Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

202 fi. országos ülés február 25. 1879. hozni a ministeri eapacitásról, de erre bátor . vagyok megjegyezni, hogy a ministerek a parlamentből kerülnek ki s igy azt hiszem, hogy előbb kellene törvény által meghatározni, {Zajos tetszésnyilvánítások és taps a jobboldalon) hogy minden képviselőnek annyi tapintattal kell birnia, hogy a parlament ne legyen kitéve annak, hogy itt a parókákat az államköltségvetéssel hozzák kapcsolatba. (Elénk tetszés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) A t. képviselő ur szemére lobbantotta Láng t. képviselőtársamnak, hogy azon kimutatásokat, a melyekről ő nem is mondta, hogy azokat coniponálta, egy könyvből vette ki. Természetes, hogy valahonnan kivette és a képviselő ur sem eomponälja maga az adatokat, hanem valahonnan kiszedi. Pázmándy Dénes (közbeszól): De nem olvasom itt fel a táblázatokat. (Zajos fölkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk a szónokot!) Prileszky Tádé: Meglehet, hogy Láng ur adatai nincsenek a magyar hitel előnyére, de hogy a kimutatások, a mint azokat Pázmándy képviselő ur összeállította, még kevésbbé vannak a magyar hitel előnyére, azt méltóztassanak nekem elhinni. (Helyeslés a jobboldalon.) Határozottan tagadom — és köte ességem tagadni, mert jobban tudom és jobban ismerem a viszonyokat, mint a képviselő ur — hogy Magyarország azou helyzetben volna, a melyet ő jelezni méltóztatott. Ez nem igaz (Nagy zaj balfelöl) és mi ezt igenis be fogjuk bizonyítani, (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk '. jobbfelöl) be fogjuk bizonyítani hivatalos számadatokkal. Én ismerem ezeket, mert 10 év óta foglalkozom ezen dolgokkal és megmondhatom már most is, hogy Magyarország anyagi helyzete nem olyan, a milyennek a képviselő ur szereti előtüntetni. (Helyeslés a jobboldalon?) A t. képviselő ur új színben tüntette föl magát. 0 képes volt egy pár ezer frt rente eladásával a börzén 15 krnyi árcsökkenést előidézni, és azt kérdezi a t. pénzügyminister úrtól, vájjon hány millió rentét kellett neki a tőzsdén vásárolni, hogy az ennek megfelelő emelkedést előidézze. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy a minister ur nem vett semmit, mert erre a minister urnak nincs pénze, nem is lehet és nem is szabad, hogy legyen, (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobb felöl) és én igen hibáztatnám e képviselőházat és azon bizottságot, melynek elnöke vagyok, ha rá nem tudnánk jönni az ily eljárásra és ha azt megengednők. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ilyet a magyar parlamentnek nem volna szabad megengednie s nem is engedné meg. Különben méltóztassék megengedni a t. képviselő ur, a rente áremelkedése vagy csökkenése nem azon manővereknek tulajdonítható, melyeket a t. képviselő ur a börzén véghez visz és melyekről állítja, hogy a minister ur teszi; hanem az áremelkedés arra vezethető vissza, hogy az orosz-török béke megköttetett. (Helyeslés a jobboldalon.) Pázmándy Dénes (közbeszól): Tegnapelőtt emelkedett legtöbbet! Prileszky Tádé: Igenis újból emelkedett 83-90-ről 84 és 20-ra. Pázmándy Dénes: 84 és 60-ra! Prileszky Tádé: Ezt én mind jól tudom, mert mindennap figyelemmel kisérem. Minthogy már felszólaltam, kénytelen vagyok igen t. barátom Helfy képviselőtársamnak két theoriájára némi reflexiókat tenni. Ő szemére lobbantotta a pénzügyministernek, hogy két theoriát állított fel, melyeket mi elfogadtunk és úgyszólván azok alapján pártoljuk a kormányt és vitatjuk, hogy nekünk van igazunk, pedig szerinte mind a kettő téves. Az egyik, a mit szemére lobbantott a minister urnak, az, hogy ilyféle számítást tett: a deficit ennyi, a beruházás ennyi, törlesztés ennyi, a boszniai okkupáczió ennyi, tehát marad deficit 12 millió. Ez oly theoria — úgymond a képviselő ur, — mely egyáltalán nem helyes, mert nem 12 millió a hiány, hanem 30 millió. Méltóztassék megengedni, a számításhoz egy kissé magam is értek. Ha én ki akarom számítani azt, hogy az 1879-iki költségvetésnek mi a valódi hiánya, akkor a kiadásokat mindenesetre akként kell számba vennem, hogy tudjam, mit vettünk be, mit törlesztettünk régi tartozásból, és az, a mi fedezetet nem talál, az a valóságos hiány. Mert ne méltóztassék úgy gondolkozni, hogy akként lehessen számítani: kibocsátottunk 80 millió rentét, ebből 50 millió visszafizettetett, tehát összesen 130 millió forint az adóssá"-! Nem, az adósság csak 30 millió, mert 50 millió törlesztetett. Ez igen egyszerű számítás s én azt a theoriát, melyet a t. minister ur felállított, helyesnek tartom, mivel máskép számítani nem is lehet. Azért ne méltóztassék aggódni, a deficit mégis megmarad. (Derültség.) De a minister ur egyáltalán nem leplezgetett semmit, hanem azt a számítási rendszert állította fel, mely az egyedül helyes. A második pedig az, hogy a t. képviselő ur azt mondja, hogy midőn az államtérnek nagyságáról van szó, a tőkét kell felvenni; a pénzügyminister ur pedig a kamatokat veszi számításba. Az én nézetem szerint az, a ki tudja, hogy mennyi kamattal tartozik évenként, az bizonyosan tudja, hogy mennyivel tartozik tőkében is. Különösen a hol rente-kölcsön van behozva, ott az évi tartozások jellemzők, nem pedig maga a tőke összege. Ha tehát a minister ur azt mondja: „évenként ezt tartozunk fizetni",