Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-76

328 76. msságos ülés márczius 8. 1S76. Miskatovics képviselő nr ezeket mondta: ő is barátja Magyarország függetlenségének, de nem hiszi, hogy ez áldásteljes mértékét öntené ki Horvátországra. A magyarok különben örömest felvennék a horvátoktól eléjök dobott keztyüt, a nemzetnek nyitva áll az ut a harczra, kezdje meg, mindenesetre kedvezőbbek az esélyek erre most, mikor az orosz hadak Drinápoly előtt állanak, mint volt 1873-ban." (Egy hang a szélső balolda­lon: A drága horvát testvérek!) Tehát úgy látszik, t. ház, hogy miután Magyarországon az orosz ellen a gyűlölség a legmagasabb fokot érte el, akkor a mi horvát képviselőtársaink meg azzal fenyegetik Magyar­országot, hogy majd segít nekik az orosz. (Ugy van! Ugy van: a szélső balon.) Ezen rokonszenv az, a mely bennünket tőlük elválaszt, mert nem is egy nemzetiségről van szó, hanem tudjuk, hogy Oroszország a zsarnokság hazája, azért minden szabadságszerető ember elfordul tő!e. Zsivkovies képviselőtársunk pedig a horvát tartománygyülésen ezeket mondta: „Az első ki­egyezés — mondjanak önök bármit — kiküzdötte Magyarországgal a paritást, a második a hazai kormány önállóságát, a harmadik kiegyezés, melyet a jövő országgyűlés fog megalkotni, egy lépéssel tovább megy." Miután én, t. ház, nem akarok részese lenni annak, hogy mi egy orszá­got a saját pénzünkön dotáljunk, még pedig a mint Mihalovics képviselőtársam mondotta, ebe­valeresque módon — a miben tökéletesen igaza van a képviselő urnak — akkor, midőn Magyar­ország népe szegénj-edik, akkor, midőn a szegény embernek az adóexecutióval a párnáját kiveszik a feje alól, nem akarok ehevaleresque módon eljárni a magyar nemzet ellenségeivel szemben. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Hogy pedig ők a magyar nemzet ellenségei, kimutatták az utóbbi időben azzal, hogy midőn Magyarországon min­denkit, mint egy gondolat, lelkesített a török barátság, akkor ők Albrecht főherczegnek az orosz hymnust húzatták. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Én sokkal inkább szeretem, ha a mi ellenségeinknek nyíltan szemébe nézünk, s ezért nem fogadom el a Horvátországnak szánt dotatiót. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Jókai Mór: T. ház! (Halljuk!) Kénytelen­nek érzem magamat, az előttem, szóló t. képviselő ur beszédje után néhány szót mondani, melyekkel azon általa felhozott kétséget némileg ellensúlyozni akarom. Én részemről azokat, a miket ő vád­képen felhozott a horvát nemzet ellen, alá nem irom. Ellenkezőleg, igen örvendek, igen szeren­esés körülménynek tartom Magyarországra nézve azt, hogy van határainkon a lengyelen kivül még egy másik szláv elem is, mely mind önálló kifejlett nemzetisége, literaturája, mind vallása külön állásánál fogva azon általános áramlatnak, melyet orosz propaganda czíme alatt ismerünk, annak természetes ellensége szerint és mint a mi természetes szövetségesünk áll mellettünk. Én minden nemzetnek tisztelem a maga nemzetisé­gének emelése utáni törekvését a maga culturája utján, mely cultura utján látom haladni a horvát nemzetet. Ezt én ellenségemnek nem tartom és hiszem; hogy el fog jőni az idő, a mikor Magyarország, a magyar nemzetiség tisztán cul­turája által fogja dominálni a helyzetet, melyet most dominál törvényeméi fogva. S ezt, ha vala­kinek, önöknek, kik demokratáknak nevezik ma­gukat és kiket én is azoknak tartok, mondom, e helyzetet önöknek el kell fogadniok. (Mozgás a baloldalon.) Én részemről minden rivalisálást és félté­kenységet és különösen azon ráfogást, hogy az orosz despotiáuak a horvát nemzetiség volna szövetségese és előmozdítója, kénytelen vagyok a magam meggyőződése szerint visszautasítani. (Helyeslés a, jobboldalon. Mozgás.) Kénytelen vagyok, — (Zaj) nem személyes kérdésben szólok, méltóztassanak meghallgatni, {Halljuk! Halljuk!) kénytelen vagyok visszauta­sítani azon állítást, mintha a horvát és a magyar nemzet tűz és viz volna, a mi nem egyesíthető. Nagyon csodálkozom rajta, hogy igen t. barátom, a ki előttem szólott és a ki hires bortermelő, ezt állította. Hiszen tudja, hogy a borban van tiiz és viz. (Derültség.) Ilyen szövetségnek tar­tom a magyar és horvát nemzet közti viszonyt. (Helyeslés a jobboldalon.) Simonyi Ernő: A tárgyalás alatt levő költségvetésre nézve osztván tökéletesen a Lukács Béla képviselő ur által előterjesztett nézetet, miután ehhez a minister ur is hozzájárult, azt minden további megvitatás nélkül elfogadni lehet, annál is inkább, hogy megegyezik a háznak eddig követett szokásával. Méltóztassanak azon­ban megengedni, hogy ezen kifejlett, nem mond­hatnám vitához, hanem conversatióhoz, mint az elnök ur méltóztatott elnevezni, egy pár szót én is mondhassak, annál inkább, mivel az én általam e napokban tett enuntiatió szolgáltatóit reá alkal­mat, Jókai képviselő ur előadására csak azt az egyet volnék bátor megjegyezni, hogy midőn ő örvend azon, hogy hazánk határain a lengyei nemzeten kivül más szláv nemzet is van, mely vallásra nézve eltér, bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a lengyelektől nem tér el. Jókai Mór (közbeszál): Az orosztól. Simonyi Ernő: Akkor mindkettő eltér, nemcsak a horvát, hanem a lengyel is. O azt mondja, hogy ő nem tartja horvát atyánkfiait ellenségeinknek. Hát én sem tartom azoknak és azt hiszem, hogy mind a kettőnknek indikálva van, hogy barátságos együttlétben éljünk, mint éltünk századokon át; hanem addig, mig ők

Next

/
Thumbnails
Contents