Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-62

62. országot ülés f mert rájuk nézve az valósággal többé nem j létezik. Méltóztatik az igen t. minister ur tudni, hogy midőn én megtettem interpellátiómat, leg­alább jogérvényesen még nem köttettek meg ezen szerződések azon államokkal és nem is ismerhettük azt, hogy mi legyen azon kedvez­ményezett vámtarifa, midőn autonóm vámtarifa létezik. Ily körülmények köztt és az előadott indokoknál fogva tettem meg interpellátiómat. Én, a mint megjegyeztem, hazafias készséggel vettem tudomásul az igen t. minister ur válaszát, de lényegileg, hogy mit szándékozik tenni az igen magas védvámos osztrák-magyar vámtarifá­val szemben, midőn azt Európa hatalmasabb államai már nem respectálják, és mikép szán­dékozik Magyarország közgazdasági érdekeit megóvni, erre nézve lényegileg én a minister urnak válaszában sem feleletet, sem megnyug­vást nem találok. Igaz, hogy interpellátióm neve­zetesen Svájczra vonatkozik, de léteznek kisebb államok, melyek, hogy ha ezen autonóm tarifa szerint fognak megvámoltatni, többé hozzánk nem fognak oly rokonszenvvel fűződni, mint eddig, habár kereskedelmi viszonyaink bozzájok j eddig''a legelőnyösebbek voltak is. Tudom azt, hogy a közgazdasági téren nincs meg az a kedé­lyesség, hogy nem vezeti ott rokon- vagy ellenszenv az üzletembereket; de a tapasztalásból azt is tudjuk, hogy különösen Helvétia a legközelebbi időben velünk rokonszenves nemzetközi forgal­mat folytatott, a mi ránk nézve igen előnyös volt. Igen jól tudjuk, a kik az üzleti téren állunk, hogy a kölcsönös forgalom, a mely két állam közt létezik, mennyi előnyt szül, midőn a fizetések kölcsönös leszámolások utján egy em­líttetnek ki. Oly két államnak, a melyek csupán egyes iparczikkekre és egj^es speciali­tásokra szorítkoznak, vannak kiváló vevői, minő hazánk a svájczi specialitásokra. Ennek fejé­ben a svájcziak készséggel vesznek bort és búzát tőlünk; ugy, hogy az utóbbi időkben csupán svájczi vevőket találtunk piaezunkon. Legkevésbé sem volt szándékom ol) T kér­dést felvetni, a melynek alapja nincs és a mely hazánk nemzetgazdasági helyzetében indokolva nem volna. Svájczra nézve megnyugtató a minister ur válasza annyiban, hogy ő legtöbb kedvezmény­ben részesülő államokkal helyeztetik egy sorba és hogy kereskedelmi viszonyaink jövőre háborí­tásoknak kitéve nem lesznek. Azonban, t. ház, ezzel korán sincsen az interpellátióm végén kifejtett aggodalom eloszlatva, vájjon ezen magas védvámos tarifa, a többi kisebb államokkal szem­ben, nem fog-e hazánkra nézve oly nemzetgaz­dasági károkat okozni az által, hogy most azon, gyűrű," mely hazánk körül a nemzetközi forgalom szempontjából fennáll, mindig szűkebbre szorul, ibrnár 12. 1879. 19 az ipart nagy mértékben szorítja és Magyar­ország nyers termelését korlátozza, elannyira, hogy ma-holnap kivitelre sem számíthatunk. Ily körülmények köztt, — mondom — azon még mindig törvényerővel biró autonóm védvá­mos tarifával szembeu, aggodalmaim a minister úr válasza által eloszlatva nem lehetnek. Mél­tóztassék a minister úr figyelembe venni azt, hogy interpellátióm oda irányul, hogy az autonóm vámtarifa többé nem létezik; s hogy tulajdon­képen miért tartatik ez fenn, csak a végett hogy elriaszsza Európa kisebb államait, melyek azt szét­tépni nem birják? Azért különösen arra nézve óhaj­tottam volna a minister úrtól választ, hogy Magyar­ország nemzetgazdasági viszonyainak figyelembe vételével, mikép méltóztatik ezen magas vám­tarifával szemben a minister ur továbbra intéz­kedni? Mert, t. ház, igaz ugyan, hogy egész Európában van védvámos irányzat, de méltóz­tatik szintoly bölcsen tudni, hogy ezen véd­vámos irányzat fenn nem tarthatja magát, hanem hazánkra nézve a legszabadabb alapú kereske­delmi politikát kell követnünk. Midőn látjuk, hogy Ausztriával szemben nem állíthatunk vám­sorompókat, akkor a külfölddel szemben szabad kereskedelmi politikát kell követni. Ezen véd­vámos autonóm-tarifa oly jelensége a mi rósz kereskedelmi politikánknak, a mely világosan jelzi, hogy Magj^arország egyedül Ausztria érde­keit követi e téren is, s nem saját nemzetgaz­dasági érdekeit, (ügy van! a szélső' balon.) Ennélfogva, t. ház, bár alakilag tudomásul veszem a minister ur válaszát, de lényegileg tudomásul nem vehetem. (Helyeslések a szélső­balon.) Elnök: Méltóztatik a t. ház, a kereskedelmi minister ur válaszát, melyet Bakay Nándor kép­viselő ur interpellátiójára adott, tudomásul venni? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Ugyancsak a kereskedelmi minister ur vála­szolni fog Zay Adolf képviselő urnak a pestis iránt teendő intézkedések tárgyában a kereske­dés érdekében hozzá intézett interpellátiójára. B* Kemény Gábor kereskedelemügyi minister: T. képviselőház! Zay Adolf kép­viselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám (olvassa): „Tekintettel arra, hogy a kormány elnök f. hó 1-éii tett nyilatkozata szerint biztos kilátás van, miszerint Románia is bevonassák a nem­zetközi pestis-cordonba és úgy remélhető, hogy ezen szomszédos országa pestistől mentve marad : Kérdem a t. minister urat: Hogyan gondolja lehetővé tenni, hogy a pestis ellen alkalmazandó intézkedések mellett is a kelettel összeköttetésben álló kereskedelmünk , és iparunk érdekeit őrizzük és különösen milyen 3*

Next

/
Thumbnails
Contents