Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-65
7£i 6Í>. országos ülés febraár 1$.1879. És ha a szabadelvű párt a nagy parlamenti harczok valamelyikén vereséget szenved, ha ezen, bár megfogyott, de galvanikus erejével fogva még meg nem tört phalanx azon piedestálról, melyet négy év óta a legnehezebb viszonyok köztt oly nagy önfeláldozással elfoglalva tart, leszoríttatik, mint legyőzött fél, a parlamenti küzdelmek szabályai szerint: annak következményeit nemes rezignáezióval fogja viselni. Követni fogjuk a nagy hellének amaz erényes példáját, kik midőn a nép bizalmát és kegyét elvesztették s elitéltettek, magasztos hivatásuk lelkiismeretes betöltésében vigaszt, hiven teljesített kötelességük tudatában elismerést, s önérzetük és szándékuk tisztaságában boldogító jutalmat kerestek és találtak. (Elénk helyeslés.) A történelem, az élet e legszigorúbb, de egyúttal legelfogulatlanabb birája pedig, e martyr — akarám mondani a bársony székeken ülő államférfiaink iránt egykoron az igazságosság mértékével fogja Ítéletét meghozni. (Helyeslés.) Mert a történelem Lamartine szerint az államférfiak megbecsülésében az ő lelkiismeretüket is r tekintetbe szokta venni. (Igaz.) Es most, hogy bizonyos sorrendet tartsak, (Derültség) engedje meg a t. ház, hogy egy kevéssé a jövő teendőivel is foglalkozzam. (Halijuk!) E thesis eddigi fejtegetéseim corollariumát képezi. (Tetszés.) Elemezni kivánom tehát azon követelményeket, melyekre, ha valahogyan boldogulni akarunk, nélkülözheti énül szükségünk van. T. képviselőház! Hogy a népek a szellemi és anyagi jólét áldásaiban részesülhessenek, gyarapodjanak, gyakorlati eszmék által vezéreltessenek és munkálkodjanak: szükséges, hogy — mint azt nagy szerencsétlensége után Fraucziaország is teve, — az állhatatosság, a türelem, az áldozatkészség, a bölcsesség, a mérséklet, s a korszerű, vagy társadalmi elvek magaslatára álljanak; szükséges, hogy mint ezen követelményeknek mellőzhetlen praemissiója, mindenkor a helyzet felismerése szolgáljon alapul. Erőszakkal, vagy elhamarkodással állandó dolgokat megállapítani nem lehet. Elméletben, már mindenki tudja, mik az állami lét exigentiái, mire kell törekedni, és mit kell elérni. Egy boldog ideális államot saját eszméivel már mindenki tudna alkotni. De a gyakorlatban, a valóságban Perikies óta még eddig igen kevésnek sikerült ez eszményképet megvalósítani. Németh Albert: Hát az előtt? Kármán Lajos: Minden időben és minden körülmények között, jó és balsorsban, politikában, társadalomban és családban: becsületes munka, kitartó szorgalom, szigorú takarékosság, chimerikus előítéletek leküzdése, (Tetszés.) urhatnámsági erőnfelüli mutogatás! hajlam megfékezése, (Tetszés.) a történeti fejlemények tiszteletben tartása, a philosophiai utópiák repudiálása, (Derültség.) a politikai morál kultusa s mindenekfelett a nemzet szeretetének és bizalmának megnyerése kívántatik ahoz, hogy egy rendezett államalkotás nehéz problémáját sikeresen megoldhassuk. Végzetes hiba volna elhanyagolni ez életérdekü követelmények ápolását. (Igaz!) Tanulságos jelenség az, t. ház, hogy az emberek rendszerint csak saját kárukon lesznek okosabbak és bölcsebbek. Sajnos azonban, hogy az többnyire csak akkor szokott bekövetkezni, mikor a bölcsességnek már nem sok hasznát vehetik. (Helyeslés és élénk derültség). Talán egy országban sem tartattak oly szép szónoklatok a haza üdvéről, talán sehol sem adtak oly sok jó tanácsot annak megvalósíthatására, mint nálunk; de talán sehol sem tettek értté oly keveset, mint nálunk. Gondoskodtunk magunkról, rokonainkról, (Hosszas derültség) egyes vidékek érdekeiről, elmélkedtünk néha meg néha a politikai morálról is ; — de majd mindig az állam rovására. (Helyeslés). Talán túl sokat törődtünk a zsákutezákba vezető, most már Ínséges vasutak építésével, de annál kevesebbet törődtünk, pedig agrikultur ország vagyunk, a földmívelés érdekeivel, gazdászati életünk azon tényezőinek helyzetével, kik az államalkotó elem legerősebb kontingensét képezik, s kiknek jólététől függ a többi osztályok, az ország boldogulása is. (Igaz!) T. ház! x\.ffektatió, önámítás volna azt állítani, hogy poétikus értelemben vett arany korszakban élünk. (Tetszés.) Mindenki érzi az idők súlyát. A helyzet aggasztó, igen komoly. De talán még sem annyira kétségbeejtő, hogy azon már absolute semmi módon sem lehetne segíteni, mert ez esetben államiságunk fenntartásáról kellene abdikálnunk. (Halljuk!) Az országnak s a külföld előtti reputatiónknak nem jó szolgálatot tesznek azok, kik sötét pessiniismusokban a nemzetet szüntelenül elpusztulással, végelenyészéssel, végtönkretétellel rémítgetik. A haza fölött kétségbeesni, a nemzet jövőjéről lemondani nem szabad soha. Mert a nemzetek addig mindig élnek és fejlődnek, mig bíznak önmagukban, mig hisznek elpusztulhatlanságukban, a remény hatalmában s államalkotási és fenntartási missiójukban. (Helyeslés.) A legnagyobb baj az lenne, ha már hinni és remélni sem tudnánk. (Helyeslés). Oly korszakban, midőn a depraváczió, a korrupezió, az önző személyes érdekek, a közügy, az állam rovására aratják nemtelen győzelmeiket, oly korszakban, midőn Európában a
