Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-60

-2 60. országos illés íebruér 8. 1879. Hanem erre csak mellesleg reflektálok; ismerem ministereink felfogását, bizonyos vagyok benne, hogy ha nem 14, hanem egyetlen szavazattöbbséget nyertek volna, akkor is teljes nyugodtsággal ott maradtak volna helyökön és elköltötték volna nyugodt lélekkel a 100 milliót. De mondom, nem erről akarok szólani. A lefolyt vita alatt mi is az ellenzék oldalán, elismertük azt, hogy ezen felveendő kölcsönnek egy tetemes része, csaknem nagyobb fele, olyan kiadásra I kéretik, a melynek fedezéséről csakugyan minden áron sürgősen kell gondoskodnunk. Ez az augusztus elején lejáró kincstári utalványok beváltása. Miután a kincstárnak pénze nincs, az is igen természetes, hogy ennek fedezéséről csak hitelmüvelet útján lehet gondoskodni Vita tárgyát képezheti csak az, vájjon a hitelművelet milyen módja fogadtassák el, de hogy hitelművelet kell, az kétségtelen, erre rá vagyunk szorítva, bárki jöjjön a t. minislerium helyébe. Ezt a lefolyt vita alatt is elismertük, és ha a t. kormány csak is arra szorította volna kívánságát, hogy t. i. a ház hatalmazza fel a conversióra szükséges hitelműveletre, akkor én és barátaim s hihetőleg számos mások is, uem szavazták volna ugyan meg azt ezen kormánynak, — én a magam részéről azon egyszerű okból nem, mert nem bizhatnék ilyen nagy összeget oly kormányra, mely négy évi működése után, csak most jelenti nekünk, hogy közel áll az idő, midőn a pénzügyi kibontakozásra képes leend tervet nyújtani; mondom, én és barátim nem szavaztuk volna meg ugyan ezen kormánynak, de természetesnek találtam volna, ha a többség azt megszavazza. De hát meg lett szavazva a jelen kormánynak. Ez constatált tény. Egészen más szempont alá esik azonban e kért összegnek többi része, mely nem olyan természetű, mint az, melyet most érintettem. Ott egyetlen rovat sincs olyan, melyre nézve akár törvényes, akár alkotmányos lenne az arra való összegnek már most kérése, — akár pedig olyan, mely csak annyira is sürgős, hogy malmost kelljen róla intézkedni, mielőtt az államköltségvetésen keresztül ment volna. Az a) betű alatti rovatot kiveszem, mert arról természetesen gondoskodni kell, — de ott van a b) betű rovata. Itt olyan pótbitelek vannak, melyek a ház tanácskozása tárgyát még nem képezték. Ott van a c) betű rovata,, hol már hadiköltségekről van szó, még pedig nem csak olyanokról, melyek a múltban már megszavaztattak, hanem azon összegek is, melyekkei a kormány a ház által megszavazott összegeken túlment, és rnelyekie nézve a ház elé semmi előterjesztést nem tett. A d) betű alatt ott vau az államköltségvetésbeu mutatkozó hiány. De ezt nem csak mi nem ismerhetjük, de a kormány sem ismerheti addig, mig a költség- i vetést a ház meg nem állapítja, mert nem tudhatja, váljon ezen hiány a ház tanácskozásai folytán nem lesz e kisebb vagy nagyobb. Az e) betű alatt ott vannak a Bosznia és Herczegovina megszállásából származó költségek. Ezek szintén nem képezték még tanácskozás tárgyát és ezzel szintén várakozni kell legalább azon ideig, midőn a ház asztalán fekvő berlini szerződés a ház által meg lesz vitatva. Mindezek oly tárgyak, melyek a ház előtt még elő nem fordultak, melyeknek sürgősségét be nem látom, ugy hogy ha ezek most meg nem állapittatnak és ezen törvényjavaslat egyelőre kizárólag a conversióra szükséges összegre szoríttatnék, az sem az államháztartás, — sem az egész kormányzati gépezet legkisebb akadályára sem volna. A vita folyamán különösen a t. pénzügyminister ur azzal indokolta azt, hogy már most ezen czélokra is felhatalmazást kér, mert — úgymond — nem volna helyes több kölcsönnel kilépni a piaczra, hanem sokkal helyesebb egyszerre egy oly nagy mérvű kölcsönt megkötni, mely valamennyi szükséglet fedezésére elegendő. — Hogy ez kényelmesebb, különösen a t. pénzügyminister urnak, azt nem vonom kétségbe, de gyakorlatilag még a pénzügyminister úrra nézve sem tesz ez különbséget. Mert hiszen ha ugy állana a dolog, hogy a t. pénzügyminister ur azon helyzetben lett volna, hogy a ház elé lépjen és azt mondja : én megállapodásra jutottam agy consortiummal az iránt, hogy aranyjáradékot bizonyos fix áron elhelyezhetek, az a kérdés, hogy ma elhelyezhetek száz milliót ily áron, ha pedig csak 57 milliót helyezek el ma, meglehet, hogy pár hét múlva a többi szükséglet sokkal drágább lesz, — akkor még volna az indoknak némi látszata. De tényleg nem ugy áll a dolog. A t. pénzügyminister ur maga beismerte a pénzügyi bizottságban, hogy neki nincs oly consortiuma, mely bármily felelősséget vállalna az iránt, hogy vele hitelműveletet csináljon. A t. pénzügyminister ur három módozatot hozott javaslatba a hitelművelet keresztülvitelére, és ha őszintén akar nyilatkozni, miért hozta be ezt a három módozatot? Hiszen ő beéri még a háromnak egyikével, csak sikerülne. — Behozta azért, mert ő látja, hogy nem ezen háromnak egyikét, vagy másikát kell alkalmaznia, hanem, hogy mind a hármat kell alkalmaznia azért, hogy e nagy összeget előteremtse. Miután ez igy van, — hisz ez nem az ő hibája, a pénzpiacz helyzetében fekszik — tehát ugy is különböző kölcsönökkel kell majd a pénczpiaczra kimennie; sőt, mint maga konstatálja, különböző piaczokra kell menni, mert [hiszen helyesen jegyeztetett meg, hogy más piaczon lehet elhelyezni rentét és megint más piacz kell zálogkölcsön elhelyezésére. Tehát