Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

246 78. országos ülés február 27. 1879. nak kezelését az állam már 1876. febr. í-én átvette, a hangsúlyozott elszámolás a múlt év jövedelmi mérlegére majdnem hasonló befolyást gyakorol." Itt van a részletes jelentés, a hol megint elmondatik, hogy mi a különbség; tudniillik az, hogy a magyar államkormány azon hiányokat, a melyek a keleti vasút átvételére fordított összegek kamataiból állanak, azon hiányokat, a melyek a keleti vasút kezelésénél előfordulnak; az államszámvevőszéknek nem engedte meg, hogy úgy számolja el, mint deficitet. Igaz, hogy ez sehol sincs elszámolva; de majd meg fogjuk látni azon számadásból, a melyet a kormány a 200 milliós Irinyi aranyjáradék kölcsönről be fog terjesztem; meg fogjuk látni, hogy a hiány mérlegünkre súlyosodott nemcsak az 1876., 1877. és 1878 ik években, hanem az 1879-ik évben is. Midőn azt tapasztalom, bogy ily módon igyekeznek megakadályozni azt, hogy számtanilag mutattassék ki a múltban a valóságos deficit és hogy helyes alapokra fektettessék a költségvetés, én az ily eljárást hitelre méltónak nem tartom. (Ugy van! a szélső balon.) De van egy másik hasonló eset is, t. ház. A második kibocsátású aranyjáradék-kölcsönről az állami zárszámadásokban a részletezésnél az mondatik, hogy az 1877-ben sth. kibocsátott 80 millió arany frt aranyjáradék-kölcsön második felének, továbbá az 1876. XLVL t.-cz. s az 1877. IX. t.-cz. alapján kibocsátandó aranyjáradék-kölcsön részbeli kibocsátása és értékesítése rendén befolyt az állampénztárba 30.711.000 frt, s mert ez bankértékben van számítva ; végleges értékben kitett majdnem 32 milliót. 1878. deczemberében a kormány törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, a melyet mi tárgyaltunk és önök elfogadtak ; s a mely szerint a második kikocsátású aranyjáradék-kölcsönt a kormány a törvényben meghatározott cursus szerint nem tudván értékesíteni, hatalmaztassék fel, hogy azt kisebb cursus szerint is értékesítse; holott azok már 1877. november 10 én aláírásra bocsáttattak és el is adattak, sőt az állami számvevőszék által el is számoltattak. Hogy itt tévedés nem lehet, bizonyítja az állami számvevőszék jelentése, mely részletes és eléggé világos. {Halljuk! Halljuk!) Ez ug)'anis azt mondja: „A nevezett bankár-consortium a kötvények első felének átvételére nézve feltételesen optiót kötött ki , ezen jogát azonban a kikötött időben igénybe nem vévén, úgy ezen 40 millió, valamint az 1876. XLVL és az 1877. IX. t.-cz. alapján felvehető járadék-kölcsön egy része 80 millió o. é forint névérték erejéig az 1877. évi október hóban közzétett „prospectus" szerint 1877. évi október 9- és 10-én Parisban, Londonban, Brüsselben Antwerpenben, Amsterdamban, Budapesten, Bécsben, Berlinben, Majna melletti Frankfurtban és más helyeken nyilvános aláírásra bocsáttatott. Itt meg van részletesen mondva és az állami számvevőszék ebben nem is tévedhetett, hogy mikor és mely okokból bocsáttattak aláírásra? (Halljuk! Halljuk!) Azon okból, mert a bankár-consortium az optiót nem vállalta el. Mikor a kormányelnök beterjesztette ezen zárszámadásokat, azt mondotta azon feljegyzés szerint, mely kezeim köztt van, — hogy e jelentésre a ministertanácsnak semmi megjegyzése nincs. Tehát az állami számvevőszéknek ezen kimutatását, a kormány megczáfolni nem kívánta és nem akarta, mert ezen jelentésre semmi megjegyzése sem volt. Ennek vannak előzményei is a hírlapi életben. (Halljuk! Halljuk!) A „Pesti Napló" ugyanis felszólal az iránt, hogy mi oka annak, hogy az állami számvevőszék oly gondatlanul készítette elő a zárszámadásokat, hogy ily tételek azokban bennfoglaltatnak, (Halljuk!) és ugyanekkor a kormány törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, hogy alacsonyabb áron adhassa el jövőben azon járadék-kötvényeket, a melyek már 1877. október havában értékesíttettek. Erre az állami számvevőszék hivatalos communiquet küld a „Pesti Napló"-hoz, hogy nincs a lapnak igaza, mert azon kötvények már valójában eladattak; (Halljuk! Halljuk!) erre megint a pénzügyminister küld egy másik hivatalos communiquet az iránt, hogy az állami számvevőszéknek nincs igaza. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. képviselőház, hiteltérdemlő eljárás-e ez? (Halljuk! Halljuk!) És azon pénzügyministerről és pénzügyi kormányzatról, a mely ily vastag játékot akar űzni a képviselőházzal, és ily Ízetlen tréfát kísért meg, lehet-e azt mondani, hogy őszintén tárta fel az ország pénzügyi helyzetét, és hogy őszinte volt akkor, midőn megismertette azt a hiányt, a mely állami költségvetésünknek egyik állandó fekélye. (Ugy van! a szélső balfeiöL) Ha ily dolgok történnek, akkor ne sírjanak önök, t. képviselőtársaim a túloldalon, a parlament tekintélyeért, mert nem más öli meg annak tekintélyét, hanem ShZ Sí kormány és az a többség, a mely a bársony székeken ülő kormányt ezek után is megtűri. (Ugy van! a szélső balon.) Nem rontja meg a parlament tekintélyét más, mint a parlament eljárása maga. (Ugy van! balfelöl) Vegyük a dolgokat egyenként. (Halljuk! Halljuk!) 1874-ben, midőn a 153 milliós kölcsön tárgyaltatott, felállott azon oldalról Sennyei Pál képviselő úr, és azt mondotta, hogy: „Ez legyen az utolsó kölcsön!" Erre felállott Tisza