Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

78. országos ülés február 27. 1879. 269 oly sajátságos számítással éltek e tekintetben, hogy legalább két adatra szükségesnek tartom megjegyzést tenni. így pl. Lichtenstein képviselő ur " Ausztriával összehasonlítva kamatterhüuk növekedését a múlt években és különösen a legutóbbi 10 év alatt és ebből állampénzügyeink sülyedését akarta bizonyítani. De mily módon? Egyszerűen ugy, hogy Ausztria kamatterhet felvette 1878. évig, Magyarországét 1879-ik év végéig; természetes, hogy abban fel van számítva a 140 millió kölcsön kamatterhe, ott pedig kihagyva a 120 milliót, melyet Ausztria az idén felvenni készül; továbbá a számításon kivül hagyta azt a kamat-reductíót, melyet az 1868-iki törvény értelmében Ausztria önmaga keresztül vitt, mert ez természetesen beszámítandó, úrikor összehasonlittatnak az adóssági kamatok, mert ez nem természetes, nem egyszerű nemzetgazdasági emelkedés útján elért kamat-reductió, ez oly kamat-reductió, mely azt hiszem, nem válik sem az egyik, sem a másik állam pénzügyi és hitelerejének javára. Ha azt számításba méltóztatnak venni, akkor Ausztria kamatterhe nem 22 millióval és a mienk 46 millióval emelkedett, hanem Ausztriáé is emelkedett körülbelül 45 millióval, és a miénk apadt megfelelőlcg, ha a 140 millió kamatját kihagyjuk. A mi Lukács képviselő ur számításait illeti, azok részben helyesek, a mennyiben a passivumokat jól vette fel és számította ki, sőt bizonyos tekintetben túlságosan nagynak vette fel; de az activákat nem vette fel teljesen, ezekből kihagyta mindazt, mit a legközelebbi öt év alatt beruházásokra fordítottunk, ez 47 milliónál több, a keleti vasutat, melyet megszereztünk, a tiszai vasút részvényeket, a melyeket megvásároltunk. Tgen természetes, hogy ennek kihagyásával a mérleg kedvezőtlennek tűnik fel. Én azonban, t. ház, ezzel az eszmével részletesebben foglalkozni nem tartom feladatomnak. Rátérek arra, a mit a pénzügyi bizottság jelentése ellen felhoznak és ez különösen az, a mit Bujanovics képviselő ur emelt ki, hogy az ellentétek melyek a pénzügyi bizottság jelentései köztt a múlt évben és az idén. Kiemelték a képviselő urak azt, hogy mig 1876 —77-ben jelentéseiben a pénzügyeknek folytonos javulását constatálta, most már aggasztónak találja a helyzetet, most már nagymérvű rendszabályokat tart szükségesnek pénzügyeink javítására és államháztartásunk mérlegének helyreállítására, és ebből vonták le azon következtetést, hogy tehát itt van elitélve a kormány politikája, itt van elitéivé a költségvetés, melyet a pénzügyi bizottság elfogadásra ajánl. Bocsánatot kérek, egy angol iró mondta azt, hogy földrengésre politikát építeni nem lehet, Az államok életében és különösen a nagyhatalmi viszonyok köztt élő államok életében mindig fordulnak elő katastrophák, fordulnak elő rendkívüli nagy aetiók, melyekre előre számítani nem lehet. Bármely szempontból vegyük is fel a külügyi actiót, az tagadhatlai, hogy az a pénzügyi helyzetet megváltoztatja. A pénzügyi bizottság ezt nem titkolja, a pénzügyi bizottság ezt elismeri. Az, hogy a pénzügyi helyzetnek ebből a szempontból történt változtatása helyesen történt-e, vagy sem? szükségszerűleg következett, vagy nem? ez természetesen a politikára tartozik s én ennek bírálatiba most nem bocsátkozom, hanem kénytelen vagyok két pénzügyi körülményt is felemlíteni. {Ralijuk!) Az egyik maga a conversió, mert gyakran a conversiónak mely időre esése és mely terhekkel összeköttetése előre nem látható, illetőleg az, hogy mily körülmények közti fog bekövetkezni, mily hitei és pénzviszonyok köztt lesz keresztülvihető, ez, azt hiszem, nem áll hatalmában sem a kormánynak, sem a pénzügyi bizottságnak; ez a másik tény. A harmadik tény, a mi szintén tekintetbe veendő, ez némileg kapcsolatban áll azzal, hogy azon nagy válság, mely uralkodott 76-ban és folytonosan fokozódott 7 7-ben, a nemzetközi viszonyok bizonytalansága s a nemzetgazdasági tényezők hanyatlása által még emelkedett, igen természetes, t. ház, hogy azon pénzügyi bizottság, mely 76 és 77-ben pénzügyeink javulását constatálta, ezen súlyos körülmények köztt pénzügyeink javulását természetesen tovább nem említhette föl. Azonban ez nem azt teszi; hogy tehát az eddig hozott áldozat az eddig elért eredménv kárba veszett, hogy azt a nemzet hiába hozta; mert a katastropha bekövetkezése s a nemzetközi viszonyok gyökeres változása s a pénzügyi helyzetnek európaszerte roszabbulása, hogy még roszabb helyzetben talált volna, ha a nemzet nem teszi azon nagy erőfeszítéseket és a kormány nem követi a takarékosság politikáját s akkor hitelünk, pénzügyeink bizonyára sokkal roszabbak lettek volna (Igaz! Ugy van! jobbfdö'l.) Igen, de azt mondja a t. ellenzék, hogy a pénzügyi bizottság nem emelkedett a helyzet magaslatára: nem áll elő gyakorlati rendszabályokkal, nem indítványoz rögtön orvosszereket, melyek az általa constatált bajoknak orvoslására alkalmasak. E tekintetben egészen correct álláspont az, melyben báró Simonyi képviselő ur minden ellenzéki társával szemben előre védelme alá fogadta a pénzügyi bizottságot, mondván, ő igen helyesli és úgy találja, hogy a pénzügyi bizottság egészen correcte járt el, midőn nem akarta a kormány kezéből az initiativát kivenni. A bizottság a maga feladatát úgy teljesítette, midőn a kormánynak kötelességévé tette a gyakorlati eszközökről való gondoskodást. Ez helyes parlamentáris felfogás,