Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-77

77. országoä íilés márczias 4, 18 9. 365 a színháznál előforduló minden egyes esetre nézve, a mint az a belügyminister által említett szabályzatban meg van irva, ftdelősséggel tar­tozom s azt kötelességemhez képest mindenkor készséggel elvállalom. Egy színház vezetéséről nagyon sokat lehet mondani és a papíron igen sokat le lehet irni; de a gyakorlatban végre is mindig csak oda fogunk jönni, hogy egy ember minden tettért, a mely a színház belső igazga­tásában előfordul, nem lehet felelős. Az az ember igenis lehet felelős azért, a mi a színházból kisugárzik a közönséggel szemben. Ez volt azon alapelv, a melyet az enquéte 1870-ben magának kitűzött és a mely enquéte-munkálatbó] kifolyó­lag meg lett állapi;va az a szabályzat, a mely szerint eddigelé s most is a színház ügyei vezettetnek. T. barátom második megjegyzésére nézve szinte nagyon csodálkozom, hogy mikép mond­hatta azt, hogy a nemzeti szinhär. pénzügyei a titok leple alatt kezeltetnek. Bár úgy volna! (Derültség) de egy alkotmányos országban, a hol közvélemény, journalistika van, ott ez lehetetlen. Reám nézve bizonyosan kényelmesebb volna — egész őszintén beszélek — de minálunk, a hol Körösi kimutatásaiban minden évben fél kraj­ezárig tétetik közzé annak kimutatása, hogy mit költöttünk, mit vettünk be, mire mit költöttünk, miből mit vettünk be, s a hol el van mondva utolsó krajczárig. mennyi a hasznunk, mennyi a deficitünk és mennyi a kárunk — a hol a szín­ház pénzügyeiről minden évben teijede'mes kimu­tatások jelennek meg — ott valóban nem lehet beszélni arról, hogy ezen intézetnek pénzügyei a titok leple alatt kezeltetnek. A mi végre magát az indítványt illeti, ha valaki, úgy bizonyára én igen örülnék azon, hogy ha a vidéki színészet ügyét oly fokra lehetne emelni, a mely fokon annak lennie kellene, ha feladatának meg akar felelni. De megvallom, ezt az utat, a melyet Páemándy barátom igen jóaka­rólag választott, nem tartom most még megkezd­hetönek azért, mert mielőtt az ország egyáltalán véve a vidéki színészetet segélyezné, ezélszerü­nek és szükségesnek tartanám azt, hogy az ország­maga vegye kezébe a vidéki színészet ügyét, mert segélyt nyújtani a vidéki színészetnek abban az állapotában, melyben most van, sisyphusi munka volna, mert senki sem tudná azt, hogy hova adjon, és senki sem tudná, hogy az adott pénz hova lenne. Mert hogy ha ennek a segé­lyezésnek alapját nem egyöntetű elvekre alapított munkálat képezné, abban az esetben oly nagy volna a verseny, hogy alig hiszem, hogy ez által jót, de igen sok tekintetben és igen sok esetben káros következményeket teremtene a vidéki szí­nészetnek. Ezeket voltam bátor felemlíteni a t. előttem szólott barátom megjegyzéseire és indítványára s egyszersmind megköszönöm Pázmándy t. bará­tomnak, hogy daczára annak, hogy hibákat talál az igazgatásban, mégis szíves volt megszavazni az összeget, s ez által megmutatta maga is, hogy lehetőleg igyekszünk eleget tenni azon kívánal­maknak, melyeket ő is kifejezett. (Helyeslés a középen.) Szalay Iimv: T. ház! Őszintén megval­lom, örülök annak, hogy találkozott Páz­mándy Dénes t. képviselőtársamban egy szak­ember, a ki felszólal a színház resortjánál s véle­ményét elmondja; nem érthetvén azonban minden­ben egyet, midőn kinyilvánítuám, hogy a sub­ventiót megszavazom, egyúttal bátor vagyok őt arra figyelmeztetni, hogy nagyon téved abban, a mit a rendszertelenségről beszél. Mert én az oly rendszertelenséget, mint a minő most a szín­háznál dívik, nagyon helyesnek tartom; mert oly előadások, mint a minők a mostani intendáns vezetése alatt vannak, nagyon régen voltak. Ezzel tartoztam az igazságnak nem annyira mint szakember, hanem inkább mint közönség s ezt szívesen megadom az intendánsnak. A mi azon indítványt illeti, hogy a vidéki színházakat segélyezzük, ő is nagyon jól fogja tudni, hogy Magyarországnak jelenleg nincs oly helyzete, mely e segélyezést — mely culturális szempontból kívánatos — megengedné. Akkor, mikor a mezőgazdaság emelésére oly keveset tehetünk, ily czélokra nem lehet sokat adnunk. Ezért az indítványt nem fogadom el. Elnök: T. ház! Ugy látom, az ellen, hogy a nemzeti színház állami segélyezéseként 44 ezer forint megszavaztassék, észrevétel nem tétetvén, elfogadtatik. Most fel fog olvastatni Pázmándy Dénes indítványa. Baross Gábor jegyző (olvassa az indítványt). Elnök: Elfogadja-e a t. Mz? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Meg­történik.) A többség nem fogadja el. Baross Gábor jegyző (olvas): „12. rovat. A nemzeti színházi alapok jövedelméből a szín­ház szükségletére: 27,300 forint." Simonyi Ernő: T. ház! Miután e színházi kérdéseknél vagyunk, bátor volnék a t. minister úrhoz egy kérdést intézni arra nézve, hogy né­hány év előtt igen botrányos hirek keringtek a közönségben azon visszaélésekre vonatkozólag, múyek nem a mostani, hanem az előbbi intendáns alatt történtek. Akkor, ha jól emlékezem, a minister ur egy enquete-t hitt össze. Most kér­ném, lenne szives felvilágosítani minket, mi lett az enquéte eredménye ? Kisült-e valami vagy sem ? Tisza Kálmán belügyminister: T. ház! Ily váratlanul ért kérdésre természetesen teljes részletességgel nem felelhetek. A dolog bevégzé

Next

/
Thumbnails
Contents