Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-71
206 71. országos tílés febrnár 26. 1879. sabb tekintetek közül, egyetlen kézzel fogható coueret javaslat, és ez az indirect adók emelése és új indirect adók behozatala. De kérdem a t. házat, tekintve, deficitünk nagyságát, van-e valaki e házban, a ki az indirect adók kilátásba helyezett emelésétől kézzel fogható eredményt várna? Én úgy hiszem, nincs. (Ugy van! Ugy van! bal- és szélsőbalon.) Jövédelmezhet 1, 2 millió frtot, hiszen talán meglehet még inkább terhelni az adózókat ily új adók behozatalával, de azon bevételi többletkülönbscget az ország pénzügyi helyzetében tenni nem fog. {Ugy van! Ugy van! a baloldalon). Hiszen csak az elébb mutatta ki Prileszky képviselő ur, hogy 1869—79-ig 49 millióval szaporodott az állam bevétele ; ugyan hiszik-e a képviselő urak, hogy azon szaporodást, a mely a 10 év alatt történt, az ország anyagi erejének növelése nélkül, új adó behozatalával és e financz politika rideg alkalmazásával folytatni lehet ? En nem hiszem és nem hiszem, hogy maga a pénzügyminister ur is, ki az országjelentékeny részének elszegényedését elismerte, hhv.ié. (Derültség a baloldalon.) De t. ház, az aggodalmakat; melyeket a pénzügyi bizottság hangoztat, ezen aggodalmakat mi is osztjuk. Csakhogy mi más tant követünk az aggodalmak hangoztatásában. Ha mi arra a meggyőződésre jutánk, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági bajai súlyosak, akkor nem állunk meg az aggodalmak hangoztatásánál, akkor szükségesnek látjuk megkísérelni, keresni a kibontakozás módját; akkor nem érjük be azzal, hogy erélyes és határozott rendszabályokra utasítsuk a kormányt, a melytől helyes politikát nem várhatunk. Ez, t. ház, értelme és jelentősége a Simonyi Lajos t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatnak, s ezen határozati javaslat ellen én igen kevés érdemleges felszólalást hallottam. A pénzügyi rendezés módjait kutató és ez iránt a háznak jelentést tevő bizottság ellen felhozatott, hogy in parlamentáris, mert hiszen a kezdeményezés a kormány dolga. Felhozatott, hogy volt egy ilyen bizottság, és nem kell ezt elfogadni, mert a másik sem vezetett eredményre. Én, t. ház, megengedem azt, hogy bizonyos tekintetben abnormis dolog, midőn a ]>arlamenf: készül kezébe venni az initiativát. De nem tehetek róla, ha a kormány politikájában nem találom fel azon biztosítékokat, melyeket szükségeseknek látok, és ha e mellett az ország pénzügyi és gazdasági helyzetét olyannak ismerem fel, mely halasztást nem tűr és a melyen segíteni kell, akkor a kormány initiativája helyébe kell lépnie a parlament initiativájának. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a 21-es bizottságot illeti, vélekedhetik a 2l-es bizottság kiküldésének politikai okairól és eredményeiről bárki, bármikép, de az kétségtelen, hogy mindaz, a mi a pénzügyek rendezése terén az utóbbi évek alatt történt, a megtakarítás, az adóemelés, a közigazgatási rendezés, mindaz a 2 l-es bizottságban pendittetett és beszéltetett meg; mindannak csirája és bölcsője a 21 -es bizottság. A baj csak az, hogy a kormány, mely a 2í-es bizottság javaslatai és munkálatai alapján vállalkozott a pénzügyek rendezésére, ezen bizottság javaslatainak csak egy részét, csak az adóemelést tárgyazó részt tartotta meg ; és nem volt elég erélyes a bizottság javaslatainak többi részeit is érvényre emelni. A mi már a közgazdasági enquete bizottságot illeti, úgy én azon képviselőtársaimmal, a kik az ily parlamenti enqueteben csak utazó parlamenti eommisvoyageuröket látnak, vitat kozásba bocsátkozni nem fogok. (Elénk helyeslés a balodalon.) De már, t. ház, csodálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy a t. kereskedelmi minister ur is, kinek pedig hivatása és kötelessége volna az ily parlamenti enquete által gyűjtött anyagnak az ország érdekében való feldolgozása: Szeberényi András képviselő úrral egyetértőleg hangsúlyozta, hogy az ily enquete kiküldése a perlament hatáskörébe vág; hogy az enquet kiküldése sérti a parlament méltóságát, hisz itt az országgyűlés, mi vagyunk az ország szája, mi vagyunk a szakértők. Sajnálattal kell constatálnom, bogy Magyarország kereskedelmi ministere nem fogja fel a más parlamenti országokban oly nagy hasznot hajtott parlamenti enquetek fontosságát és önmaga zárja el az utat a bajok felismerésére és orvoslására. (Elénk helyeslés a balo'dalon.) Ezek után, t. ház, minthogy a költségvetésről szorosan véve eddigelé csakis az igen t. pénzügyminister ur szólott, legyen nekem meg} engedve az igen t. pénzügyminister ur beszédére pár észrevételt tennem. Az igen t. pénzügyminister ur felveti a kérdést, vájjon lehetséges-e az 1878-—9-iki évekből Magyarországra háramló terhek mellett államháztartásunkat rendezni és erre a kérdésre megfelel, hogy igen is, habár nagy erőfeszítéssel. Ő államháztartásunk rendezését lehetőnek tartja, ha mi a helyzet komolyságának magaslatára emelkedünk, ha lemondunk a képzelt ellentétekről, ha nem szítjuk mesterségesen a bizalmatlanságot oly kérdéseknél, a melyekről tudjuk, hogy azokat másképen mint azt a kormány tette, senki meg nem oldhatja; ha nem veszekszünk egymás köztt, ha nem ősziünk fractiókra, ha nem egyesülünk a kormány iránti bizalomban és támogatásban, A fölhívás a pártokhoz a kormány támoga
