Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-72
72, országos ülés február S6. 18Í& 241 minden képviselő úrnak szavazata egyaránt érvényes. Á t. képviselő urat figyelmeztetem is, hogy ha még egyszer lennék kénytelen őt rendreutasítani, kénytelen leszek a szót tőle megvonni. (Helyeslés a középen.) Csanády Sándor: Mit szóljak, t. ház, a kölcsön tárgyalása alkalmával e képviselőházban történtekről, a midőn a vádak halmaza táratott fel a kormány és különösen a ministerelnök ellenében. Már, t. ház, vagy igazak a vádak, vagy nem. Ha azon vádak igazak, akkor nem méltó Tisza Kálmán úr, hogy egy perczig is vezesse Magyarország ügyeit; nem méltó arra, hogy az uralkodó tanácsosai köztt szerepeljen, nem méltó arra, hogy a bársonyszékben továbbra is megmaradjon. Ha pedig, t. ház, azon vádak alaptalanok, akkor becsületbeli kötelessége a ministeriumnak bebizonyítani a vádnak alaptalanságát, megbüntetni a rágalmazókat, (ügy van! a szélsőbalon.) Úgyde, t. ház, a kormány ezek közül egyiket sem teljesítette, következőleg alig találok szavakat arra, hogy kifejezést adjak ezen eljárásról való nézetemnek; {Nagy derültség jobboldalon és fölkiáltások: Kérdezze meg Csatárt!) s mert nem akarom, t. ház, hogy ez alkalommal is abban a szerencsében részesüljek, hogy a szó tőlem elvonassék; az ebből vont következtetést elhallgatom. [Derültség) És, t. ház, daczára a történteknek, a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetési törvényjavaslatot a kormány a maga részére kivánja megszavaztatni. Természetesen azon hitben, hogy ez országgyűlés többsége, követve a multak példáját, ma is meghajlik akarata parancsszavára. Nem hittem, t. ház, hogy lehessen parlamentaris monarchikus kormányrendszer alatt élő nemzet, melynek országgyűlési képviselői többsége oly kormányt támogasson, mint Magyarország jelenlegi kormánya; mely a nemzetet — mint az itt már mondatott, — és mostan én csak mások mondatait követem —• mind anyagilag, mind szellemileg, mind közerkölcsileg tönkre tette, megsemmisítette. Nem hittem, mondom, hogy találkozzék oly többség, mely oly ministcrelnököt támogasson, mint Tisza Kálmán, kinek a politikai téren való működése ilyen volt. És ezt azért vagyok kénytelen ismételve felemlíteni, hogy ne törekedjenek a kormánypárti képviselők oda, hogy bizalmat keltsenek bennünk a kormány iránt, mert azt kérdezem tőlük: lehet-e oly kormány iránt bizalommal viseltetni, melynek politikai múltja egyértelmű a hitszegéssel, a politikai hitehagyottsággal. Elnök: Hitszegéssel politikai tekintetben vádolni nem lehet, én ezt a kifejezést szintén olyannak tartom, a mely a politikai és parlamenti illemmel ellenkezik s a t. képviselő úrtól kénytelen vagyok a szót megvonni. (Élénk helyeslés KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. III. KÖTET. jobb felöl. Fölkiáltások: Hisz csak ez után áhítozott! Mozgás a szélső baloldalon. Szónok leül) Szólásra még többen lévén feljegyezve, miután az idő előrehaladt, a költségvetés tárgyalását félbeszakítjuk. Most meg fognak tétetni az illető képviselők által az interpellatiók. Hoffmann Pál: T. ház ! Budapest fővárosa területén épen most folyik a kereseti adók kivetésének tárgyalása. A sajtó utján e kérdés napok óta szakadatlanul a diseussió tárgyát képezi; és pedig azért, mert a kir. adófelügyelő a jelen évre vonatkozólag tett javaslataiban a főváros területén a harmadik osztályú kereseti adót fizető polgárokat igen nagy adótételekkel szándékozott megterhelni; oly adótételekkel, a melyek az eddig fizetett adót kétszer, háromszor, négyszer, sőt ötször, egyes esetekben tízszer meghaladják. Távol legyen tőlem a törvényhozás termében szóba hozni az ilyen munkálatokat, a melyeknek rendes bevégzése és az a körüli panaszoknak orvoslása a törvényben megvan állapítva. A mi miatt ez alkalomból felszólalok , az ezen eseteknek nem csupán sporadicus, hanem oly nagymérvű fennforgása, hogy ez nagy nyugtalanságot, nagy elégedetlenséget, sőt talán túlzás nélkül mondhatom, ingerültséget kelt. Én elismerem, hogy oly nagy organismus kezelésénél, minő az adókezelés ügye, fordulhatnak elő egy irányban az államra nézve káros, más irányban megfordítva az adózó polgárokra nézve káró s tévedések, a törvénynyel ellenkező intézkedések; de azt tartom, ezen eseteknek ritkáknak kell lenni. Egy jól rendezett társadalomban, jól rendezett állami közigazgatás mellett, az ilyféle panaszoknak ritkán kell előfordulniuk. Mikor a panaszok oly tömegesen jelentkeznek, mint a jelen általam felhozott esetben, ezt én egy egészséges közigazgatással összeférketőnek nem tartom, azért vagyok bátor az általam igen t. pénzügyminister úrhoz e tárgyban interpellatiót intézni ; csak azt tévén hozzá, hogy valamint tőlem távol van egy oly kérdést, mely a honpolgárok adózó kötelezettségére vonatkozik, párttekintetek alá rendelni, mert nem óhajtom, hogy azon kérdések, melyek a honpolgároknak közterhek viselését tárgyazzák, valaha pártszempontból tekintessenek: úgy meg vagyok győződve arról, hogy a t. pénzügyminister úr is erre vonatkozólag adandó válaszában egész elfogulatlansággal fog e tekintetben nyilatkozni, miután sem nekem, sem neki más czélja nem lehet, minthogy a törvény mind a két irányban, egyfelől az állam iránt teljesítendő kötelezettség szempontjából, de másfelől a honpolgároknak illetéktelenül meg nem terheltetése szempontjából, kellőleg végrehajtassék. Bátor vagyok iuterpellatiómat benyújtani (olvassa): „Interpeílatio az igen t. pénzügyminister úrhoz. 31
