Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-83

\ \ g 83. országos ül#s márezius 11. 1879. Az 1878-iki újabb kiegyezés alkalmával e hiány alkalmasint feltűnő levén, a kiegyezés úgy történt, hogy akármelyik kormánynál nyujíatik be szabadalmi kérvény, a megállapított díjnak 25%-jét tartozzék befizetni az illető kérvényező a másik állam pénztárába. Felréve azon arányt, melynél fogva e tételbe 13,000 frt van kimutatva, az indokolás szerint fel van véve a bécsi kormánynál mintegy 2000 szabadalmi kérvény, ezért a magyar állam részére külön kell fizetni 5 frt 25 krí minden beadványért; és igy kerekszám a magyar állam pénztárába bejövendő volna 13,000 forint, az osztrák állam pénztárába pedig ugyanazon alapon bejön 41,287 frt, tehát 28.000-rel több, mint a magyar állampénztárba. Már, t. ház, ha van körülmény, mely a szó betűszerinti értelmét megkívánja, a paritás, azí hiszem, a szabadalmi ügy mindenesetre ilyen. Ugyanazon munkán megy keresztül minden szabadalmi ügy az osztrák kormánynál ugy, mint a magyar kormánynál, ugyanannyi hivatali személyzetet kell tartama, ugyanazon jogokat élvezi a szabadalmat nyert egyén a magyar korona területén, ugy mint az osztrák területen. Egyáltalában semmivel sem többel, sem kevesebbel nem járul egyik kormány sem a szabadalmi ügyekhez, mint a másik. Következőleg a jövedelem, mely a szabadalmi ügyekből befolyik, két egyenlő részre volna osztandó. Ha ezen elv a 67-iki kiegyezésben fentartatik, akkor a magyar állam pénztárába nem 1500, hanem 27,000 írtnak kellett volna befolyni. Ezeket nem azért hozom fel, mintha talán szemrehányást akarnék tenni akár a 67-iki kereskedelmi ministernek, akár a jelenlegi ministernek, azért, hogy ezen ügyet nagyobb figyelemben nem részesítették. Meg vagyok győződve, hogy a 67-iki kereskedelmi minister mindenesetre sokkal több és némely részben fontosabb ügyre fordította figyelmét, hogysem ilyen, ma is kicsinységnek tetsző ügygyei foglalkozhatott volna; a jelenlegi minister ur pedig a legutóbbi kiegyezés megkötése alkalmával még nem volt hivatalban. Azt sem akarom, mint már említem, hogy ezen tételen változtassék, mert a kiegyezés ennek útját állja. Szándékom csak az volt, ha pár perezre igénybe vettem a t. ház figyelmét, hogy azt felhivjam ezen, az országra nézve 20— 30,000 frtnyi jövedelmi differentiát magában foglaló ügyre. Ha idő múlva egy harmadik kiegyezés fog köttetni a monarchia másik felével, talán a képviselőház ifjabb tagjai közül lesznek, a kik meg fognak emlékezni arról, hogy ezen ügy figyelmüket megérdemli. Egyébiránt az előirányzott összeget elfogadom, Elnök: Azt hiszem, szabadalmi díjak czímén, mint bevétel, az előirányzott 13,000 frt megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvas): A „Központi értesítő" előfizetési és beiktatási díjaiból 2400 frt. Elnök: Elfogadtatik. Antal Gyula jegyző (olvas): Összesen 15,400 frt. Elnök: Megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvas): A gazdaság különböző ágainak jjemelésére átalánykép 50,000 frt. Wahrmann Mór előadó: T. ház! Ezen czímen a kormány 50,000 frtot irányzott elő és a pénzügyi bizottság megszavazásra ajánlotta ezen összeget. Időközben benyujtatott a gazdasági egyesület kérvénye, mely az előirányzott összeg felemelését kéri. A t. ház a kérvényt a pénzügyi bizottsághoz utasította a czélból, hogy az e tárgyban jelentést tegyen még a költségvetés tárgyalásáig. A pénzügyi bizottság a kérvénynek tárgyalása czéljából tegnapra ülést hirdetett, de minthogy a pénzügyminisíer ur családi körülmények folytán a fővárostól távol volt, az ülésben nem vehetett részt. A pénzügyi bizottság, nem akarván a pénzügyminister ur meghallgatása nélkül javaslatot terjeszteni a t. ház elé, e tárgyban még nem határozott. Ma este fog a pénzügyi bizottság ülést tartani, melyben érdemleges tárgyalás alá veszi ez ügyet s igy csak holnap lesz azon helyzetben, hogy a t. háznak jelentést tegyen. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék ezen tételt függőben hagyni mindaddig, mig a pénzügyi bizottság jelentését beterjesztheti. (Általános helyeslés.) Id. gr. Ráday Gedeon: T. ház! Az igen t. előadó ur megelőzött kérésével, minthogy a magam és több barátom nevében benyújtandó indítvány kapcsán ugyanezen kérést kívántam a t. házhoz intézni. Indítványunk ezen czímmel foglalkozik és különösen azon körülménynyel, hogy a költségvetési előirányzat és annak hosszú során át előadott szükségletek összes fedezésére 50,000 frt van előirányozva most, a mint előirányozva volt a múlt években. Hogy ez mennyire elégséges, vagy nem elégséges, azt magyaráznom nem kell. Érti azt mindenki, tudhatja az eredményt, mely éveken át ezen 50,000 írttal eléretett. Indítványunk rövid tartalma az, hogy ezen 50,000 frtnyi tételt a képviselőház 200,000 frtra emelje. Tudjuk igen jól, hogy a nehézség és az akadály, mely talán felhozható volna ez ellen, első sorban hazánk jelenlegi pénzügyében fekszik. De mi azon meggyőződésből indulunk ki, hogy épen hazánk ezen súlyos pénzügyi helyzetében és azon körülménynél fogva, hogy ezen nehézség hosszú időn át fogja az adófizetők vállait nyomni, kötelessége a t. háznak első