Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-78

384 7S. országos ülés márczíns 5.1879. / t. tagja, Csengery képviselő ur a zaklatásoknak hosszú listájával állott elő, melyeknek az adó­ügyi közegek részéről az ország egyik legelső hitelintézete, a fóldhiteliatézet naponkint ki volt és ki van téve. És ki ezen miseriák megszünte­tését és orvoslását szokott erélyével legmelegeb­ben sürgette, az Móricz Pál képviselő ur volt. A fennálló adók, t. ház, már mennyiségiikre nézve is súlyosak; de még súlyosabbá teszi azo­kat az adókezelés bonyodalmas volta egyrészről, másrészről pedig annak tudata, hogy az adóügyi közegeknek egyoldalú, mert tisztán fiskális eljá­rásával szemben, az adófizető fél orvoslást alig fog találni. A mi mindenekelőtt az adókezelés rendszeré­nek bonyolódott voltát illeti, még a szakember­nek is munkát ad eligazodni a különféle adó­nemeken, az adótárgyak összeírásával, kivetésé­vel és az adók behajtásával megbízott különféle pénzügyi és nem pénzügyi közegek, a különféle felebbezési forumok és felebbezési terminusok köztt. Az adófizető közönség túlyomó része e tekintetben vagy ügyvédi és meglehetősen drága közbenjáráshoz kénytelen folyamodni, vagy pedig idejének legnagyobb részét iirra kénytelen fordí­tani, hogy maga járjon utána dolgának és maga fusson úgyszólván Pontiustól Pilátusig. Ha végigtekintünk pénzügyi adminisíratiónk rendszerén, azt látjuk, hogy a közegek egész halmaza van elfoglalva az adókivetéssel és be­hajtásával. A hatóságok szigorúan elkülönített négy csoportja áll fenn. Az egyenes adók kezelése az adófelügyelőknél van összpontosítva, melyek a munkát a megyei és községi közegekkel végzik el, részint pedig az adókivető bizottságokkal és a megyei közigazgatási bizottságra, valamint a felszólamlási bizottságra támaszkodnak mint feleb­bezési forumokra. Az illetékügyek az illeték­szabási hivatalok által intéztetnek el, melyek szintén egy egészen különálló, a többi hivatalok­kal összeköttetésben nem álló hatóságot képez­nek. A többi közvetett adókra vonatkozólag, mint tudjuk, állandósittattak a pénzügyi főfelügyelősé­gek, pénzügyőri kirendeltségek és pénzügyi igaz gatóságok. Mind ezek köztt állanak mint negye­dik csoport az adóhivatalok, nem tisztán pénztári kezeléssel foglalkozva, vére utasításokat innen is, onnan is és kiterjeszkedve különféle munka­körökre. Nem a munkakör e megosztásában van nézetem szerint a hiba, hanem van abban, hogy a mint a múlt évi költségvetés tárgyalása alkal­mával már kiemeltem, ezeu különféle pénzügyi közegek mind megannyi külön, egymástól szi­gorúan elválasztott hatóságot képeznek, melyek egymás köztt nincsenek semminemű organicus összeköttetésben, organicus összhangban. A munka­körnek ezen szigorú és merev elválasztása teszi drágává az államra nézve az administratiót és teszi bonyolódottá és drágává az adófizetőre nézve. Az organicus összeköttetésnek ezen hiá­nyát érezte már a volt penzügyminister Széll Kálmán is, a ki e tekintetben a múlt évi költség­vetés tárgyalása alkalmával már ígéretet is tett, hogy a hiányok orvoslására nézve a szükséges teendőket javaslatba fogja hozni. Midőn megalkottatott az 1876: XV. t.-czikk a közadók kezeléséről, a midőn megállapit­tatott az egyenes adók kezelésének mai rend­szere és fölállittattak az adófelügyelőségek, mai­akkor ugy az akkori penzügyminister, valamint a bizottság tagjai is a törvényjavaslat megalko­tása és javaslatba hozatala által abból indultak ki, hogy szükséges az egyenes adók kezelése terén megtenni a kezdeményezést; de hogy itt azután nem lehet megállapodni, hanem a köz­vetett adók kezelési rendszerét s az ezeu keze­léssel megbízott közegeket is összhaugzásba kell hozni az egyenes adók kezelési rendszerével. Mondom, ez irányban, nevezetesen az illet ék ­szabási hivatalok és pénzügyigazgatóságoknak szorosabb összeköttetésbe hozásának szükségét az adófeiügyelőségekkel a volt penzügyminister a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával elismerte és igérte, hogy erre vonatkozólag javaslatokat fog előterjeszteni. Lemondása következtében azon­ban most már e kérdés ismét csak a tanulmányo­zás stádiumában van, A pénzügyi bizottság a maga jelentése szerint időt akar engedni a pénz­ügyministernek, hogy ezt a kérdést újból és ismét tanulmányozza és azt mondja, hogy ez az év tel­jesen nem veszett el, ha a 100 millió frt arany­kölcsönt a penzügyminister meg fogja kötni és esetleg el is fogja költeni. Én azonban az általam képviselt adófizetők nevében kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy az adófizetők igen nehezen érzik az adókezelési rendszer bonyodalmas vol­tának súlyát és képviselői kötelességemnek tartom követelni a kormánytól az ez irányban való tanul­mányozásnak mielőbbi befejezését [Helyeslés bal­felöl) és a szükséges reformoknak életbelépte­tését. (Helyeslés balfelöl.) Még súlyosabbá teszi a fennálló bajokat, t. képviselőház, a pénzügyi bíráskodás mai rend­szerénél az, hogy az adófizetőnek a pénzügyi közegek egyoldalú, mert a legtöbb esetben tisz­tán fiscális eljárásával szemben, hogy ugy mondjam, önkényével, zsarolásaival szemben nincs semmi orvoslata. Tudjuk ugyanis, hogy adókezelési rend­szerünk szerint adóügyekben a kivetés és végre­hajtás körül felmerült panaszok, sérelmek és felebbezések a pénzügyi közegek, ut dsó sorban a pénzügyministerium által intéztetnek el. A penzügyminister ur Hoffmann Pál kép­viselőtársamnak interpellatiójára a fővárosban elő forduló adóügyi miseriákra vonatkozólag azt

Next

/
Thumbnails
Contents