Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

íá. országos filés február 2?. 18Í9. §63 austráliai, és maholnap kelet-indiai gabonának versenye mellett azt hisszük, összefűzött karokkal állhatunk meg azon egyetlen ősi alapon, mely lábunk alatt már ma is ingadozik? Azok, kik még ma is dogmaként hirdetik azt, hogy az ipar emelése nálunk csak a földmívelési érdekek rovására történhetik, hogy a magyar ember nincs hivatva a boglyák hűs árnyékát a gyárak morajával és füstös légkörével és a bányák sötétével felcserélni, s hogy Magyarországnak egyáltalában nem hivatása az industrialismusnak mind szélesebb alapjait teremteni: az az én meggyőződésem szerint semmiféle fiskális rendszabályok, semmiféle indirect adó felemelések és új adók behozatala, semmiféle vasúti csoportosítások, semmiféle administrativ reformok segélyével nem fogja a közgazdasági kiegyezések s a boszniai expeditiók következményeit ellensúlyozni és a 30 milliós deficiteket elenyésztetni. Mintkog)^ a kiküldendő parlamenti bizottságok főleg ezen a téren is hivatva vannak a bajok kutforrásait felderítési és az orvoslási módok iránt gyakorlati értékű javaslatok utján egy nemzeti közgazdasági politika irányát és kereteit megállapítani: hozzájárulok a b. Simonyi Lajos képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslathoz. [Elénk helyeslés a baloldalon?) Zsivkovics János: T. ház! Igen bajos felszólalni ejy oly képviselőnek, a ki a magyar nyelvet nem birja, de mégis szükségesnek tartom szavamat felemelni e vitális kérdésben és talán gratulálhatok magamnak, hogy magyarul jól nem tudok, mert nem birván a magyar nyelvben kellő jártassággal, legalább fel vagyok mentve azon úgy látom szokássá vált divat alól, hogy ez alkalommal nagyobb beszédet tartsak; (Helyeslés johbfelöl) azért föltétlenül szorítkozni fogok beszédemben csupán magára a tárgyra és miután már a polémia iskolájában vagyunk, — reflectálni fogok ezúttal azokra, a miket a tárgyra vonatkozólag e t. ellenzéki pártok felhozni méltóztattak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) De mielőtt a dolog érdeméhez szólanék, szabadjon nekem, mint horvát képviselőnek szólnom, később beszélni fogok általánosságban, mint a közös haza képviselője. Az előttem szóló t. képviselő úrtól hallottam, hogy miért csoportosulunk mi horvát képviselők ide? Azért t. képviselő ur, hogy a magunk kötelességét teljesítsük, mert a mi kötelességünk a törvényben alapszik, mint az önöké. (Elénk helyeslés jobbfeifä.) A mit tegnap egy képviselő ur felhozni méltóztatott, az már egy kissé erősebb vád. — Azt méltóztatott mondani ugyanis, hogy Magyarország pénzügyi viszonyainak rendezése lehetetlen mindaddig, mig a boszniai oceupatió itt van, és mig Horvát-Szlavonország millió hiányai figuráim fognak az államköltségvetésben. T. ház! Én emlékeztetem azon t. képviselő urat, hogy köztünk fennáll egy sarkalatos törvény, és épen most jön ideje, hogy a pénzügyi kieg}

?

ezés megújittassék, a mit én teljes szivemből kivánok, hogy megtörténjék; majd ha ez tárgyalás alatt lesz suo tempore, a t. képviselő urnak lesz alkalma a maga meggyőződése szerint azt javasolni, a mit az állam érdekének legmegfelelőbbnek fog találni; de ha egyszer a két ország, a két nemzet megegyezésre jutott és az törvénynyé válik; akkor azt mondom, hogy minden magyar és minden horvát hazafinak azon törvény előtt meg kell hajolnia, azon törvényt becsülni, tisztelnie kell, (Élénk helyeslés jobbfelöl) és akkor a t. képviselő ur felhívhatja a kormányt és a horvátokat, hogy szigorúan tartsák meg azon törvényt, de ekkor tartsa meg a t. képviselő ur is, a maga részéről azt. (Helyeslés jobbfelől.) A mi engemet illet, én nyiltan kimondom, hogy én kívánom, hogy azon kiegyezés ne történjék a magyar vagy a horvát nemzet rovására, hanem mindkét nemzet előnyére és a közös haza erősbítésére. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Áttérve már most a dolog lényegére, ha kezembe veszem a költségvetést, és az azt előterjesztő pénzügyi bizottság általános jelentését, mit látok? Látom, hogy pénzügyi helyzetünk, a mely ebben a költségvetésben tükröződik, csakugyan nem igen kedvező, sőt nagyon is komoly; az aggodalmak felette nagyon jogosultak és jöjjenek ezen aggodalmak bármely párt részéről, bár a párton ki vili állóktól is. De a t. háznak igazságosnak kell lenni. Ki és mi ennek az oka? Talán a mostani kormány és az azt. támogató párt? Hiszen mit látunk a költségvetésben? A bevételek majdnem ugyanazok, a melyek tavaly voltak, a kiadások pedig a boszniai költséget kivéve, ugyanazok. Csakhog3

T egy oly deficittel állunk szemben, mely minden évben nő. S ma már 24—30 millióra rug. Mi ennek az oka? Tudvalevő, hogy a deficit elleni küzdelem nem mai. Én jól emlékszem, hogy deficitünk volt akkor, mikor a mostani t. ministerelnök ur és párthívei oppositióban voltak; deficitünk akkor is volt, és az ellen akkor is küzdenie kellett, mikor az egyesült ellenzék velünk egy nagy pártot képezett. Deficitünk most is van, és fájdalom, most már majdnem chronikussá lett. — Okát jól tudjuk mindnyájan, kivált azok, kiknek szerencséjük vagy szerencsétlenségök van régebben e házban működni, csakhogy nem szeretjük az okot feszegetni, mert nem szeretjük hallani, hogy rosszul gazdálkodtunk, hogy a modern befektetésekkel úgyszólván pazaroltunk, hogy államiságunkhoz jutván, nyakra-főre cultur államot akartunk teremteni, s ez alkalommal olyan befektetéseket is tettünk, melyek 50 évig is könnyen várhattak volna, hogy valami hasxnot vehessen