Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-77

304 77. országos ülés márc/iit* 4.1S79. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur először nyilatkozott a nemzeti színházról, s ez irányban tett észrevételeket, másodszor beadta a most felolvasott indítványát. Azon nagy fontosságnál fogva, melylyel a fővárosi nemzeti sziuház bír, kötelességemnek tartom a mondottakra pár szóval reflectáhii. (Halljuk!) Első sorban megjegyzem, hogy azon állítás, mely a kezelés és berendezés titokszerűségét illeti, a tényeknek egyáltalában nem felel meg. Mert mióta belügyminister vagyok, éti — azelőtt pedig elődeim, előterjesztettünk teljes, részletes kimutatást a sziuház állapotáról. Ez nem minden évben, hanem időszakonként szokott történni, de ha legkevésbé is kívántatik, igen szívesen fogok vagy én, vagy fog utódom, a jörő évi költségvetés alkalmával ily jelentést előterjeszteni; mert azt hiszem, a leghelyesebb eljárás e tekintetben az, mi eddig követtetett, hogy nem évenkint, de időszakonkint adatik ilyen felvilágosító előterjesztés. A mi magának a színháznak mikénti vezetését, a belügyministerium alá rendelését, a szabadon nem mozogható intendánst stb. illeti, erre nézve legelőször is azt kívánom megjegyezni, hogy a színház mostani berendezése sem a mostani intendánsnak, sem a mostani, vagy azelőtti beUigyministernek agyában nem született, hanem a s inház iránt magukat érdeklődésűk által kitüntetett és a színházi ügyekben szakértő egyénekből összehívott enquéte véleménye alapján létesíttetett s én részemről azt hiszem, hogy az a mi viszonyainknak ma is megfelel. Annak, hogy az intendáns szabadon nem mozoghatna, hogy a belügyminister által korlá íozva volna, annak nemcsak az ő számára kijelölt hatáskör, ha méltóztatik figyelemmel elolvasni a szabályzatot, de a tények is ellentmondanak. Mert részemről, magam is abból indulván ki. hogy valakinek szabadon kell vezetni az intézet ügyeit — természetesen a pénzügyi helyzet által kiszabott korlátok köztt -- és ezen vezetésért felelősnek lennie: biztosíthatom a képviselő urat, hogy akkor is, midőn egyszer-másszor beavatkozásom igénybe vétetnék is, a színház ügyeibe soha máskép, mint a költségvetés megállapításánál és a számadások revisiója folytán, a mi kötelességemben áll, befolyni nem szoktam, a mi az oda rendelt igazgatóság és intendáns felelősségét egyáltalán nem csorbítja, mert a vezetés és a főrcndelkezés az enquéte tanácskozásai folytán megállapított és fennálló szabályok szerint az intendánst illeti. Ezt illetőleg tehát kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a t. képviselő ur ez irányban tett észrevételei alapossággal nem birnak. Mindenesetre pedig, nem az én nézetemmel, ki magamat ez irányban szakértőnek nem tartom, hanem az országos szakértők enquétejének a nézetével áll a képviselő ur szemben s igy meg fog engedni, ha én egy bizonyos nemével a megnyugvásnak hiszem mondhatni, hogy a szinház igazgatásának berendezése jó, ha szinte e berendezés olyan volna is, hogy az a képviselő ur tetszésével nem találkozik. (Helyeslés a középen.) A mi már a második kérdést illeti, t. ház, én a vidéki színészet egészséges fejlődését magam is óhajtom és fontosnak tartom. De emlékeztetem a t. háznak azon tagjait, kik már hosszabb idő óta tagjai a képviselőháznak — az évet nem tudnám megmondani — hogy egy alkalommal ezen kérdés itt már igen komolyan meg volt vitatva s akkor a képviselőház azt találta, hogy országos subventió nem illethet mást, mint a fővárosban lévő országos intéz tet; (Ugy van! jobbfelö'I) s én, legalább a majjam részéről, még nem is hivatkozva mindazon kérdésekre, melyek, ha a segélyezés vidéki színházakra is kiterjesztetnék, más irányban felmerülhetnének, azt tartom, hogy ez az álláspont nevezhető égövedül correctnek. (Helyeslés.) Egy dolog van, a mire nézve nem akarnék ma egészen elutasífólag nyilatkozni Ez az, hogy megfontolás tirgyát képezi, legalább nálam, hogy az országos színészi szövetkezetet, mely, mint tudni méltóztatnak, megalakult, nem lehetne-e bizonyos nagyon mérsékelt segélyben részesíteni. De ezen kérdésre is ma még igenlőleg nyilatkozni részemről nem tudnék. Azt azonban mindenesetre kérem, hogy azon indítványt, miszennt a vidéki színházaknak 50,000 frt segély szavaztassák meg, elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés.) Mert a mely perezben eltérünk azon elvtől, hogy az országos pénztárból csak országos intézetek segélyeztessenek, abban a perezben megállapodás többé nincs. (Ugy van!) Ha fontos a vidéki sziné«zet, van sok más ép oly fontos vidéki intézmény, s akkor azután senki sem számíthatja ki, hol fogunk megállapodni. (Ugy van!) Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a költségi tételt, ugy a mint van, az indítvány elvetésével megszavazni. (Helyeslés.) B. Podmaniczky Frigyes: T. ház! (Halljuk!) Kötelességemnek tartom egész röviden felszólalni, minthogy t. barátom és képviselőtársam Pázmándy Dénes a nemzeti színház intendánsának állását rette itt kritika alá. Megvallom, csodálom, hogy épen az ő részéről történt ez irányban felszólalás, mert az egész országban nekem senkivel annyi hivatalos összeköttetésem és teendőm nincsen, mint épen ő vele. És én nem hiszem, hogy lehetett volna eddigelé egy eset, a melyről ő azt mondhatná, hogy én abban magamról a felelősséget el akartam hárítani. Én