságok 2.124,900 forint. (Elfogadjuk !) Elnök : Személyi járandóságok czímén 2.124,900 frt megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): Dologi kiadások 2.798,700 frt. Csatár Zsigmond: T. ház! Bárhányszor történjék is az meg rajtam, hogy nézetem és érveim mellett egyedül szavazok, higyje meg a t. ház, ez engem kötelességem teljesítésétől viszsza nem tart. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Bizony a hányszor észlelem a hibát, rá fogok mutatni, mert •— jönni fog egy jobb kor — a mely meg fogja teremni azon embert, a ki rá fog mutatni az általam jelzettekre, a ki igazat ad nekem" s azt mondhatja még, ime volt egy szegény ember, a ki rámutatott a sebekre, de nem találkozott doktor, a ki azt behegeszteni vállalkozott volna. Én megvallom, hogy engem felette meglep, hogy itt a költségvetésben, a postakiadásoknál utazási, élelmi és költözködés! czímen 40,000 frt van felvéve. Én nem tudom, hogy ezen utazások tulajdonképen miért történnek, pedig azt okvetlenül tudni kell minden képviselőnek és felettébb sajnálom, hogy akadnak olyanok, a kik uem tudják, hogy a magyar államkincstár érdekében a legkisebb postaexpeditortól fel a legnagyobb postahivatalig, minden hóban a számadások az illető közegek által betérj esztendők; és ott, a hol a hó 3-ikáig be nem érkeznek a számadások, a postaigazgatóságok már gyanítják azon ténykörülményt, hogy ott baj, sikkasztás esete forog fenn, és akkor én felette indokoltnak, sőt elkerülhetlennek tartom, hogy az illető postaigazgatóságok a magok kebeléből egy szakértőt küldjenek ki azon postamesterek hatósági körébe, a honnan a számadások be nem érkezvén, alapos gyanú forog fenn a kezelés tekintetében; de csak azért, hogy 17 kegyencz fizetésén felül háromszoros évi zsoldot rakjon zsebre, — értem a postafelügyelőket, —- én, tekintettel az országnak nyomorúságos voltára, 40,000 frtot meg nem szavazok soha, szavazza meg, a ki akarj kinek sok van; nekem kevés van, tehát én meg nem szavazhatom. T. ház! Fájdalommal észleltük, — teljes tudomásával birok annak, a mit mondandó leszek, — hogy azon úgynevezett posta-rovancsoló, illetve a műszó szerint postafelügyelők, mint Orbán lelke, éjjel-nappal szaladgálnak és nagy napidíjakat, utazási költségeket élveznek és sok helyen láttam, tehát kimondom, hogy a postamestereknek valóságos házi keresztül szolgálnak. Én azt gondolom, hogy az államkincstár megkövetelheti minden közegektől a tisztakezüséget, pontosságot és hogy az államkincstár érdekeit megvédje; de a mint ezt megkövetelheti az államkincstár az állam egyeseitől, úgy viszont megkövetelhetik az állam egyes polgárai az államkincstártól, hogy az ilyen egyének az állam pénzéből a maguk hasznára ne gazdálkodjanak, s ha történtek hibák az államkormányzat keretén belől; azért vagyunk mi itt, hogy e hibákra rámutassunk, hogy ezeket lehetetlenné tegyük, és a kormányt figyelmeztessük, hogy ilyen kiadásoktól óvakodjék. Én tudom, hogy azon 40,000 frt, mely itt utazási, élelmezési és napidíjak czímén fel van véve, tisztán, kizárólag 17 kegyencznek jut, holott erre szükség nincs, mert, mint már jelezni szerencsém volt, ott, hol a hónap 3—4-ik napján be nem érkezik a számadás, a kormány, tudván, hogy baj van, külön intézkedhetik. En azonban határozati javaslatot nem adok: nehogy annak megvédése körül az ellen véleményű ékkel hiában viaskodnom kelljen, mint viaskodott szegény Szeged most az árviz ellen, mely őt mégis elöntötte, A t. minister urat csak kérni akarom egyre, és ez az, hogy ministeri ténykedésének keretén belől, méltóztassék minden dolgot szigorú vizsgálata tárgyává tenni, és ne elégedjék meg azzal, mit jelentése tartalmaz, mely alkalmasint csak azért juthatott be a költségvetésbe, mert mikor átadatott a nyomdának, a t. minister ur még nem működött; mert azon nagyszerű beszéd után, melylyel Magyarország annyi sebeit behegeszteni czélzólag fellépett, meg vagyok győződve, hogy legszentebb czélja az államot a tönktől megóvni. Ezt azonban csak úgy teheti, hogy ha kassálja a kassálandókat, azaz, ha azon elvnek fog minden tekintetben megfelelni : koszorút az életrevalónak, villámot az élhetetlennek. És mert így vagyok meggyőződve, ajánlom, hogy a jeleztem postarovancsolók vagy végkép eltöröltessenek és így az élelmezési és utazási díjjal ellátott közegek helyett egyszerű munkások legvenek. (Helyeslés bal/elöl.) Wahrmann Mór előadó: Csatár képviselő ur nem támadta ugyan meg e tételt azzal, hogy ennek törlését indítványozta volna, de azt mondta, hogy az felesleges. Azt hiszem, nincs senki e házban, ki e nagy üzlet ügyeit ismervén, azt hinné, hogy a postának, melynek 5 milliónyi virement-ja van, mely annyi helyen működik, nem volna szüksége arra, hogy a központból