Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-74

278 74. országos ülés feljrnór 28.1879. a kik azt mondják, hogy ez nem volt elkerül- i hetién, bár én — úgymond a képviselő ur — annak tartom. Hanem hogy politikánknak annak idejében más irányt kellett volna illó tempore, s pedig oly irányt, hogy Törökország fenntartassák g lia kell Oroszország ellen is — azt mondja a t. képviselő ur — ez volt inter nos sit dictum a közvélemény is Magyarországon. Hát én köszönöm a képviselő urnak, hogy ezt nyíltan beismerte, hogy Magyarországnak közvéleménye az volt, hogy Törökország integritását fenn kell tartani és Oroszországnak kell háborút üzenni és békére kényszeríteni és arra kényszeríteni, hogy csendben maradjon saját barlangjában és ne háborgassa Európa népeit. {Helyeslés a szélső balfelöl.) Ez volt Magyarország közvéleménye és merem mondani, hogy az a közvéieméuy most is. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hogy azon esetben sokkal nagyobb deficittel, financziális krisissel álltunk volna szemben, mint most. Az meglehet, de legalább lett volna miért. Tettük volna Magyarország és tettük volna Európa érdekében, és azon Európa, melynek érdekében áldozatokat hoztunk volna, hajlandó lett volna elnézéssel viseltetni bizonyos hiányaink, bizonyos kötelezettségeink elmulasztása miatt, {ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon) sőt talán még segített is volna bennünket abban, hogy ezeket a jövőben teljesíthessük ; de most, midőn oly politikát követünk, mely sem az országnak, sem Európának hasznára nincs, hogy most ily helyzetbe jutottunk, az valóban szomorító és megfoghatatlan és egyszersmind megbocsáthatatlan vétke a kormánynak. Azt mondja a képviselő ur, hogy a kormány ez alól nem vonhatta ki magát, ezzel a helyzettel számolni kell. Engedelmet kérek, én nem tudom mily nézetei és fogalmai vannak a képviselő urnak az alkotmányosságról, de az én fogalmam az alkotmányosságról azt hozza magával, hogy ha egy ministertől olyasmit akár a parlament, akár a korona, a mi az ő meggyőződésével nem egyez meg: akkor ő nem tartja meg helyét, nem tartja meg állását {Helyeslés a szélső halóidon) egy perczig sem; hanem arra, hogy valaki magát odakölcsönözze egy oly politika végrehajtására, melyet Ő nem helyesel, a parlament története ily igen kevés példát mutat fel és a parlamentek theoriája azt egyáltalában nem foglalja magában. Ha oly állapot áll elő, akár egyrészről a nemzet a maga parlamentje által, vagy akár másrészről a fejedelem, mint a korona viselője olyasmit kivan a kormánytól, a mit az ő meggyőződése szerint nem teljesíthet, a mit nem tart a hazára nézve üdvösnek, annak a kormánynak legelső kötelessége helyéről visszalépni a nélkül, hogy gondolkoznék, mi lesz ő utána. Neki kötelessége visszalépni, és kötelessége azon parlamentben, melyhez tartozik, azon politikát, mely miatt visszalépett, ellenezni ; {Helyeslés bal/elől) mert azért lépett vissza, mert nem helyeselte, ha tehát nem helyesli, akkor, mikor ő van a kormányon, nem helyeselheti akkor sem, mikor más valaki hajtja végre. {Helyeslés balfelöl.) Ha igy áll a dolog, hogy a nemzet nem akarja, és ha a nemzet képviselete mint a nemzet akaratának reflexe nem akarja, akkor mi lesz a következmény ? A fejedelem nem talál oly ministert, ki az ő akaratát végrehajtani akarna és egyszersmind többséget volna képes biztosítani a képviselőházban. Nem találván ily ministert, mi lesz a következés? A következés az lesz, hogy beáll az alkotmányos formának azon üdvös volta, hogy a koronának is fékeznie kell akaratát, hogy a korona akarata sem teljesülhet, mikor az a nemzet akaratával és kivánatával ellentétben vau. {Helyeslés balf dől.) Ez, uraim, nézetem szerint az alkotmány theoriája s az alkotmányos theoriának következménye s csak akkor, ha ez teljesedésbe megy, lehet az alkotmányosságtól várni, hogy eszközölje azt, a mit tőle feltalálói vártak, miután már a rómaiak idejében, tehát majdnem 2000 évvel ezelőtt bizo nyos axiómává kezdett válni az, hogy a hatalom és szabadság együtt meg nem fér, úgy hogy aztán feltaláltatott az alkotmányosság theoriája s hozattak be a felelős kormányok, mert az által lűtték az imperiumnak a libertással összeférhetőségét érvényre emelni. De csak akkor fogja ezt eszközölni az alkotmány, ha a fejedelem akarata sem mehet teljesedésbe oly esetben, a midőn az a nemzet akaratával ellenkezésben van, mert a fejedelem van a nemzetért s nem a nemzet a fejedelemért. {Igaz! ügy van! a szélső balfelől.) Ha a t. képviselő ur azon észrevételeivel, melyeket a boszniai occupatiót illetőleg tett, azt akarta bebizonyítani, hogy ezen vita nem volt eredményes, nem volt szerencsés, én ennek az ellenkezőjét tartom s azt mondom, hogy ezen vita igenis üdvös volt, bármi legyen a szavazás eredménye; mert már az is nagy eredmény, hogy mi is tisztábban látunk most már horvát testvéreink szivébe és jobban tudjuk, mióta Zsivkovics képviselő ur felszólalt, hogy mik az ő törekvéseik, {Helyeslés a szélső baloldalon) s ez, mon dom, már magában véve is nyereség az országra nézve, mert látja azt, hogy mit akarnak szomszédai, {igaz! Ugy van! balf élői.) Zsivkovics képviselő ur azt monda, hogy ö óhajtja, hogy azon kiegyezés, mely most küszöbön van, egy nemzet kárára se történjék; higyje el Zsivkovics képviselő ur, mi is azt óhajtjuk és tapasztalhatta eddigelé, legalább tizenkét év alatt, hogy mi soha sem kívántuk Horvátország megrövidítését. Hogy Horvátország is hasonlótól van lelkesülve, annak igen örvendek, s ha lelkesülésük eredményét a gyakorlat-