Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-76

346 '*• «••*»•» Miéi mamiim S. 18?*. Tagy kevesebb kapjon-e bankfiókot, vagy sem. A t. pénzügyminister ur válaszában fölemlítette, hogy egy expedienst talált arra nézve, hogy oly bankfiókok is, melyek felállítására az egyezmény értelmében a bank csak tiz év alatt van kötelezve, már legközelebb felállíttassanak. Ha ezt méltóztatott volna, mint egy magában elfogadható expedienst feltüntetui; arra utalva, hogy ezen kérdésnek már előzményei vaunak, t. i. hogy mielőtt a miaister ur tárezáját elvállalta volna, már alkudozások folytattattak arra nézve, hogy Kassa és Zágráb fenná ló baukfiókoknak ne tekintessenek ; én ezt még némileg niéltánylandónak tekinthettem volna. De mikor a t. minister ur válaszában a súlypontot épen a törvényességre helyezi, helyén valónak tartom, hogy felhívjam a t. ház és a t. minister ur figyelmét arra. hogy az 1878. évi XXV. t. ez.-ben foglalt bankalapszabályok 2. §-ában a fennálló bankfiókokra nézve egészen más criteriumot állít fel, mint a minister urnak méltóztatott mondani. Oly intézet, a mely állami közegek által kezeltetik, s a mely a leszámolási üzlettel nem foglalkozik, természetesen szorosan bankfióknak nem nevezhető. Aíonban mit mond a törvénynek 2. §-a? Azt, hogy a szabadalmazott osztrák nemzeti banknak a monarchia mindkét felében egy vagy több üzletágra nézve fennálló fióküzletei egyelőre változatlanul folytattatnak. Tehát a törvény maga tekinti az egy, két, vagy három üzletágra nézve fennálló intézeteket bankfióknak, s azt hiszem, hogy a minister ur is el fogja ismerni Lukam lovag ismeretes publicatiójának hitelességét, a melyben többszörösen meg lehet találni betűrend szerint elősorolva a bankfiókokat, s ott van köztük Zágráb és Kassa minden megkülönböztetés nélkül. Legyen szabad még hivatkoznom az osztrák nemzeti bank évi közgyűlési jelentéseire is, ott sem tétetik semmi különbség a kassai, a zágrábi és a többi bankfiókok köztt. Természetesen a hol a leszámítolásról van szó, ott ezek nem említtetnek. Miutáu tehát a törvény semmi különbséget nem tesz az egy, két vagy három üzletágra nézve fennálló bankfiókokra nézve, miután Kassán és Zágrábban a bankfiókok két üzletágra, t. i. az előlegezési és utalványozási ágra már fennállottak; s miután másrészről, még ha nem is tekintjük a törvénynek ezen világos rendelkezését, azt hiszem, elég comessiót tettünk az osztrák banknak a jelen hitelügyi rendezkedésnek 10 évre való elfogadásával, melynek bajai hanem is most közvetlenül, de a tiz év folyamában nagyou érezhetően fognak mutatkozni; tán nem kellene már az első alkalommal a törvénynek és egyezménynek táíoros értelmű magyarázatán túl, még további engedményeket is tenni. T. ház, határozottan kijelentem, hogy törvényességi szempontból aggodalmaimat és kifogásaimat legkevésbé sem látom eloszlatva; miután azonban a minister ur megígérne, hogy két fiók 1880-ban, egy 1881-ben felállittassék, tehát tényleg két év alatt, ha nem is igy, mint a törvény megállapítja, összesen 10, hanem legalább 8 fiók tényleg fel fog állíttatni: ezt némileg elfogadható expediensnek találom ét csakis ezen szempontból a választ tudomásul veszem. Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a minister ur válaszát? (Tudomásul vesszük.) A ház a választ tudomásul veszi. Rohonczy Gedeon képviselő ur fogja megtenni interpellatióját. Rohonczy Gedeon: Ha a t. ház terhére nem leszek, bátorkodom sürgős inttrpellátiómat röviden indokolni. Azt hiszem, tudomása van mindenkinek azon fenyegető árvízveszélyről, mely az egész Tisza-völgyet, de különösen Szegedtől lefelé, az ország legtermékenyebb s legtöbb adót fizető vidékét, volt Kánaánját végpusztulással fenyegeti; előre látható, hogy az idei árvízveszély sokkal felül fogja múlni az 1877-dik évi reánk s az egész országra nézve oly káros esztendőt. s különösen miután, mert a víztől már azelőtt elöntött, részint az utóbbi évtized óta folytonosan magasan álló Tisza átszivárgásai következtében már inkább tavak és mocsárokká vált s majd egészen tönkre ment bánáti vidék, a mely ép ez évben óhajtja örömmel megülni 100 éves jubileumát az anyaországhoz való kapcsoltatásaért, nem képes saját erejéből megvédeni családja tűzhelyét, vagyonának maradványát; hacsak a kormány nem kísérti meg egész erejével s szükséges pénzáldozatokkal is a legnagyobb mértékben veszélyeztettek megmentését. S különösen az alsó tisza- völgyi érdekeltek elvárhatják a jelenlegi országos pénzügyi calamitások daczára is, hogy a mennyire lehetséges , segédkezet és támaszt nyerjenek a kormánytól s az egész országtól, mert tekintetbe kell venni, hogy mi áldozatai vagyunk egy nagy de szerencsétlenül keresztül vitt műnek, a tiszaszabályozásnak, a mely mű a leggondatlanabb minden tudomány, tapasztalat s kiszámítást mellőzve, talán egy-két befolyásos felsőbb vidékbeli érdekelt által is elősegítve, legigazságtalanabbul lett megvalósítva az által, hogy felülről kezdték meg az átvágások kiépítését, melyek már kezdenek kiképződni, s a mieink, az alsók, helytelenül s késő munkába véve, elhanyagolva, ott állanak ; minek természetes következése, hogy a felső kiképződött vágások a vizet egyszerre nagy tömegbe eresztik reánk, a mely a Tisza torkolatánál a Duna magas vízállása következtében lefolyást nem találván, még jobban megduzzad s bennünket eláraszt s tönkre tesz. A mai napon vett távirati értesítés szerint csak fél láb hiányzik az 1877. évi magas viz-