Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

72. országos ül Azért én semmi kormánynak, mely ezen alapon áll, mely, hogy ugy mondjam, ezen eredendő bűnben leledzik, tehát a jelenleginek egy fillért sem szavazok meg; ennélfogva a költségvetési előirányzatot részemről el nem fogadom. [Helyeslés a szélső balon.) Sárközy Aurél: T. ház! Azon fényes beszédek után, melyeket a jelen budgetvita alkalmával e házban szerencsém volt hallhatni, ha igénytelen szavamat felemelem, teszem ezt egyrészt azért, hogy röviden indokoljam a beterjesztett költségvetéssel szembeni magatartásomat , másrészt pedig azért, hogy néhány szerény észrevételt tegyek a túloldalról ellenünk intézett támadásokra. T. ház! A mi a beterjesztett költségvetést illeti — az a mint magának a t. pénzügyminister urnak — és a jobboldal majd minden t. szónokának beszédjeiből is kivehettük — nélkülözi a reális alapot, mert annak realitását az eddigelé szólt t. kormánypárti képviselő urak egyike sem bizonyította, sőt bebizonyítani nem is igyekezett, hanem e helyett többnyire inkább aggályaiknak adtak kifejezést. T. ház! Nézetem szerint a költségvetés nem egy bizonyos pénzügyi programúira van fektetve, — hanem inkább — és egyedül a jövőben vetett hitre, egy szóval a praedegtinátióra van alapítva. Na már pedig t. képviselőház! én kálvinista vagyok és vagyok legalább is oly jó kálvinista, mint pl. a t. nainisterelnök ur! és így hiszem is a praedestinátiót, de már annyira, hogy az államköltségvetést egyedül a praedestinátióra lehessen alapítani, megvallom a praedestinatióban még sem megy. (Derültség a haloldalon.) Hogy mennyire nem reális alapokra vau a költségvetés fektetve, azt Lukács Béla t. képviselőtársam, azt hiszem, elég kétségbevonhatlanul, tételről tételre fényesen kimutatta, azért én ennek fejtegetésébe nem is bocsátkozom: hanem szorítkozom egyedül annak kijelentésére. mikép államháztartásunk egyensútyának helyreállítása ily utón — minőt a t. kormány köve— soha többé eszközölhető nem lesz! és hogy azon meggyőződésben vagyok, hogy folytonosan növekedő deficitekkel leszünk kénytelenek küzdeni és kénytelenek leszünk elhanyagolni legvitalisabb érdekeinket! Mert míg beligazgatásunknál a legnagyobb takarékosságot — mondhatni fukarságot tapasztalok , — addig a közösügyi kiadásokra 29.307,893 frt előirányoztatik, és ezenkívül .,rendkivüli hadseregi szükséglet" ezímén előirányoztatik még külön 6.280,000 frt, mely utóbbi összeg a boszniai occupatió szükséglet fenntartására szükségeltetik, mely iránt mint közöstigy iránt, még a törvényhozás nem is i Mbrnfir 26. 1S7». 935 intézkedett s- így, nézetem szerint, az 1867. évi XII. törvényczikk értelmében a delegatió nem m volt jogosítva azon összeg megszavazására, ésköltségvetésben helyet nem foglalhat. Pedig t. ház! elmondhatjuk, hogy a jelenlegi t. kormány atyáskodó uralma alatt belügyeink rohamos hanyatlásnak indultak! Bárhova tekintsünk is, mindenütt a legkétségbeejtőbb viszonyokat látjuk. Hog)

r többet ne említsek, nézzük az igazságügyet, ezen a téren ma már ugy állunk, hogy a legvilágosabb követelések is elveszthetők, mert annyi egymásnak ellenmondó törvények és ennek folytán egjnmiásnak ellentmondó curiai döntvényeink vannak, hogy azokon még a legtudósabb jogász sem tud eligazodni. (Ugy van\ a baloldalon.) A közoktatás terén nemcsak nem haladtunk a legutóbbi 4 év alatt, hanem formálisan visszafelé esünk, közmívelődési czélokra alig fordítunk valamit! s a felekezeti iskoláktól, melyek eddig állami segélyben részesültek, az állami segély megvonatik és ez által az annakelőtte legvirágzóbb iskolák tönkre mennek. A közigazgatás terén pedig, hogy mily visszás állapotok vannak, arról bizonyságot tesznek a napi sajtóban naponként olvasható közlemények, melyek telve vannak a közigazgatás elleni panaszokkal. Iratik, rubrikáztatik és kiinutattatik a közigazgatás minden ágazatánál annyi mindenféle, hogy több má,zsára megy évenként pl. egy szolgabírói hivatalnál, adófelügyelőségnél, vagy adóhivatalnál az elfogyasztott papírmennyiség súlya, de a practicumra a jelzett hivataloknál sem idő, sem pénz nincsen. Az adórendszer különösen a kereseti adókivetés a legmegbízhatlanabb; példa erre legközelebb a fővárosi kereskedők esete. De tudok egy esetet Fehérmegyében, hol egy szegény falusi lókupecz a pénzügyi közeg egyszerű kijelentésére 3000 frt évi jövedelem után rovatott megkereseti adóval, holott 300 frt jövedelme is alig van, és hiába folyamodott az illető az adófelügyelőségtől elkezdve a pénzügymimsteriumig, vagyoni állapotát hiteles hatósági bizonyítványokkal kimutatva — a 300 frt kereseti adó nem töröltetett, —- mert elmulasztotta az ellen kellő időben felfolyamodni. És így még most 3 év lefolyta után is folyton zaklattatik s- exequáitatik, természetesen csak a kincstár kárára és költségére, mert az illetőnek semmije sincs! És ilyen behajthatatlan adótételekből reményi ezután a budgetben a t. pénzügyminister ur több bevételt a f. évre, mint a múlt évben! Ilyen elszomorító állapotok vannak, t. ház, belügycinknél; és mindezek miért? Azért, mert beligazgatásunkra nem fordítottunk sem elegendő időt, sem elegendő költséget. És miért nem ? A felelet egyszerű! Azért, mert a helyett, 30*