Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

•;: U. országos fitos február 17. 1S79. ketté osztották, a kormánynyal ugyanazon alapon áll, holott az utóbbi a 67-iki kiegyezést nem tartja jónak s azt megszüntetni törekszik. (Ugy van ! a szélső balfelöl.) És mégis, midőn mi az utóbbi választások után sokkal nagyobb erővel jöttünk e házba, mint azelőtt; midőn tehát világossá lett, hogy nézeteinket a nemzet nagy része elfogadja: minő elbánásban részesített minket a kormány és parija ? Olyanban, hogy nem adták meg nekünk a kívánt egy jegyzőt azok, a kik maguknak akkor, midőn alig voltak többen mint m

;

, két jegyzőt követeltek. Ennélfogva tehát a közjogi ellenzéknek nincs orgánuma az elnök körül és mi mindent oly jegyzők által vagyunk kénytelenek tétetni, kik velünk homlokegyenest ellenkező nézetben yamiak. Ez, t. ház, méltatlan eljárás, (Ug v van, szélső halfelöl.) Ez oly méltatlanság, melyhez hasonlót egy parlamentben sem vagyok képes felmutatni. így vagyunk a bizottságokkal is. Én nem tagadom, hogy megválasztottak önök közülünk néhányat a bizottságokba is, de oly arányban, a mely nem felel meg annak az aránynak, a melyben itt a házban képviselve vagyunk. Ennélfogva kötelességünknek tartottuk visszautasítani azon felelősséget, mely a tagság elvállalásával bennünket érhetne. És nézzenek vissza uraim, a múltba: azon kormányok, melyek — mint a minister ur előbb monda — oly rofzul kormányoztak, mégis azon meggyőződésre jöttek, hogy 1873-ban az ellenzékből számarányban választottak tagokat a bizottságokba és az akkor 15 tagból álló pénzügyi bizottságba 5 tagot választottak az ellenzékből. És a következése az lett, hogy az 1878-jki pénzügyi bizottság 10 millió forinttal reducálta a költségeket. Miért? Azért, mert az ellenzéknek nagyobb befolyása volt ott, a hol elébb hiába igyekezett keresztültörni Azért nem fogadtuk el mi is a nekünk felajánlott állásokat, mert azokat számszerint kevésnek tartottuk és nem viselhettük el a felelősséget azért, a mire kellő és arányos befolyást nem gyakorolhattunk. Nem is fogunk elvállalni oly kiküldetéseket, a hol nem azon arányban leszünk képviselve, a melyben itt a Lázban vagyunk. A kormány ezt természetesen nem bánja és a mint mi lemondottunk a ránk esett választásról, a kormánypárt a helyett, hogy a hozzánk közelebb eső árnyalat párt tagjaira adta volna szavazatát, megtartotta magának ugy, hogy 19 tagja legyen a 2í közt, nehogy valami módon leszavaztassék. (Derültség a szélső balon) Engedelmet kérek, ily eljárással szemben az ellenzéktől kíméletet várni nem lehet. (Ügy van! a szélső balon.) Azért ne csodálkozzanak, ha a vita napról-napra élesebbé fog válni; mert önöknek az ellenzék irányában követett ek'rása minket arra késztet, hogy annál élesek ben toroljunk vissza, mennél erősebb meggyőző désünk nézeteink helyes voltáról és mennél jobban látjuk, hogy szegény hazánk napról-napra sülyed. (Ugy van ! Ugy van ! a szélső balon.) Említem már az elébb, hogy a jelen kormány tudva és ismerve az ország pénzügyi helyzetét és bajait, vállalkozott azok rendezésére és erre saját maga nézeteit és a saját maga által vallott elveket megtagadta. íme négy év óta vezeti a kormányzást, — az igaz, hogy négy év alatt háromszor megbukott, (Derültség a balon és szélső balon) hanem ismét lábra állt; de e négy évi kormányzatának mi lett az eredménye? Azt mondják, hogy a deficit kevesebb lett. Engedelmet kérek, nem ; a deficit szaporodott, még pedig nevezetesen szaporodik évről-évre és pedig a nélkül, hogy önök beruházásokat tennének, a milyeneket az előbbi kormány tett. A pénzügyminister az 1875-iki budgettel tett összehasonlítást. Engedelmet kérek, de az 1875-iki budget az önök budgetje volt; az volt az a hires budget, a melyet a pénzügyminister csak 8 millió hiánynyal hozott össze, a miből csak 36 millió lett. (Derültség a szélső balon.) Ez az önök budgetje volt, azért ne vessék tehát azt a Kerkápolyiak és Lónyaiak nyakába, mert nem ők készítették, az az önöké, a Széll Kálmáné. Ha pedig összehasonlítják az 1874. év előtti költségvetéseket, az igaz, hogy számszerint nagyobb volt a deficit, mely 60 - 70 millióra ment; igeu, de élből 30—40—50 millió beruházás volt Önök pedig nem ruháztak be semmit és a deficit mégis megvan, pedig a mellett tetemesen emelték az adót, tehát gazdálkodásról szólani egyáltalában nem lehet. Önök, uraim, tetemesen szaporították az államadósságokat, 260.000,000 forint rentét bocsátottak ki és most ki akarnak bocsátani 100 millió aranykölcsönt, a mi bele fog kerülni körülbelül 140 millió forintba és igy az összes kibocsátás 400 milliót fog tenni. Ebből önök lefizetnek 153 milliót és igy az önök saját adósságuk 250 milliót tesz, a mit a deficit fedezésére tettek, és azt mondják, hogy Bosznia occupatiójára kellett. Igen, de ha ezek Bosznia occupatiójára fordított költségek is, az nem lesz egyéb, mint deficit. Az igaz, hogy Önök ezt nagyon szépen el tudták changirozni. A múlt évben Ausztria és Magyarország részéről elköltetett több 100 millió forintnál, de ez sehol elő nem fordul, csakis az adóssági rovatban. A múlt évi budgetben nem volt bent, a póthiíelben sem számították be és az ez évi budgetben szintén nincs sehol. A múlt évben a deficit volt 21 millió, most 22 — 24—30 millió forintra van előirányozva, de azon 100 milliónak ránk eső része sehol föl nem számíttatott. Most azt mondja a pénzügyi bizottság, hogy a Bosziőa költségeire átalány képen megszava-