Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-74
284 11, országos ülés febm*r 88. 1879. intézkedések történtek a só árának emelésére. Az 1 történt, hogy a métermérték behozatalával a kikerekítés végett lOOklgrammnál 7 krral emeltetett. A régi ár ugyanis 5 frt volt bécsi mázsánkint, a mi egy métermázsára átszámítva, 8 frt 93 kr. és miután 9 frtra kikerekittetett, egy vámmázsánál az emelés 37a krt tesz. íme ez az a nagy adóemelés, melyet a t., képviselő ur a kormánynak a szemére vet. (Tetszés a jobboldalon.) De azt mondja továbbá Lukács Béla t. képviselő ur: könnyen jár el a pénzügymhn'ster ur a deficittel, leszámítja az occupátió költségeit, leszámítja a törlesztéseket és beruházásokat s azt mondja, hogy ezek leszámítása után a deficit 12 millió. Én nem azt mondtam, t. ház, hogy a deficit ennyi, hauem azt mondtam, hogy ezen összegig kell mindenekelőtt az egyensúly helyreállításánál törekedni, és további kérdés aztán, hogy a törlesztéseket és beruházásokat mik épen fogjuk fedezni. E köztt pedig s a köztt, a mit a képviselő ur mondott, lényeges különbség van. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Azt mondotta Helfy képviselő ur, hogy az már mégis nagy prédagazdaság, hogy az államjavak eladásával akarják fedezni a deficitet. Nem a rendes deficit fedezéséről vau szó az államjavak eladása által, t. ház, hanem arról, hogy ha a törvényhozás fzon módhoz akar nyúlni, hogy az államjavak részben bizonyos terv szerint eladassanak, azt hiszem, akkor sem fog préda-gazdaságot tízni, mikor az utóbbi években oly nagymérvű beruházásokat tettünk, melyek az államjavak értékét ellensúlyozzák és melyek közgazdasági szempontból sokkal hasznosabbak, mintha az államjavak az állam birtokában maradtak volna. Másik teher, mely a jelenlegi nemzedékre háramlik, az évenkinti kamatbiztosítás terhe, mely most is évenkint 11 millió frtot tesz. S ha e terhet viseli a jelen nemzedék a jövő nemzedék javára, azt hiszem, meg lehet követelni, hogy az a költség, mely beruházásokra fordíttatott, vagyoncsere, az államjavak eladása által beszereztessék. Ha az államjavak eladásából befolyó pénz ily czélokra fordittatik, akkor ezt prédagazdaságnak nevezni nem lehet. (Helyeslés jobb/elől.) Még sokkal különben jártak el a képviselő urak az államadússágok elősorolásával és különösen azokkal, melyek 1875 óta, az úgynevezett Tiszaaera alatt köttettek. Méltóztassanak megengedni, hogy feltüntessem, miként állították össze a képviselő urak ezen összegeket. Lukács Béla képviselő ur azt mondja: a kibocsátott aranyjáradék - kölcsönnek összege 400 millió, ezen összeghez hozzáadva a keleti vasút megvételéért 10 milliót, a rokkantalap eladásából 10 milliót. Ezen összeghez hozzá nem számítja az értékpapírok eladásából, az állampapírok eladásából, a pénztári jegyek eladásából, melyek 8 millió frtot tesznek — igy jegyeztem fel és a gyorsírói jegyzetekben is igy van — összesen tesz 463 millió frtot. Ezen számítást nem értem, mert az összeadás nem ennyit mutat. De ha mindezen összegeket hozzávesszük is, melyeket a t. képviselő ur nem számít, az értékpapírok eladásából 57 2 millió frt, az államjavakból 1 millió frt, ez összesen 434 millió, nem pedig 463 millió, mint ő monda. Tehát nevezetes különbség van a számításban is. De ezen teherből levonva a törlesztést cs a kincstári utalványokat, marad 232 millió, mely tisztán az említett évekre esik. Ez összeget elosztva öt esztendőre, esik egy esztendőre 45 millió adóssági szaporulat. De már a múlt alkalommal voltam bátor felemlíteni, hogy a conversio költségét a t. képviselő ur semmibe sem veszi. Lehet mondani, hogy ezen conversiót más kormány jutányosabban vitte volna keresztül, hogy nem háramlóit volna annyi teher az országra, de hogy semmibe sem került volna és hogy a conversio csakis a mostani kormány terhére esik, azt semmikép sem lehet mondani. (Helyeslés jobbfelöl.) Sokkal könnyebben bánt el a számokkal Lichtenstein képviselő ur, ki az összes államadósságokat összefoglalva, azt mondja, hogy azok 1448 milliót tesznek. Mondja továbbá, hogy 67 óta az államadósság 610 millió arany forintot tesz s elfeledi, hogy nem mind arany ezen kölcsön. Tesz ezután egy számítást, melynek folytán a kincstári utalványokból 141 milliót kaptunk. Ezen számítás teljességgel nem áll. De, t. ház, habár én is csak a zárszámadások alapján tettem számításomat, mely zárszámadások minden képviselőnek rendelkezésére állanak, minthogy épen ezen zárszámadások alapján az eredmény hibásan lett feltüntetve, bátor leszek leplezetlenül kimutatni, hogy miként állott a zárszámadások szerint az államadósságok terhe 1875-ben és memryivel szaporodott az államadósság 1875 óta. 1875 végével a zárszámadások ' szerint az államadósság terhe volt 620 millió. Az 1876/7-iki zárszámadások eredményei alapján a szaporulat 41 millió; 1878-ban szaporodott 84 millióval s igy a keleti vasútról átvett terhet nem számítva, melynek speciális hypothekája van, 218 millió frtot tesz a teher-szaporulat 1875—78-ban. 1878 végéig tehát nem 280 millió, mint mondáin, hanem 218 millió az államadósság szaporodása. És ez összeggel egyezik az, melyet a múltkori beszédemben előadtam, midőn az előbbi két év terhét 41, és az utóbbi év terhét 84 millióra tettem; ebből ismét különös következtetést vont Lichtenstein képviselő ur és azt mondja, hogy midőn a közelebbi években oly nagymérvű adósságokat
