Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-62
62. országot ülés f mert rájuk nézve az valósággal többé nem j létezik. Méltóztatik az igen t. minister ur tudni, hogy midőn én megtettem interpellátiómat, legalább jogérvényesen még nem köttettek meg ezen szerződések azon államokkal és nem is ismerhettük azt, hogy mi legyen azon kedvezményezett vámtarifa, midőn autonóm vámtarifa létezik. Ily körülmények köztt és az előadott indokoknál fogva tettem meg interpellátiómat. Én, a mint megjegyeztem, hazafias készséggel vettem tudomásul az igen t. minister ur válaszát, de lényegileg, hogy mit szándékozik tenni az igen magas védvámos osztrák-magyar vámtarifával szemben, midőn azt Európa hatalmasabb államai már nem respectálják, és mikép szándékozik Magyarország közgazdasági érdekeit megóvni, erre nézve lényegileg én a minister urnak válaszában sem feleletet, sem megnyugvást nem találok. Igaz, hogy interpellátióm nevezetesen Svájczra vonatkozik, de léteznek kisebb államok, melyek, hogy ha ezen autonóm tarifa szerint fognak megvámoltatni, többé hozzánk nem fognak oly rokonszenvvel fűződni, mint eddig, habár kereskedelmi viszonyaink bozzájok j eddig''a legelőnyösebbek voltak is. Tudom azt, hogy a közgazdasági téren nincs meg az a kedélyesség, hogy nem vezeti ott rokon- vagy ellenszenv az üzletembereket; de a tapasztalásból azt is tudjuk, hogy különösen Helvétia a legközelebbi időben velünk rokonszenves nemzetközi forgalmat folytatott, a mi ránk nézve igen előnyös volt. Igen jól tudjuk, a kik az üzleti téren állunk, hogy a kölcsönös forgalom, a mely két állam közt létezik, mennyi előnyt szül, midőn a fizetések kölcsönös leszámolások utján egy említtetnek ki. Oly két államnak, a melyek csupán egyes iparczikkekre és egj^es specialitásokra szorítkoznak, vannak kiváló vevői, minő hazánk a svájczi specialitásokra. Ennek fejében a svájcziak készséggel vesznek bort és búzát tőlünk; ugy, hogy az utóbbi időkben csupán svájczi vevőket találtunk piaezunkon. Legkevésbé sem volt szándékom ol) T kérdést felvetni, a melynek alapja nincs és a mely hazánk nemzetgazdasági helyzetében indokolva nem volna. Svájczra nézve megnyugtató a minister ur válasza annyiban, hogy ő legtöbb kedvezményben részesülő államokkal helyeztetik egy sorba és hogy kereskedelmi viszonyaink jövőre háborításoknak kitéve nem lesznek. Azonban, t. ház, ezzel korán sincsen az interpellátióm végén kifejtett aggodalom eloszlatva, vájjon ezen magas védvámos tarifa, a többi kisebb államokkal szemben, nem fog-e hazánkra nézve oly nemzetgazdasági károkat okozni az által, hogy most azon, gyűrű," mely hazánk körül a nemzetközi forgalom szempontjából fennáll, mindig szűkebbre szorul, ibrnár 12. 1879. 19 az ipart nagy mértékben szorítja és Magyarország nyers termelését korlátozza, elannyira, hogy ma-holnap kivitelre sem számíthatunk. Ily körülmények köztt, — mondom — azon még mindig törvényerővel biró autonóm védvámos tarifával szembeu, aggodalmaim a minister úr válasza által eloszlatva nem lehetnek. Méltóztassék a minister úr figyelembe venni azt, hogy interpellátióm oda irányul, hogy az autonóm vámtarifa többé nem létezik; s hogy tulajdonképen miért tartatik ez fenn, csak a végett hogy elriaszsza Európa kisebb államait, melyek azt széttépni nem birják? Azért különösen arra nézve óhajtottam volna a minister úrtól választ, hogy Magyarország nemzetgazdasági viszonyainak figyelembe vételével, mikép méltóztatik ezen magas vámtarifával szemben a minister ur továbbra intézkedni? Mert, t. ház, igaz ugyan, hogy egész Európában van védvámos irányzat, de méltóztatik szintoly bölcsen tudni, hogy ezen védvámos irányzat fenn nem tarthatja magát, hanem hazánkra nézve a legszabadabb alapú kereskedelmi politikát kell követnünk. Midőn látjuk, hogy Ausztriával szemben nem állíthatunk vámsorompókat, akkor a külfölddel szemben szabad kereskedelmi politikát kell követni. Ezen védvámos autonóm-tarifa oly jelensége a mi rósz kereskedelmi politikánknak, a mely világosan jelzi, hogy Magj^arország egyedül Ausztria érdekeit követi e téren is, s nem saját nemzetgazdasági érdekeit, (ügy van! a szélső' balon.) Ennélfogva, t. ház, bár alakilag tudomásul veszem a minister ur válaszát, de lényegileg tudomásul nem vehetem. (Helyeslések a szélsőbalon.) Elnök: Méltóztatik a t. ház, a kereskedelmi minister ur válaszát, melyet Bakay Nándor képviselő ur interpellátiójára adott, tudomásul venni? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Ugyancsak a kereskedelmi minister ur válaszolni fog Zay Adolf képviselő urnak a pestis iránt teendő intézkedések tárgyában a kereskedés érdekében hozzá intézett interpellátiójára. B* Kemény Gábor kereskedelemügyi minister: T. képviselőház! Zay Adolf képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám (olvassa): „Tekintettel arra, hogy a kormány elnök f. hó 1-éii tett nyilatkozata szerint biztos kilátás van, miszerint Románia is bevonassák a nemzetközi pestis-cordonba és úgy remélhető, hogy ezen szomszédos országa pestistől mentve marad : Kérdem a t. minister urat: Hogyan gondolja lehetővé tenni, hogy a pestis ellen alkalmazandó intézkedések mellett is a kelettel összeköttetésben álló kereskedelmünk , és iparunk érdekeit őrizzük és különösen milyen 3*
