Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-84

84. országos filés márezins 12. 1S79. 123 elrendelni; s kérem egyszersmind a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot előzetes tárgyalás végett a közoktatási bizottsághoz utasítani. Elnök: Ezen törvényjavaslat, mely szól a magyar nyelv oktatásának kötelezettségéről a népoktatási tanintézetekben, ki fog nyomatni, holnap a t. ház tagjai között azonnal kiosztatni és előzetes tárgyalás végett a közoktatásügyi bizottságnak adatik ki. Molnár Aladár jegyző: Nóvák Gusztáv! Horváth Gyula jegyző: Kállay Ödön! (Ralijuk Kállayt!) Novák Gusztáv: Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy a napirend előtt igen fontos ügyben kérdést intézhessek a kormányhoz. Legyen szives bennünket felvilágosítani, mi igaz azon rémhírekről, melyek Szegedet illetőleg ma az egész fővárost elrémítették? Tönkremenéssel fenyegetett kerületemnek, Magyarország e szivének és legmagyarabb vidékének érdekében is kérem e felvilágosítást. Pauler Tivadar igazságügyinmister: T. képviselőház! A kérdésre, mely a kormányhoz intéztetett, azt felelhetem, hogy a törvényszéki elnöktől ma reggel 87* órakor vettem az értesítést, hogy az éjjeli szélvész következtében a töltések átszakadtak, és hogy a viz a város felé ömlik. {Tisza Kálmán ministereinők a terembe lép.) Ezen tudósítás azon kéréssel volt egybekapcsolva, hogy a teendők iránti szükséges intézkedéseket tegyem meg. Arra nézve, a mi az igazságügyi tárgyakra vonatkozik, — a rabok már el lévén szállítva előbb —• teendőim arra szorítkoztak, hogy az elnököt felhatalmazzam mindazon intézkedések megtételére, a melyek az iratok, s a telekkönyvek megmentésére szükségesek, s egyszersmind neki az erre szükséges megfelelő pénzösszeget assignáltam. Tisza Kálmán: T. ház! A kérdést, a mely a kormányhoz intéztetett, nem hallottam ugyan, de a tárgyát úgy is tudom ; tehát a mit e tekintetben mondhatok, azt elfogom mondani. {Halljuk!) Tegnap az esti órákban Szegeden is kezdett dühöngeni az a szélvész, a melyet itt is észleltünk. Már úgy 10 óra tájban egyszer habok kezdtek a töltésen átcsapkodni úgy, hogy a megijedt munkások már a város felé kezdtek szaladni, s természetesen a legnagyobb ijedtség terjedt el a városban. Ez alkalommal még sikerült ugyan a munkásokat visszavinni a munkához, s a bajt megakadályozni; de a szélvész folyvást dühöngvén, egy 2 óra 15 perczkor feladott távirat szerint a katastropha Szeged városát illetőleg — bekövetkezett. Én a magam részéről csak az iránt intézkedtem az első perczben, hogy a kormánybiztost felhatalmaztam az élelmezési, életmentési, elszállítási költségekre egészen 40,000 frt erejéig, hogy ez irányban semmi hátramaradás ne legyen. Ujabb tudósítást, részletesebbet, hogy mily mérvben következett be a katastropha? még nem kaptam ; de meggyőződést szerezvén arról, hogy a távirati összeköttetés még fennáll, újabb értesítés küldésére nemcsak a kormánybiztost, hanem a polgármestert is felszólítottam, mindkettőt azért, hogy fölhívásom esetleg az egyiket, vagy a másikat hamarább megtalálja és elrendeltem, hogy a veendő értesítés az ülés folyama alatt ide hozassák, és a mint ezt megkapom, lesz szerencsém azonnal a t. ház tudomására juttatni. (Tetszés.) Egyúttal felszólítottam az illetőket, hogy értesítsenek táviratilag arról is, mi utón, mely oldalról lehetne a további segédkezésre nézve, és mily irányban intézkedni? Az a reményem ezen szomorú eset daczára is megvan, hogy emberéletet nem igen kell féltenünk; mert már napok, sőt némely részben már hetek előtt is megtörténtek az intézkedések arra nézve, hogy a mentőeszközök, csónakok, pontonok, gőzhajók ott legyenek. Kötelességemnek tartom minden irányban megtenni minden lehető intézkedést, valamint azt is, hogy a t. házat minden veendő tudósításról azonnal értesítsem. {Helyeslés és tetszés.) Elnök: Helfy képviselő ur is kivan szólni e tárgyban. Helfy Ignácz: T. ház! Valamint én, úgy bizonyára az egész t. ház, mély megilletődéssel értesült most a belügyminister ur szájából, hogy az a rémhír, mely ma reggel befutotta a várost, csakugyan igaz, hogy t. i. Magyarországnak egyik legkedvesebb és legvirágzóbb városát a legnagyobb csapás érte. En nagyban és általánosságban helyeslem azokat az intézkedéseket, melyeket a t. belügyminister ur egyelőre tett; de nem tehetem, hogy azt a megjegyzést ne tegyem, miszerint én nem találom egészen helyesnek, hogy a belügyminister ur a kormánybiztosnak az Összegre nézve egyáltalában és pedig meglehetősen szíík határt szabott, mert én 40 ezer frtot akkor, mikor 70 ezer lélekből álló városnak megmentéséről van szó, nem tartok elegendőnek, mert sem a minister, sem pedig senki más nem képes ez idő szerint megítélni, hogy mennyi lesz szükséges. Azt hiszem, hogy senki sem vette volna rósz néven a kormánytól, ha korlátlanul felhatalmazta volna a kormánybiztost, hogy a szükséghez képest tegye meg a kellő intézkedéseket; és hogy •— mert fel kell tennünk, hogy egy államhivatalnok nem fog pazarolni — ne takarékoskodjék ott, a hol emberélet megmentéséről, vagy pedig embernyomor elhárításáról van szó. Egyébiránt örömmel veszem tudomásul a t. minister urnak azon nyilatkozatát, hogy bevárva onnan a javaslatokat, ezekhez képest fog eljárni és azon kéréssel vagyok bátor felszólalásomat 18*