Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-83

jjg 83. országos ülés máreains 11. 1S79. Az indítvány, melyet én akkor, 1871-ben beterjesztettem, igy szólt: „A földmívelés-, iparés kereskedelmi minister oda utasittassék, hogy a ház határozatához képest egy felsőbb gazdaségi tanintézetnek az ország déli alvidékén leendő felállítását a jövő évi költségvetésben javaslatba tegye." A t. képviselőház, mint említem, ezen indítványt is elfogadta, és ha jól emlékezem, épen Tisza Kálmán akkori baloldali vezér hatalmas felszólalása folytán tette a ház ezen indítványt magáévá. Ezek elmondása után bátor vagyok a t. minister úrhoz két kérdést intézni: először, hajlandó-e a minister ur a ház ezen nagy fontosságú határozatát, a mely még jelenleg is érvényben van, foganatosítani? Azért kérdem a t. minister urat ezen kitétellel, hajlandó-e? mert sajnálattal kell kijelentenem, hogy a t. minister ur hivatalbeli elődei a háznak ezen határozatát respectálni nem voltak hajlandók. Másodszor, kérdem a t. minister úrtól, hogy tekintetbe véve azon nagy mérvű ajánlatokat, a melyeket e czélra az alvidék megtett, van-e kilátás — nem mondom most, de legalább a közel jövőben, arra, hogy a t. minister ur a ház ezen határozata értelmében javaslatát beterjeszsze? Beszédem folytatását a t. ház engedelmével függővé teszem a t. minister ur válaszától. Kemény Gábor báró kereskedelmi minister: T. ház! Az előttem szólott képviselő ur hozzám, mint a ház veterán tagjához is, és mint ministerhez apellál azon kérdésben, hogy van-e szándékom a háznak egy régi határozatát, a mely vonatkozik az ország déli vidékein egy gazdasági tanintézet felállítására, létesíteni. És ha ezt, mint olyat, most nem tartanám lehetőnek, az esetben van-e kilátás arra, hogy a jövőben hason indítványt terjeszszek a t. ház elé. Én legelőször is bátor vagyok neki, mint régi veterán kollegámnak megjegyezni, hogy a háznak határozatai nem terjednek tovább, mint magának az országgyűlésnek cyclusára. így legközelebb volt szerencsém a t. háznak beterjeszteni az erdő-javaslatot; habár ez végig tárgyaltatott a múlt országgyűlésen bizottságilag, most azt újra kellett beterjeszteni a végett, hogy tárgyalása a maga módja szerint törvényesen eszközöltessék a képviselőházban. De akkor, mikor szintén veterán képviselőtársamat figyelmeztetem erre, ne tessék azt kiolvasni a szavaimból, mintha én azon ügynek, melyért ő szavát emelte, fontosságát be nem látnám. Igenis, magam is nagy fontosságúnak tartanám az ország déli részének, a mely kétség kivül gazdasági tanintézet szempontjából leginkább van elhanyagolva, e hiányát pótolni, a mennyiben a Dunán túl két ily intézet van; az északi vidéken van, Kassán; lejebb a Tiszán túl ott van Debreczen, van Erdélyben, van ezenkívül két szőlőszeti tanintézet. Ezek mellett igen szívesen elismerem azt, hogy az ország déli részei e tekintetben mellőzve voltak, nem részesültek azon kellő tekintetben, mint az ország más részei. Ezen tehát segíteni igenis van hajlandóságom, a mint arra a kellő burzalis erővel rendelkezni fogok. De méltóztatnak tudni, hogy soha iskolát, tanintézetet kiadások nélkül létesíteni nem lehet, A mint az első perezet látnám e tekintetben elérkezni, a mint örvendetes körülmények köszönnek be, én örülnék azon, ha az ország déli részén, egy helyesen megválasztott ponton, egy ily tanintézet felállítását javaslatba hozhatnám. Mukics Ernő: Én kikötöttem magamnak, hogy a t. minister ur válaszától fogom függővé tenni beszédem folytatását. Én tehát folytatom a t. ház engedelmével beszédemet. (Halljuk/) Én a t. minister urnak azon nyilatkozatát, hogy hajlandó ugyan az ország déli alvidékén egy felsőbb gazdasági tanintézetet felállítani, köszönettel veszem tudomásul; de engedje meg nekem a t. minister ur, ha nem osztozom eze-i nézetében, hogy a képviselőháznak határozatát minden új cyclus alkalmával meg kell újítani. Ezt elismerem a törvényjavaslatokra nézve, de nem a képviselőház határozataira nézve. És bocsásson meg nekem a t. minister ur, hogy ha én ezen állítását épen egyik volt kollegájának állításával — Szlávy József képviselőtársunk nyilatkozatával czáfolom meg. Ugyanis, midőn én e dolgot több éven át sürgettem és fölkértem a t. kormányt arra, hogy a ház ezen határozatát érvényesítse, akkor a minister úr t. előde mindig azt mondta, hogy igenis érvényesítené, de az ország pénzügyi körülményei meg nem engedi. Következésképen t. előde sem vonta kétségbe állításomat, t. i. azt, hogy a ház határozata az országgyűlés cyclusával nem érül el. En ezt soha elismerni nem fogom. Továbbá azt mondja a t. minister úr, hogy igenis hajlandó felállítni ily intézetet, de — ha jól értettem — a pénzügyi viszonyok nem engedik ezt meg ez idő szerint. Én elismerem, hogy a pénzügyi viszonyok ez idő szerint ezt nem engedik meg; mert hiszen Magyarország pénzügyi állását rózsás színekkel festeni nem lehet; de bocsásson meg a t. minister úr, ha kijelentem, — és ezt minden recriminátió nélkül kívánom megjegyezni — hogy az országnak soha nincs pénze akkor, ha közművelődési ezélra kívántatik ; de mindig van és kell lennie pénzének, bár honnan vegye is az ország, akkor, ha nemzetellenes politika folytatására szükséges. (Igaz! Ügy van! a szélső halon.) Nem kívánok ugyan e tekintetben a minis-