Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-60
u 6Í>. or»ziigos fllés február 8. 187*. hozzak javaslatba; (Helyeslés) annál kevésbé, miután az 1872. évi ügyészi utasítás az ügyészeknek Erdélyben úgy, mint Magyarországon, szorosan meghagyja, hogy a fennálló törvények és törvényes gyakorlatokhoz ragaszkodjék; miutáu a vizsgálati fogságon kiviili elbánásra nézve az ausztriai büntető perrendtartás 170. §-ától kezdve a 177-ig úgyis az intézkedések alkalmazáson kivül helyezve, azon szabályok által pótoltatnak, melyek Magyarországon is a börtönügyre és vizsgálati fogságra nézve fennállnak. Ha azonban valamely eoneret esetben a törvényes szabályok megsértéséről értesülnék: akkor tisztemhez képest eljárnék és azok iránt, a kik kötelességüket megszegték, a törvényadta hatalommal élni mindig kötelességemnek fogom ismerni. {Helyeslés) Pogány Károly: T. ház! Minthogy a t. igazságügyminister ur kilátásba helyezte és bizton reméli, hogy az új bűnvádi eljárás nemsokára a ház elé fog kerülni: én a t. minister ur válaszát kielégítőnek tartom és azt tudomásul veszem. {Helyeslés) Elnök: Méltóztatik a t. b. az az igazságügy minister ur válaszát tudomásul venni? {Igen!) Tudomásul vétetett. Most a vallás- és közoktatási minister ur fog válaszolni Thaly Kálmán képviselő ur interpellatiójára. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister: T. ház! Thaly Kálmán képviselő ur intézett hozzám egy interpellatiót, melynek lényege abban áll, hogy van-e tudomásom, hogy azon igen érdekes régi maradványok, utolsó időben az illető parcellatulajdonosok által vandal módon szétromboltatnak, és ha van tudomásom, tettem-e intézkedéseket ezen maradványok fentartására, vagy ha nem, van-e szándékom ily intézkedéseket tenni. Van szerencsém ezen interpellatióra válaszolni, hogy én azonnal a műemlékek országos bizottságát utasítottam, hogy nekem a dolog mibenlétéről hivatalos jelentést tegyen, s ez Hanipel József és Zsigmondy Gusztáv urakat küldötte ki a hely szinére, a kik jelentették, hogy az csakugyan történt, a mit a t. képviselő ur a ház tudomására hozott; s hogy a bizottság maga is, mielőtt a ministernek ideje és módja lett volna a városnál intézkedni, felkérte a várost, hogy erélyesen gondoskodjék közigazgatási utón, ez emlékszerű maradványok fenntartásáról. E jelentés alapján én a városi hatóságot megkerestem, hogy támaszkodva a város területére vonatkozó kisajátítási törvényre, az illető birtokosokkal igyekezzék egyességre lépni akként, hogy bizonyos évi mérsékelt bér fizetése mellett magukat lekötelezzék az aquaductok pillérei fenntartására s a mennyire szükséges, azoknak tatarozására is. Ugy vagyok értesülve, hogy ez eljárásnak eredménye lesz; feltéve azonban, hogy nem volna, a kisajátításhoz fogunk nyalni, és mindenesetre meg fogjuk menteni az archeológia és a történelem érdekében ezen aquäduct-maradványokat. Ez alkalommal legyen szabad megjegyeznem azt is, hogy ha a műemlékek fenntartásáról gondoskodni akarunk, szükséges arról törvényt alkotni. E törvényjavaslat már rég kész s szándékom volt azt ezen ülésszak kezdetén a ház elé terjeszteni, de az utolsó stádiumban kiderült, hogy vannak még jogi természetű hiányai, mert csakugyan gondoskodnunk kell ily törvénynél, hogy a tudomány és archeológia igényei a tulajdonjog igényeivel összhangzásba hozzassanak s ép ezért a ministerium képviselőiből bizottságot hívtam össze és hiszem, h,»gy rövid idő múlva e nehézségek el lesznek oszlatva és azon helyzetben leszek, hogy azt a t. ház elé terjeszthessem. Most kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Helyeslés.) Thaly Kálmán: Midőn én e tárgyban interpellatiót voltam szerencsés beadni a t. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, meg voltam győződve, hogy az ő buzgalmán, mint ki a régészeti műemlékek fennmaradásának maga is egyik barátja, nem fog múlni semmi. Válaszából örömmel veszem tudomásul, hogy a t. minister ur a maga utján megtette a lépéseket arra nézve, hogy azon, úgy hazánknak, mint a fővárosnak is, a mennyiben annak területére esnek, nagy értékű niürnaradványai a jövő korra is fenntartassanak. Tudjuk azt, hogy a legújabb évtizedekben,, kivált az utolsó évtizedben, a művelt nemzetek e nemű törekvése minő előhaladást tett. Tudjuk, hogy nálunk szerencsésebb pénzügyi helyzetben levő nemzetek, mint például Anglia, az Euphrat völgyén, Olaszország Rómában, Pompejiben ésHereulanumban, a német birodalom pedig Mykénében, Naupliában, Athénben már eddig is nagyszerű ásatásokat tétettek ; mi azonban, fájdalom, jelenlegi pénzügyi helyzetünknél fogva nem vagyunk azon állapotban, hogy az emlékszem műépitvények hazánk területén fekvő rommaradványai iránt nagymérvű kutatásokat tehessünk; és igy a műarcheologiára nézve ezen mindenesetre igen érdekes időpont, fájdalom, még nem következhetett be s jelenlegi pénzügyi calamitásaink, fájdalom, nem is helyezik ezen időpontot igen közeli kilátásba, midőn majd a hazánk területén fekvő nevezetes műmaradványok, milyenek p. o. Aquincum, Bregetium, Sabaria, Sarmisegethusa stb. szintén rendszeresen fel fognak ásatni; hogy azonban legalább a meglevő műmaradványok, a melyek a föld felszíne felett vannak, a pusztulástól megóvassanak, a mennyiben ez tetemes költség nélkül tehető, igenis érdekünkben, sőt kötelességünkben áll, ha magunkat a művelt nemzetek közé akarjuk sorolni, a mint hogy akarjuk is.
