Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-63

": 63. országos fiiéi február lő. 187*. Egyik az, hogy ezen nemzetközi vonalnak tulajdonkép csak akkor vau értelme, mikor annak folytatása is Szerbián át biztosítva van. Addig tehát, mig ez nem volt biztosítva, mig az erre vonatkozó nemzetközi szerződés megkötve nem volt, felesleges lett volna lépéseket tenni, annál inkább, mert akkorra, a mikorra ez a vonal folytatása elkészül, a mi vonalunk is okvetlenül elkészülhet. Ez az első ok, melynél fogva e tárgyban lépéseket nem tettem; mert nem állhat az ország érdekében egy zsák-vona^t építeni, melynek nincs folytatása. [Helyeslés) A második, a mi e részben visszatartóztatott, a pénzügyi tekintetek. Tudom, hogy Magyarországnak ma sok irányban megingatott hitele — miben e ház is némileg hibás, {Mozgás a szélső halon. Halljuk!) — nehézzé teszi a pénzügyi operátiókat; de tudom azt is, hogy daczára annak, hogy a világpiaca ma nem épen kedvező a pénzügyi míveletekre, reális befektetésekre ma is lehet pénzt kapni. {Helyeslés.) Részemről mindent el fogok „övetni, hogy a lehető legolcsóbban, a nemzet lehető legcsekélyebb megterheltetésével, mihelyt biztosítva lesz ezen vonal folytatásának létesülése, annak építése tárgyában törvényjavaslatot terjeszthessek a t. ház eié. Ezekben voltam bátor válaszomat a t. képviselő ur kérdéseire előterjeszteni, kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Thaly Kálmán : T. ház! Örömmel veszem tudomásul az interpellaíiómban foglalt első kérdésre a t. minister ur válaszát, mert az által aggodalmaim nagy része el van oszlatva; meg lévén győződve a minister ur határozott nyilatkozatából arról, kogy a magyar kormány és az osztrák államvasut-társaság között a pancsovakikiudai vonalrész kiépítése ügyében tárgyalások nem forogtak és nem forognak fenn. Midőn tehát a t. minister urnak interpellatióm ezen részére adott válaszát ezennel megnyugtató tudomásul veszem: a válasz második részére, mindazáltal némi szerény megjegyzést kívánok tenni. {Halljuk!) Igenis tudom én is, hogy kellő tekintettel tartozunk lenni ezen világvonal kiépítésénél az annak folytatását képező idegen vonalrész kiépítésére is; vagyis, nem kezdhetünk hozzá legalább nagy mérvben a minket illető vonalrész kiépítéséhez, addig, míg csak a Szerbián át vezető vonalrész tényleges kiépítése szerződésileg nem lesz biztosítva. Ép ezért voltam bátor bevezető beszédemben hangsúlyozni azt, hogy felada tanknak tekintem Szerbiát is sarkalni arra, hogy a niss-helgrádi vonal kiépítésére mindent elkövessen. De attól tartok, hogy itt egy circulus vitiosusban vagyunk. Szerbia arra vár, hogy mi kezdünk hozzá, mi pedig arra várunk, hogy Szerbia kezdjen hozzá. Legközelebb is a „Neue freue Presse"-ben megjelent czikkben ily sübpositiot találok; lehet, hogy ez nem alapos és örülnék ha nem volna az, s ha a minister ur arra nézve megnyugtatni szíveskednék, hogy Szerbiával csakugyan tárgyalás van folyamatban, oly czélból miszerint a niss belgrádi vonal kiépítése legalább a budapest-zúnonyi vonal kiépítésével egyidejűleg foganatba vétessék. Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: Azokra nézve, miket a t. képviselő ur elmondott, csak azt kell megjegyeznem, hogy a tárgyalások Szerbiával igenis folyamatban vannak és a berlini szerződés alapján kell is, hogy folyamatban legyenek; másrészt természetes, hogy az ilyen menetközi tárgyalások mindig hosszabb időt igényelnek. {Helyeslés.) Thaly Kálmán: {Felkiáltások a középen: Nem szólhat! Balfelöl: Halljuk!) Csak azt akarom mondani, hogy ezen felvilágosítás folytán a minister ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Méltóztatik a minister ur válaszát tudomásul venni {Igen!) Tudomásul vétetik. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A házszabályok által adott engedélynél fogva, | iärra kérem a t. házat, méltóztassék megengednihogy a hozzám ma intézett interpellátiókra azoünal felelhessek, mivel külügyi hivatalunknak Németországgal kötött azon egyezménye, melyről Helfy képviselő ur interpellátiójának egyik pontjában azt is kérdi, igaz-e, hogy ezen szerződés létezik? mindenesetre a legközelebbi napokban — alighanem már holnap, — ép úgy, mint ez más ily természetű szerződésekkel 1867 óta í mindig történt a hivatalos lapban is meg fog jelenni? Ha tehát ma nem felelnék a kérdésre, méltán elkésettnek neveztethetnék feleletem. A mi már azt a kérdést illeti, — és én mind a két interpellátióra leszek bátor felszólalásomban kiterjeszkedni, természetesen megmaradván az interpelláló uraknak azon joguk, hogy észrevételeiket megtegyék — a mi azt a kérdést illeti, hogy „volt e előleges tudomásom a kérdéses egyezmény létrejöttéről és gyakoroltam-e ennél annak idején törvényes befolyásomat", mindenekelőtt a következőket vagyok bátor válaszolni. Miként ez a házban mások által is, általam is számtalanszor elmondatott, a külügyi hivatalnak nem minden egyes ténykedése, hanem a külügyi politika egész iránya az, melyre nézve a magyar és az osztrák ministerelnök befolyást követelhetnek s a mi iránt feleletre vonható!;. A mi azonban ezen speciális esetet illeti, erről jó idő óta van tudomásom és részemről hozzá, mint olyanhoz, melynek irányát, czélzatát csak helyeselnem lehetett, előlegesen is, utólagosan is teljes készséggel hozzájárultam. Mert mi az egésznek az értelme? Az, hogy a monarchia egy szomszéd nagy állam irányában fenntartott oly köte-