Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-79

ü 78, országos ülés Biárczius 0. 1879. van, sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni azt, hogy meggyőződésem szerint e nagy költséggel fenntartott óriási véderő nem felel meg feladatának. Ha megengedem is, hogy a boszniai occupatio és a véderő költségeit redukálni kell és lehet, erre egyáltalában nem lehet a pénzügyek rendezését alapítani, mert ez ignota quantitas, és utoljára is csak pium desiderium. Bosznia occupatiójáról és a Novi-Bazárha való bemenetelről beszélni s ugyanakkor azt mondani, hogy a véderőt reducálni kell, ez — méltóztassanak megengedni — legalább is nem logicus. Én azt hiszem, hogy a pénzügyi rendezésnek csak egy módja van, s ennek kifeje ést adott még a franczia császárság idejében az akkori pénzügyrninister Foult. Mikor azt kérdezték tőle, hogy íog-e jó pénzügyi politikát követni, azt mondta: csináljanak jó politikát, s akkor én jó pénzügyi politikát fogok követni, de ha önök rósz politikát csinálnak, akkor én kénytelen vagyok rósz pénzügyi politikát követni. Ez a panaceája, kulcsa, titka minden jó pénzügyi politikának. Ha önök rósz politikát csinálnak, mely kalandos expeditiókkal végződik és számtalan milliókkal szaporítja a deficitet, akkor nincs a világon pénzügyminister, a ki jó pénzügyi politikát tud csinálni. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a mostani költségekből nagy reductiót csinálni és igy megtakarítás útján nevezetes összeggel lehet javítni a pénzügyi helyzetet. Az egj^ensúlyt a bevétel és kiadás köztt megtakaiítás útján helyrehozni lehetetlen; mert épen abban van a baj, hogy az utóbbi években költségeinknek ezen tételei, ezen része szaporodott és nőtt mérhetetlenül, a mely semmi reductiót nem tűr, a melyben hatalmunkon kivül áll gazdálkodni. Ha mi meggazdálkodhatunk valamit, ez a valami csak közigazgatási, igazságszolgáltatási és culturális czéljainknak rovására történhetik; de az államadósságok kamatainál s hasonló kiadásoknál nem gazdálkodhatunk meg semmit. Lehet reductió utján is még nevezetes összeget megtakarítani, a mely ugyan helyre nem állítaná az egyensúlyt, hanem a felé vezetne és segítené annak helyreállítását, Hanem erre nézve szükség volna, hogy a minister urnak egy mondása teljesedésbe menjen, a mikor azt mondja: „hogy, t. ház, a bajt orvosolhassuk, nem elég szebbnél szebb pénzügyi programmok felállítása, nem elég pénzügyi rendszabályokat életbe léptetni; felfogásom szerint szükséges lesz az is, hogy legyen saját magunkban elég önmegtagadás a kétségkívül komoly helyzetnek magaslatára állani." Igenis legyen elég önmegtagadás bennünk, hogy a komoly helyzet magaslatára állhassunk; de ezt kezdjük az aűministratiónál és nem az administráltaknál, nem engedve azt. hogy a honpolgárok mindig csak fizessenek, fizessenek, fizessenek, mig bureaucratiánk mellette hízzék. Engedelmet kérek, ez oly egyoldalú eljárás és oly valami, a mit jogosan, helyesen és méltányosan kívánni nem lehet. A minister ur a vasutak csoportosításából is réméi valamit. Hát ez igen furcsa, hogy mikor 4 évvel ezelőtt a Wenckheim-Tisza cabinet elfoglalta helyét, az volt, programmjának egy kiváló pontja, hogy haladéktalanul kézbe kell venni a vasutak csoportosítását. Azóta 4 év telt el és nem történt semmi. Egyáltalában annyi bizonyos, méltóztassanak reá visszagondolni és a tapaszralás azt mutatja, hogy közlekedésügyi ministerünk igen ügyesen viszi a dolgot. Valahányszor itt megpendittetik valami, ő azt mindjárt a legnagyobb készséggel megígéri s azután nem tesz semmit. Soha semmit keresztül nem vitt, de soha senkinek e házban meg sem tagadott semmit. Hát ez is politika. És meg kell engedni, hogy ez eddig sikerült neki. A t. ház az ígéretet elhitte, azután nem várta annak teljesítését. A vasutak csoportosítása, ha ez véghezvihető volna — mert hát annak még sok bibéje van, a melynek egyszerűen financiális és közgazdasági intézkedésnek kellene lenni — most már valóságos személyes érdekintézkedéssé lett. Most már az a kérdés, hogy ki mit nyer c mellett és ki mit nyer a mellett, vagy ki mit veszít e vagy ama mellett és ettől van feltételezve, hogy a csoportosítás keresztülmegy-e vagy sem. Eddigelé a zárszámadások tanúsága szerint a vasutak összevéve alig jövedelmeztek valamit, néhány 100,000 írtra megy az a jövedelem, a mit a vasutak összesen behoznak; a vasutaknak összesen garantiroztunk körülbelül 167^ millió frt jövedelmet, és ezen jövedelemre 1877-ben kifizettünk 16.174,000 frtot. Tehát az összes vasutak alig hoznak be valamivel többet, mint 300,000 frtot. Hogyha felveszszük, hogy 16 millió frt a garantia, akkor ezen bevétel igen csekély. Őszintén meg kell vallanom, hogy a magyar államvasutak bevétele is aránylag igen csekély, mert azok a keleti vasutat is ide számítva, körülbelől 200.000,000-ba kerültek és behoznak valamivel többet, mint 3.000,000 frtot, tehát a jövedelem lVa'/o-át. Engedje meg a t. ház, egy üzlet, mely lVa'/o-ot hoz, az nagyon miserabilis üzlet, mert azt mindenütt meg lehet kapni. De ha l7í°/o-ot hoz is. mennyivel előbbre van ezen vasút, mint azok a vasutak, a melyek csak Vio°/°-ot hoznak! Ha tehát valami tehető, én helyeslem a pénzügyminister ur azon nézetét, hogy kényszerítő törvényhozási intézkedés is szükségessé válhatik azon vasutak irányában, melyek t a kamatbiztosírás nagy részét igénybe veszik. En azt mondom, hogy ha a vasutak nem akarnak hallgatni a jó tanácsra, ha nem akarják költségeiket leszállítani, kényszereszközöket kell alkalmazni. Mert