Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-75
30Í 7Í " •rsíágos ülés márezi«s 1. 1879. Szögyény László előadó: T. ház: Ezen fejezetnél, mint a költségvetési előirányzatban fel nem vett új 6-ik czímén, a bizottság Deák Ferencz síremlékére 72,000 frtot vél megszavazandónak. Ugyanis országos határozat értelmében Deák Ferencz síremlékének költségei 124,910 frtban levén megállapítva, ezen költségből mint első részlet 72,000 forint, az országgyűlési kiadások között 1878-ra megszavaztatott. Minthogy azonban a síremlék felépítésére kiirt pályázatra az ajánlatok csak oly későn érkeztek be, hogy a síremlék kivitele az előrehaladt időszak következtében a múlt évben meg nem kezdethetett: az 1878-ra e czélra megszavazott összeg nem vétetett igénybe. A síremlék építésének megkezdése tehát csak a folyó évben levén eszközölhető, a bizottság azon nézetben van, hogy az e czélra 1878-ra megszavazott összeg, azaz 72.000 forint, az 1879-ki költségvetésbe lesz, mint a Deák Ferencz síremléke költségeinek első részlete, újra felveendő. Elnök: Elfogadja-e a t. ház Deák Ferencz síremlékének első részeként 72,000 frtot? {Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. A többség elfogadja és igy országgyűlési költségek czímén összesen 1.309,960 forint szavaztatik meg. Horváth Gyula jegyző (olvassa): Közösügyi kiadások összesen: 29.307,893 frt. Szögyény László előadó : A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok az 1879. évi közös költségvetést 91.470,491 forint 28 krban állapítván meg, a pénzügyi bizottság ezen összegből 29.307,893 forintnyi Összeget az 1867. évi XII. törvényezikk 41. §-a értelmében, Magyarország 1879. évi állami költségvetésébe felveendőnek véli. A delegatiók által „a Boszniában és Herczegovinában álló csapatok 1879. évi rendkívüli hadiszükségleteink fedezésére" megszavazott 20 millió frt összegből terhünkre eső 6.280,000 forintnak a költségvetésbe leendő felvétele iránti javaslatát a pénzügyi bizottság általános jelentésében tette meg, mely felett a ház, Mocsáry Lajos felszólalása következtében, a költségvetési törvény tárgyalása alkalmával fog határozni. Madarász József: En elismerem, tiszt, ház, hogy az 1867. évi XII. törvényezikk 41. §-a értelmében Magyarország 1879. évi állami költségvetésébe a miuisterimn részéről az előirányzat a közösügyi költségekre nézve is beterjesztendő. E mellett azonban, támaszkodva azon álláspontra, melyet én és függetlenpárti barátaim is a meghozott törvény óta folyvást és mindig nyilvánítottunk e képviselőházban, hogy t. i. mi a közösügyekhez járulni nem fogunk, s azon törvényt minél előbb megszüutettetni akarjuk; támaszkodva továbbá arra, hogy minden képviselőnek megvan a joga, hogy a minister által előterjesztett javaslatokra nézve indítványozza, hogy azok felvétessenek-e az állam költségvetésébe, vagy ne : a következő indítványt teszem le a t. képviselőház asztalára, (olvassa): „ A közösügyi kiadások czímén a pénzügyi bizottság előadása folytán felvétetni kivánt összeg az 1879. évi államköltségvetésbe ne vétessék fel." (Elénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: A beadott indítvány még egyszer fel fog olvastatni. Horváth Gyula jegyző (olvassa). Elnök: Más alkalommal is igy tétetett fel a kérdés : kívánja a t. ház a közösügyi kiadások czímén ajánlott Í9.307,893 frtot a költségvetésbe fölvétetni ? Csanády Sándor: T. képviselőház! A kérdés feltevése előtt szót kérek. (Halljuk! a szélső' baloldalon.) A költségvetés általános tárgyalása alkalmakor e képviselőházban létező különféle pártok igen hosszasan vitatkoztak a felett, mi lehet oka a haza, a nemzet jelenlegi szerencsétlen, nyomorúságos helyzetének. Voltak a képviselők között olyanok, a kik a kormányrendszert, voltak olyanok, a kik a parlamentarismust, és voltak olyanok a kik az 1867-iki közösügyes közjogi alapot, voltak olyanok is, a kik az egymást felváltó közösügyes kormányok mulasztása által előidézett roszakaratú eljárásban keresték az okát az ország jelenlegi szerencsétlen helyheztetésének. Én t. ház, beismerem azt, miszerint azok állítása, akik az 1848-iki árulást kárhoztatták, s a fölött törtek pálezát, állítván, miszerint a 48-ki árulás kártékonyán hatott ez országra, e nemzetre, mondván, hogy e nép mai nap sincs még megérve az alkotmányos jogok gyakorlatára, állítván, miszerint az alkotmány sánczaiba bevett nép fogja még megásni e nemzet sírját; beismerem — mondom — miszerint az ily értelemben nyilatkozó t. képviselő urak jóslatai némileg teljesültek. Mert hiszen a múlt meggyőzött bennünket arról, miszerint az 1818—49-iki önvédelmi harczaink következtében voltak e hazában igen nagy számmal oly reactionárius árulók, a kik a muszkák segítségül hívása következtében előállították a világosi gyalázatos árulást, a mely árulásnak következménye volt a 18 évi Önkény-uralom. Elismerem t. ház azt is, miszerint vannak e haza területén mai nap is oly képviselőválasztó kerületek, a melyekben a választók többsége mai nap sem áll a szellemi művelődés, a hazafiság oly magas fokán, hogy oly képviselőket ne ajándékoznának meg bizalmukkal, a kik haza s nemzetellenes működéseik által előkészítették a nemzetnek jelenlegi szerencsétlen helyzetét. Elismerem még azt is, miszerint időelőtti volt a 48-iki törvényhozásnak azon eljárása, hogy az utasításokat
