Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

25ü ?S. erszágos ílléi február Sí. 18?*. ország felszabadulásának eszméje tartott össze, az ő elhunytával programmját kimerítve, szét kezdett foszlani, az olasz parlamentben egy anarchia állott be, épen úgy, mint a mi képviselőházunkban Deák Ferencz halála után. Az egyes pártok vezéreinek kezébe és azok szövetkezésébe volt letéve, a kormánykezelésének feltétele. Mi lett a következés? A radicális ellenzék nem levén többségben, a kormánypárt tagodta annak kormányképességét is, és mindig azzal utasittotta vissza, hogy törekvései jogosulatlanok, kivihetetlenek. Ugy, mint ezt önök velünk teszik. A pártoknak és kormányoknak örökké kettős ellenzékkel kellett megküzdeniök. Egyfelől egy elvi és radicális ellenzékkel, másfelől azon ellenzékkel, mely a kormány pártjaiból kiválván, neki ellenzéket képezett. E viszonyok mellett a ministerek változtak, de a kormány elve és elvnélkülisége nem változott, az folyton fennállott. A következés az lett, hogy Olaszország anyagilag tönkre jutott, terheit fokoznia kellett, úgy, hogy eljutott az őrlési adóig, a melyre mi is maholnap el fogunk jutni az önök szívességéből, el fogunk jutni az önök politikájával. (Helyeslés a szélsőbalon). S ekkor mi történt? A radikális ellenzék felhívó szavainak engedvén a nemzet, többségre segítette őket, és ezek rövid idő alatt segítettek a haza nyomorán, radikális eszközökkel, de a melyek a hazának javára váltak, mert Olaszország megszabadult pénzügyi nnseriáitól és ma már nem tartozik azon anyagilag tönkrejutott országok közé, melyek közé csak egynehány évvel ezelőtt is tartozott. Minket is biztat a remény, hogy a nemzet ki fog fáradni harczolni azon ürességért, mit önök mint lobogót tartanak előtte, és hogy a nemzet meg fog szűnni az elvnélküliség politikáját követni, vagy tétlenségben tespedni, vagy a sötétben tapogatózni, kapkodni, sokszínű és színtelen törvényeket pártolni, minőket önök eddig alkottattak. Akkor a nemzet hozzánk fog fordulni, bennünk fogja keresni azon csirát, mely az általános rothadásban is fentartotta magát, {Tetszés a szélsőbalon.) é% azon rothadást úgy fogja tekinteni, mint a búzaszemét, mely táplálékát saját megrothadásában találja, de meghozza a termő kalászt. {Tetszés a szélsőbalon.) Az mondatik, hogy hat ministerelnöke és hat pénzügy ministere volt Magyaroszágnak, s ez a mi bajaink egyik forrása. Nem ez a baj, t. ház, hanem az, hogy változnak ugyan a ministerek, de az iránytalanság a politikában sohasem változott. {Helyeslés a szélsőbalon.) Francziaországban nemcsak több ministerválság volt, hanem 1871 óta az államfő is háromszor változott, és azon változások még sem váltak hátrányára az országnak : ma Francziaország az egyetlen állam, mely ép, erős és egészséges közgazdasági élettel dicsekedhetik. S ez indok arra, hogy nálunk is változások történjenek, de úgy, hogy minden változtatás egy lépés legyen azon egészséges politikai irányhoz, mely a nemzetnek ad szabadságot és meghozza a hazának a függetlenséget. {Helyeslés a szélsőbalon.) Én nem érzem magamat megnyutatva a kormány politikája által és nem fogadom el argumentumul azt sem, a mit velünk szemben a végső szükségben fel szoktak hozni, hogy miként kételkedhetünk politikánk helyességében, miként volna lehetséges, hogy önök tönkre teszik az országot akkor, midőn a külügyeket egy magyar ember vezeti, gr. Andrássy Gyula; nálunk pedig a kormány élén Tisza Kálmán áll, ki nemcsak magyar ember, hanem egyszersmind kálvinista, {Hosszas derültség bal/elől. Halljuk!) s ha van baj és pénzügyi nyomor, legalább magyar emberek vannak a hivatalokban, s magyar emberek húzzák a fizetéseket. Erre egy szer ii válaszom ez: A nemzet önállóságáról való lemondásra és oly veszedelmes külügyi politika követésére soha nem lett volna rábírható, ha ezen politikát nem ajánlja egy Andrássy, soha rábírható nem lett volna, ha azt egy Hohenwart vagy Stremeyr ajánlja. {Helyeslés a szélsőbalon) A nemzet a kiegyezési kérdésekben nem adta volna magát oly nagy bizalommal át a jelenlegi cabinetnek, ha annak feje nem lett volna az, ki addig az oppositió vezére volt, és mint az oppositió vezére, a nemzet bizalmát ki nem nyerte és ki nem érdemelte volna; {Helyeslés a szélsőbalon) és az ultramontanismus Magyarországon nem pihenhetnék azon rózsás ágyon, melyen pihen, ha Magyaroszág kabinetjének feje nem kálvinista volna. {Helyeslés a szélsőbalon.) Engem ezen érvek nem nyugtatnak meg, mert ez körülbelül úgy hangzik, hogy ti el fogtok pusztulni, az igaz nem dicsőséggel a csatatéren, nem súlyos betegség ágyában, hanem meg fogtok halni úgy, amint meghalt —• és ez vigasztaljon titeket —• Sulla és Antiochus, felemésztve a saját testükből támadt férgek által. Én, t. ház ! végül csak arra kérem önöket, liogy gondolják meg azt, mit Jókai képviselő ur mondott: Itt van a tizenegyedik óra és a nemzet, ez az új Sámson, ha alszik is, de talán még nincs a haja lenyírva, és adják a nemzet, ezen Sámson ébredésének első jelét az által, hogy utasítsák vissza ezt a költségvetést és ne fogadják el a részletes tárgyalás alapjául sem, a mint én nem fogadom el azt. {Helyeslés a szélsőbalon.) Gondolják meg azt, hogy a kormánynak győzelme Magyarország jövőjére nézve, hasonlít Ausztria győzelméhez e századokon keresztül : Ausztria győzelmétől Magyarország megbetegedett, Ausztria vereségeiből Magyarország megifjodott. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.)