Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-83

SS. országos ülés márezius 11.1879. 101 utaknál. Hangsúlyozta azt is, hogy a vasutak e tekintetben bizonyos vonakodással viseltetnek az itt kiképzett ifjak iránt. Ezek nem eléggé szakképzettek és a rajok fordított költség az országra nézve elveszett, annak eredménye nincs; va«;y legalább nem felel meg azon áldozatoknak, melyeket e tekintetben az ország hozott. Hangsúlyozta továbbá azt, hogy az országnak nem az üzleti szakmára alkalmas egyénekre^ hanem magasabb kiképzést nyert technikai gépészekre van szüksége, és arra kell több gondot fordítani. Tiszt, ház! Képviselőtársamnak valamennyi állításai tévesek és ezt egészen hiteles adatokkal vagyok bátor bebizonyítani. 0 a kiképzésre vonatkozó adatait nem tudom honnan vette, de én egészen hiteles helyről, az akadémiából szereztem meg. Az akadémia adatai szerint, az újabban visszaállított tanfolyamon ; mert méltóztatnak tudni, e tanfolyam, mely megszüntettetett, újabban ismét felállíttatott, kiképzett közel 250 egyén tényleg alkalmaztatott a vasutak által, ezek közül 80 a magyar államvasutnál van alkalmazva. Tehát, hogy György Endre képviselő ur az ő adatait honnan vette, azt magamnak megmagyarázni nem tudom. A mi pedig a vasutaknak e tekintetben véleményét illeti, erre nézve bátor vagyok két adatra hivatkozni: az egyik az, hogy valamennyi vasutigazgatója, névszerint: Fakk, Freund, Ronsberg, De Maitre, Wahl leghatározottabb megelégedésüket nyilvánították az itt kiképzett egyéneknek alkalmazása iránt. Mit bizouyít különösen ezen körülmény : azt, hogy az itt kiképzett egyének nemcsak a közönséges üzleti szakmára, illetőleg alantasabb fokú szolgálatra is képesek, sőt ellenkezőleg a beállott szükség alkalmával, például a múlt évben, rögtön magasabb alkalmazásban is részesültek. E tekintetben nevekkel is szolgálhatnék, de ezekkel nem akarom a t. házat untatni. Hogy pedig mennyire keresik a vaspályáknál ezeket az egyéneket, bizonyítja az, hogy közelebbről a dálya-vinkovczei vasút megnyitása alkalmával az igazgatóság átirt a kereskedelmi akadémiához, azon kérésének adva kifejezést, hogy küldjön annyi egyént, a mennyit csak rendelkezésökre bocsáthat, mert szükségök van rajok. Ezek azon hiteles forrásból merített adatok, melyek alapján bátor vagyok t. képviselőtársam állításait kétségbe vonni. A képviselő ur egyszersmind a költségekre is kiterjeszkedik s e tekintetben! számítása is, minthogy alapadatai tévesek, természetesen téves, mert az összes kiképzett növendékek száma, a régibb tanfolyamot is beszámítva, az 500-at meghaladja, s a kezdettől fogva rajok fordított öszszes költség 15,000 frtot tesz, tehát egy egyén kiképzése nem 400, vagy nem tudom hány száz frtba keiült, hanem tényleg csupán 30—50 frtba. Hogy ez drága volna, s hogy igy nem felelne meg a czélnak a tanfolyam, a fölhozott adatokból igen könnyen megbírálható. Még csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni, s ez az, hogy G-yörgy Endre t. képviselőtársam ezen egyéneknek úgynevezett üzleti gyakorlati kiképzését fölöslegesnek tartja. Hogy a gyakorlati kiképzés nem fölösleges, bizonyítja az, hogy nagyon keresik a növendékeket; bizonyítja az, hogy igen nagy számmal, sőt valamennyien alkalmazást nyernek és bizonyítja az, hogy sokkal hátrább vannak kiképzés tekintetében azon egyének, a kik ezen cursuson keresztül nem mentek s a vasutaknál mégis alkalmazást nyertek, s a kik úgyszólván praxis nélkül szerzik meg azon ismereteket lassanként és előkiképzés hiányában, melyeket itt rendszeresen s igen kevés költséggel lehet megszerezni. Ezek az okok, melyek miatt én bátor vagyok a t. házat arra kérni: méltóztassék György Endre képviselőtársam határozati javaslatát el nem fogadni; el nem fogadni annyival inkább, mert a kért segély most már a minimumra van leszállítva, minthogy az előirányzott összegből csak 1500 frt fordittatik ezen czélra. No már, ha 1500 frtot sajnálunk a végből, hogy ezen pályára megfelelő egyéneket képezzünk, akkor valóban roszul gazdálkodunk. Ajánlom a t. háznak az előirányzat elfogadását, s kérem a határozati javaslat mellőzését. Simonyi Ernő: T. ház! Nekem az ellen, hogy egyes tanintézetek segélyeztessenek, hogy azok a czélnak megfelelhessenek, egyáltalában nincsen kifogásom, hanem kifogásom van az ellen, hogy egy tanintézetre százezreket költünk, s azután ennek növendékeit háttérbe szorítva, egy más tanintézet növendékeit toljuk előtérbe. (Hegedüs képviselő ur tagadólag int.) Hát hiszen a képviselő ur azt mondotta, hogy a kereskedelmi akadémiából kikerült ifjak közül 200 és néhányan vannak vasutaknál alkalmazva, még pedig csupán a magyar államvasutaknál 80, s hogy a dályavinkovczei vasút igazgatója átirt a kereskedelmi akadémiához, hogy a mennyi növendéket csak küld, mindannyi alkalmazást kap. Mindezt elfogadom, de akkor minek tartjuk fönn a politechnicumot ? Hegedüs Sándor (közbeszól): Az más czélra van ! Simonyi Ernő: mert ha a politechnicumra százezreket költünk, akkor aztán ne segélyezzünk magány versenyző intézetet, mely ezen politeehnicum tanulóit paralysálja és kenyeröktől megfosztja. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mert annyi bizonyos, hogy ha Magyarországon egy vasút megnyittatik, a dolog természete szerint a politechnicumhoz kellene fordulnia mérnökökért, nem pedig egy magán kereskedelmi akadémiához.