Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-71
71. országos ül«s febraár 25.1S79. 195 ség közt hányatva, ha az adott helyzeteket nem tudja megkerülni, magát megadja. O megnevezi az ilyen adott helyzeteket. Egyik adott helyzet az. hogy hazánkat az ő jó, vagy balsorsa Austriához kötötte. Ugy látszik, hogy a t. képviselő ur is nagyon szeretne ezen kényszerhelyzetből kiszabadulni, de lehetetlen: tehát az adott helyzet előtt meghajol. Én ebből egy tanúiságot merítettem magamnak, a melyet ugyan fájdalmasan vallok be, t. i. hogy a t. képviselő ur azon fegyvert, a melylyel éveken át Magyarország állami önállása s függetlensége mellett oly erősen harczolt, már a régiségtárba szánta. (Tetszés a szélső balon.) Még egy másik adott helyzetet említ a t. képviselő ur, mely az, hogy hazánkat balvégzete két oly hódító hatalomnak útjába helyezte, a melyek közül az egyik ellen a fegyver, a másik ellen a szellem hatalmával kell viaskodnunk. De ez lehetetlen, mert pénzünk nincs, ezt kénytelenek vagyunk megvallani. Hisz a költségvetés is deficitet mutat; a kényszerűség azt mondja: adnod kell; a lehetetlenség pedig azt mondja: nincs miből. Tehát itt is meg keli hajolni az adott helyzet előtt. S ebből ismét egy tanúságot merítettem. Most érteni már az osztrák-magyar monarchia külügyérének azon politikai nagy bölcsességét és eszélyességét, hogy ő , bár nagyhatalom volnánk, több százezer fegyverrel és több millió évi hadiköltséggel, mégis ezen két hódító hatalommal kötött szövetséget, hogy a veszély mérgét elvegye. A t. képviselő ur igen óhajtja, hogy már egyszer Magyarországon megállapodott viszonyok és rendezett állapotok legyenek. Mi is óhajtjuk, de nem azon utón, mint a t. képviselő ur, hanem azáltal, hogy a jelenlegi egész kormányrendszer gyökérésen megváltoztassák. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mi már oly megátalkodottak és javíthatlanok vagyunk, hogy álláspontunkat nem hagyjuk el, küzdünk a mellett, s azért megköszönjük a szíves felhívást, de azt nem fogadhatjuk el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Zsilinszky Mihály t. képviselő ur már egészen más oldalról fordul az ellenzékhez. Azt mondja, hogy soha kedvezőbb alkalma nem volt az ellenzéknek a kormányt megtámadni, mint épen a mostani, mert a helyzet igen komoly, a viszonyok nagyon mostohák; fölhivja tehát az ellenzéket, hogy ne csak támadjon, hanem honmentő gondolataival is álljon elő. Erre az ellenzék egyszerűen csak azt mondhatná, hogy ez a kormány dolga, majd ha az ellenzék fog a kormány padjaira ülni, akkor lesz az az ő kötelessége. De különben is Láng Lajos t. képviselő ur határozottan tiltakozik már csak a gondolat ellen is, hogy tanácsot, utasítást adhasson valaki a kormánynak, legyen az akár egyes, akár valamely országos bizottság. De ha intézheti is a t. képviselő ur felhívását valamely párthoz, de — bár mi a honmentő czímet nem vindicáljuk magunknak — a függetlenségi párthoz bizonyosan nem intézheti, mert igen jól emlékezhetik a t. képviselő ur, mint ki a múlt országgyűlésnek is tagja volt, hogy midőn a kormány 1875-ben jónak látta figyelmeztetni a házat a trónbeszédbeu. hogy az ország pénzügyi és közgazdasági helyzete oly állapotban van, hogy az ország hitele, tekintélye, sőt létele van koczkáztatva: akkor nemcsak azt mondottuk, hogy ismerjük és érezzük a bajt, de egyszersmind rá matattunk annak eredeti kútfejére : a 67-ki közös alapra és az ezen alapon megindított és folytatolt kormányzásra és gazdálkodásra ; s egyszersmind kifejeztük azon erős meggyőződésünket, hogy a létező bajokkal szemben az óriási államszükségeken és terheken nem lehet másként gyökeresen segíteni, mint ha Magyarország visszanyeri önállóságát és függetlenségét és megnyílnak számára azon jövedelmi források, melyeket a 67-iki kiegyezés az ország közgazdasági életének megromlására részint bezárt, részint megapasztott. Jelesül, ha megszüntettetik a vámközösség, ha visszanyeri az ország szabad intézkedési jogát a fogyasztási adókra nézve, ha felállíttatik a független magyar jegybank, hogy ha megváltozik azon törvény, mely a hadügy közösségét kimondta ; én ugy hiszem, hogy ez nem puszta negatió, a mint egy t. képviselő ur magát tegnap kifejezte, hanem ez posiíiv reális programra, mely nemcsak a bajt mutatja meg, hanem az orvosszereket is miud egyenként elszámlálja. De hiába, a kormány és az őt akkor támogatott óriás nagy többség tanácsunkat figyelemre sem méltatta, sőt azzal épen minden tekintetben ellenkezőt csinált. Ugyanazért, ha ma a helyzet komoly és aggasztó, akkor a kormányés azoknak kötelessége a mea culpät elmondani, kik azt cselekedték. Ugy látszik, t. ház, hogy némelyek szeretik mérlegelni azt, hogy melyik kormány alatt volt jobb az ország pénzügyi helyzete és közgazdasági állapota, hogy a mérleget jobbra vagy balra billentsék. Maga a t. kereskedelmi minister ur tegnap igen hosszasan fejtegette, hogy az államadósság igen nagy része nem ezen kormány alatt keletkezett, hanem a múlt kormányok alatt és hogy azon összegek a vasutakba ruháztattak be. Nekünk, t. ház, kik más álláspontot foglaltunk el, ezen összehasonlításra nincs szükségünk. Az lehet igen épületes, de azt hiszem, hogy tulajdonkép mégis a kormánypártnak saját házi ügye. Mert mindazok, kik a kormányban voltak, kik azt támogatták, vagy most is támogatják, igen nagy részben még most is a kormány padjain ülnek. Nekünk arra, hogy a költségvetést megbíráljuk, az ország pénzügyi és közgazdasági 25*
