Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-77

77. országos ülés mirezia* i. 1879. 355 intéztem — a szavakra már nem emlékszem — hogy feladatomnak fogom tekinteni és arra kérem a törvényhatóságok közreműködését, hogy a közigazgatást a Magyarország történelmi fejleményeinyeivel megegyező módon igyekezzenek mentől jobbá, tökéletesebbé tenni, mert a mai élet com plieáltabb viszonyai köztt nemcsak az állam, hanem maguk az egyének is a jó közigazgatást nem nélkülözhetik. Ha ugyanis az fogna bebizonyulni, hogy ezen rendszer mellett nem lehet jó közigazgatás, nincs az az erő és hatalom, mely megakadályoztathassa, hogy az egész rendszer megváltoztassák ; mert jó közigazgatás nélkül ma sem az állam, sem az egyesek nem élhetnek. (Igaz!) Ma is azt mondom, ma is meggyőződésem, hogy lehet jó közigazgatás választott tisztviselőkkel, lehet kinevezettekkel; és azoknak, kik a választási rendszert pártolják és óhajtják fenntartani, mindenek fölött főfeladatuk, tényekkel bebizonyítani, hogy lehet ezzel jó közigazgatás; mert, hogy legyen jó közigazgatás, azt meg fogja az ország és a nemzet követelni és ha az bizonyulna be, hogy igy nem lehet, el fogná azt érni akarni még az egész rendszer megváltoztatásával is. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő urnak, ki megrovólag említette föl, hogy úgy a közigazgatási teendőkben, mint másokban az utolsó fórum a minister, meg kívánom jegyezni azt, hogy én a merev centrálisaimnak barátja nem voltam, nem vagyok és nem is leszek: de az olynemíí önkormányzatot az olynemíí decentralisatiót, ho<ry az ország kormányának ne lehessen ahoz döntő szava, hogy minden egyes vidék és az ott levők önállókig, a kormány kellő hatálya nélkül vihessék az ügyeket, az olyant nem pártoltam soha, mert az többé nem önkormányzat, hanem az állam felbomlásának előkészítése. (Élénk helyeslés jobbfelöl Nyugtalanság balfelöl.) De, — mondom, — t. ház, a választás és kinevezési rendszer taglalásába itt bocsátkozni nem fogok. A közigazgatási bizottságokat illetőleg pedig megjegyzem, hogy azoknak nézetem szerint hivatása az volt, és az ma is, hogy a közigazgatás különböző ágazatai ne egymásról semmit nem tudva haladjanak egymás mellett, de hogy legyen oly közeg, melyben azoknak szálai egymással érintkeznek, összefolynak, egymással kapcsolatba hozhatók. Es én határozottan merem kifejezni azon meggyőződésemet, hogy ha szinte, — mit tagadni nem kívánok, — mint minden írj intézmény, ez is a tapasztalat által megmutathatja, hogy bizonyos változtatásokra szüksége vau; s ha az imént érintett czélnak a mai napig is sok tekintetben megfelel, nem conflictusokat idéz elő, de épen lehetővé tett már igen sok kölcsönös felvilágosítást; igen sokat tett már arra, hogy az állam által kinevezett közegek és a nem kinevezett, de választott közegek ne mint ellenségek tekintsék egymást és ez iránybeli üdvös hatása, — mondom, a lehető hiányok pótlása mellett, — idővel bizonyosan még csak öregbedni fog. (Igaz! ügy van ! jobb/elöl.) Nagy veszedelme a közigazgatási bizottságnak, de nem a közigazgatási bizottságnak valójában, hanem az önkormányzatnak az — és itt fekszik a legtöbb panasznak az oka nem mindenütt, de sok helyen a közigazgatási bizottság szervezése ellen, — hogy a mai időben nem mindenütt akadnak, a kik az önkormányzati jog szempontjából ingyenes munkát akarnak végezni. Tessék elhinni, az önkormányzatnak legnagyobb veszedelme ebben rejlik. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) És nem mondom, tisztviselőt, kinek egész életét, egész munkásságát kell ide fordítania, mert ez ma már nem lehetséges —de, amely perezben nem fogunk kapni oly egyéneket, kik díjazás nélkül készek a közigazgatás ügyeivel időnként foglalkozni : abban a perezben semmiféle theoria, semmiféle szándék, de ad; Igoklogikája fogja nyakunkra hozni az önkormányzati rendszer bukását. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! Én, — mondom, — kiterjeszkedni sem ezekre, sem a pénzügyi administratió felhozott hiányaira nem fogok. Ha szükséges lesz ezekhez szólani, azt hiszem, ez más alkalomra és nem a belügyi költségvetésre tartozik. De egyet öl kell még említenem. (Halljuk!) Igen helyesen mondotta a t. képviselő ur, hogy nagy hiba az állam és a közönség érdekeit egymástól eltérőnek tekinteni. Némelyek az állam helyett a kincstár szót kívánták használni. Használható ez is, mert utoljára a kincstárt az államtól elválasztani csakugyan nem lehet. (Közbeszólás balfelöl: Nagy hiba!) Tökéletesen igazsága van a t. képviselő urnak, ez igen nagy hiba, és ha valamely kinevezett hivatalnok ezt teszi és figyelmen kivül hagyja a közönség érdekét egy képzelt államérdek miatt, nagy hibát követ el. De méltóztassanak elhinni, hogy ha lehetnek ilyenek, kik ezt teszik, igen sokan vannak, a kik a helyes elv ellen más szempontbél vétenek: azon szempontból ugyanis, hogy mindent, a mi az állam nevében követeltetik, ugy tekintenek, mintha ez az ő érdekeik megsértése, rajtuk elkövetett zsarolás volna. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és nyugtalanság a szélső halfelöl) A hibát ez irányban javítani mindenkinek kötelessége, ki az államnak s a közönségnek, mely csak együtt boldogulhat, jólétét szivén hordja. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem akarok rá kiterjeszkedni, hogy minek tulajdonítható ezen tévfogalomnak még ma is fennállása mi nálunk; de ez ellen küzdeni szükséges. És én * magam részéről azt hiszem, hogy a közigazgatási bizottság intézménye még ezen irány-