Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-78
384 7S. országos ülés márczíns 5.1879. / t. tagja, Csengery képviselő ur a zaklatásoknak hosszú listájával állott elő, melyeknek az adóügyi közegek részéről az ország egyik legelső hitelintézete, a fóldhiteliatézet naponkint ki volt és ki van téve. És ki ezen miseriák megszüntetését és orvoslását szokott erélyével legmelegebben sürgette, az Móricz Pál képviselő ur volt. A fennálló adók, t. ház, már mennyiségiikre nézve is súlyosak; de még súlyosabbá teszi azokat az adókezelés bonyodalmas volta egyrészről, másrészről pedig annak tudata, hogy az adóügyi közegeknek egyoldalú, mert tisztán fiskális eljárásával szemben, az adófizető fél orvoslást alig fog találni. A mi mindenekelőtt az adókezelés rendszerének bonyolódott voltát illeti, még a szakembernek is munkát ad eligazodni a különféle adónemeken, az adótárgyak összeírásával, kivetésével és az adók behajtásával megbízott különféle pénzügyi és nem pénzügyi közegek, a különféle felebbezési forumok és felebbezési terminusok köztt. Az adófizető közönség túlyomó része e tekintetben vagy ügyvédi és meglehetősen drága közbenjáráshoz kénytelen folyamodni, vagy pedig idejének legnagyobb részét iirra kénytelen fordítani, hogy maga járjon utána dolgának és maga fusson úgyszólván Pontiustól Pilátusig. Ha végigtekintünk pénzügyi adminisíratiónk rendszerén, azt látjuk, hogy a közegek egész halmaza van elfoglalva az adókivetéssel és behajtásával. A hatóságok szigorúan elkülönített négy csoportja áll fenn. Az egyenes adók kezelése az adófelügyelőknél van összpontosítva, melyek a munkát a megyei és községi közegekkel végzik el, részint pedig az adókivető bizottságokkal és a megyei közigazgatási bizottságra, valamint a felszólamlási bizottságra támaszkodnak mint felebbezési forumokra. Az illetékügyek az illetékszabási hivatalok által intéztetnek el, melyek szintén egy egészen különálló, a többi hivatalokkal összeköttetésben nem álló hatóságot képeznek. A többi közvetett adókra vonatkozólag, mint tudjuk, állandósittattak a pénzügyi főfelügyelőségek, pénzügyőri kirendeltségek és pénzügyi igaz gatóságok. Mind ezek köztt állanak mint negyedik csoport az adóhivatalok, nem tisztán pénztári kezeléssel foglalkozva, vére utasításokat innen is, onnan is és kiterjeszkedve különféle munkakörökre. Nem a munkakör e megosztásában van nézetem szerint a hiba, hanem van abban, hogy a mint a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával már kiemeltem, ezeu különféle pénzügyi közegek mind megannyi külön, egymástól szigorúan elválasztott hatóságot képeznek, melyek egymás köztt nincsenek semminemű organicus összeköttetésben, organicus összhangban. A munkakörnek ezen szigorú és merev elválasztása teszi drágává az államra nézve az administratiót és teszi bonyolódottá és drágává az adófizetőre nézve. Az organicus összeköttetésnek ezen hiányát érezte már a volt penzügyminister Széll Kálmán is, a ki e tekintetben a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával már ígéretet is tett, hogy a hiányok orvoslására nézve a szükséges teendőket javaslatba fogja hozni. Midőn megalkottatott az 1876: XV. t.-czikk a közadók kezeléséről, a midőn megállapittatott az egyenes adók kezelésének mai rendszere és fölállittattak az adófelügyelőségek, maiakkor ugy az akkori penzügyminister, valamint a bizottság tagjai is a törvényjavaslat megalkotása és javaslatba hozatala által abból indultak ki, hogy szükséges az egyenes adók kezelése terén megtenni a kezdeményezést; de hogy itt azután nem lehet megállapodni, hanem a közvetett adók kezelési rendszerét s az ezeu kezeléssel megbízott közegeket is összhaugzásba kell hozni az egyenes adók kezelési rendszerével. Mondom, ez irányban, nevezetesen az illet ék szabási hivatalok és pénzügyigazgatóságoknak szorosabb összeköttetésbe hozásának szükségét az adófeiügyelőségekkel a volt penzügyminister a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával elismerte és igérte, hogy erre vonatkozólag javaslatokat fog előterjeszteni. Lemondása következtében azonban most már e kérdés ismét csak a tanulmányozás stádiumában van, A pénzügyi bizottság a maga jelentése szerint időt akar engedni a pénzügyministernek, hogy ezt a kérdést újból és ismét tanulmányozza és azt mondja, hogy ez az év teljesen nem veszett el, ha a 100 millió frt aranykölcsönt a penzügyminister meg fogja kötni és esetleg el is fogja költeni. Én azonban az általam képviselt adófizetők nevében kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy az adófizetők igen nehezen érzik az adókezelési rendszer bonyodalmas voltának súlyát és képviselői kötelességemnek tartom követelni a kormánytól az ez irányban való tanulmányozásnak mielőbbi befejezését [Helyeslés balfelöl) és a szükséges reformoknak életbeléptetését. (Helyeslés balfelöl.) Még súlyosabbá teszi a fennálló bajokat, t. képviselőház, a pénzügyi bíráskodás mai rendszerénél az, hogy az adófizetőnek a pénzügyi közegek egyoldalú, mert a legtöbb esetben tisztán fiscális eljárásával szemben, hogy ugy mondjam, önkényével, zsarolásaival szemben nincs semmi orvoslata. Tudjuk ugyanis, hogy adókezelési rendszerünk szerint adóügyekben a kivetés és végrehajtás körül felmerült panaszok, sérelmek és felebbezések a pénzügyi közegek, ut dsó sorban a pénzügyministerium által intéztetnek el. A penzügyminister ur Hoffmann Pál képviselőtársamnak interpellatiójára a fővárosban elő forduló adóügyi miseriákra vonatkozólag azt