Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-78

78. országos ülés márczius 5.1879. 387 relmek egész halmaza gyűl fel? Csoda-e, ha sérelmek és felebbezések egész özöne árasztja el a pénziigyministeriumot, a mi mellett bizonyságot tesz ezen ministerium ügyszámának roppant sokasága. A pénzügy mi uistermm hivatalnokainak nagy része kénytelen ezen rendes administrativ felebbezési ügyek elintézésével foglalkozni és idejök legnagyobb részét kénytelenek ezzel eltölteni. A rendszer ezen egyoldalúságánál fogva, t. ház, a fél magában a pénzügy mlnisteriuini dictumban sem találhat megnyugvást egyszerűen azért, mert a pénzügyi közeg és az adófizető közti vitás ügyben utolsó sorban mindig a pénzügyministerium egyszersmind fél is, biró is egy személyben. Itt mielőbb szükséges az orvoslás. Ezeket a bajokat legsúlyosabban érzi a nép. Vélt sérelmet is valódi sérelemnek lát, mert nem hisz ügye elintézésének részrehajlat]anságában. Erdekeit feleknek tekinti az eljáró birókat, a miben egyébiránt legtöbb esetben igaza is vau. E bajon segíteni kell s nézetem szerint lehet is. Megnyugvást kell adni az adófizetőnek, hogy részi ehajlatlan, pártatlan fórum döntsön az ő ügyében. Ezt el lehet érni a pénzügyi bíráskodás rendszerének helyesebb szervezésével. Ha teremtünk egy oly forumot, a mely fel van mentve azon hivatalos kényszer és hivatalos ösztön alól, hogy minden áron csak a kincstár bevételeit szaporítsa, mert fel van ruházva a függetlenség és elmellőzhetlenség minden kellékeivel. Egy ily bíróság mellett legalább azon előzetes vélelem harezol, hogy az törvény és jog szerint fog eljárni, hogy nem fog lesni és keresni elismerést és kegyei, és. Ítéletét nem fogja befolyásoltatni az által, hogy vájjon azon praecedens, meljet a hozandó ha ározat által alkot, valamely adónemnek, jövedelmi ágnak bevételét szaporítja-e vagy kevesbíti ? Es én meg vagyok győződve, bogy ily fórum felállításának esetében maguk az alsóbbrangú pénzügyi közegek is sok tekintetben kevésbé részrehajlóan fognának eljárni, ha tudják, hogy van felettök egy hatóság, egy közeg, a mely nem tisztán fiscális érdekekből, hanem törvény és igazság szerint itél. Legalább a tapasztalás más országokban, a hol a pénzügyi bíráskodás helyesen szervezhetett, ezt bizonyítja. Egyébiránt, t. ház, mindezeknek fontosságát elismerte maga a pénzügyi bizottság, a mely úgy általános jelentésében, valamint a péazügymiuisterí költségvetéshez mellékelt jelentésében ezt a kérdést megpendíti és arra kiterjeszkedik. A pénzügyi bizottság általános jelentésében határozati javaslatot terjeszt a ház elé, a mely szerint a kormány utasíttatnék, bog}

7 a közigazgatási, illetőleg pénzügyi bíráskodás reformjának kérdését tanulmányozza, és hogy arra vonatkozólag a ház elé javaslatokat terjeszszen. A t. •iáz a pénzilgAd bizottság ezen határozati javaslatát már a legközelebbi múlt napokban el is fogadta. Azzal kapcsolatosan akarom, t. ház, ezúttal kijelenteni azt, hogy én a magam részéről a pénzügyi bizottság azon határozati javaslatát, illetőleg a ház által ez irányban hozott határozatot, egészen komolyan veszem, és nem óhajtanám, hogy azon határozat a többi határozatok sorsára jusson, a minő elég vau és elég található a képviselőház naplóiban, a mely határozatok legtöbbnyire csak irott malasztok maradnak. És én nem tartanám helyesnek, ha a t. kormány ama határozatot úgy értelmezné, hogy a pénzügyi bíráskodás kérdése szoros kapcsolatban áll az összes közigazgatási bíráskodás kérdésének megoldásával, és hogy addig, míg a közigazgatási bíráskodás kérdése a maga egészében és nagyságában meg nem oldatik, addig magának a pénzügyi bíráskodásnak kérdése is megoldatlan maradjon. A pénzügyi bíráskodás szükségessége nem ma merül fel először itt e házban. (Halljuk!) Midőn az erdőkezelési törvényjavaslat tárgyaltatott, a bizottság tagjai már akkor abból indultak ki, hogy szükséges lesz igenis felvenni a törvénybe mindazt, a mi a kincstár érdekeinek biztosítására szolgál; de másrészről szükséges lesz gondoskodni az adófizetők érdekeinek biztosításáról is. szemben az eljáró pénzügyi közeg esetleges önkényével és mulasztásával. S hivatkozhatom, arra t. ház, hogy a midőn az adókezelési visszaélések tárgyában a múlt országgyűlés végén Simonyi Lajos képviselő ur interpellatiót intézett a volt pénzügyministerhez, a pénziigyminister maga elismerte akkor az adókezelés reformjának szükségét és e tárgyban megígérte, hogy a ház elé mielőbb javaslatot fog terjeszteni. Fájdalom, a volt pénzügyministernek lemondása folytán e kérdés immár csak a tanulmányozás stádiumában vau. En, t. ház, nagy hibának tartanám azt, ha a pénzügyi bíráskodás megoldásának kérdése elválhaiiannak tekintetnék az összes közigazgatási bíráskodás kérdésétől, s úgy tekintetnék, hogy azzal csak együttesen oldható meg, mert ez nem vezetne máshoz : mint a pénzügyi bíráskodás sürgető kérdése megoldásának elodázásához. Pedig nézetem szerint e kérdésnek megoldása lehetséges a nélkül is, hogy szükséges lenne megbirkózni az összes közigazgatási bíráskodás nagy kérdésével, sőt nem is helyes, bog}' addig várjunk. (Helyeslés balfelö.) Nézetem szerint, ha megkezdjük itt a reformot, ha helyesen léptetjük életbe a pénzügyi bíráskodást, sokkal könnyebben lesz azután ebbe beilleszthető a közigazgatási bíráskodásnak többi ága is, a melyeknél e baj uen) annyira érinthető. Hasonlítsa össze bárki 49*