Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

71. orssságos ülés feliruár 25. 1870. 191 azon czélból, hogy az évi hiányokat fedezze, megbocsáthatatlan könnyelműség és büu lenne (Ugy van! a szélső balfelöl.) Világosan megmondja a pénzűgyminister ur, hogy ez nem a pézügyek rendezésére, hanem ezen 12 millió frt egy részének egy évi fedezésére szolgál. Annyira nem bizik a t, minister ur ezen nagy áldozatnak is sikerében, hogy hozzáteszi, hogy a mennyiben ez sem lenne elegendő, akkor majd gondoskodni fogunk a hiány többi részének fedezéséről is. A pénzügyminister ur tehát kizsákmányol mindent és kész emelni a fogyasztási adókat akkor, midőn maga constatálja, hogy a középosztály elszegényedik; kész eladni az államjószágokat, hogy maradhat még ezen felül is hiány, a melynek miként való fedezéséről ez idő szerint módot nem tudunk. Ezzel a t. minister ur nem azt bizonyította be, hogy vannak tervei a pénzügyek rendezésére, hanem azt, hogy hazánk jelenlegi anyagi helyzete annyira kétségbeejtő, hogy még akkor sincs azon illusorius 12 milliónyi hiány fedezve, melyet felállított, ha az adókat emeljük és az államjószágokat eladjuk. Pedig felesleges mondanom, hogy nemcsak 12. nemcsak 35 milliónyi a hiány, hanem beleszámítva a rendkívüli költségeket és az úgynevezett beruházásokat. sokkal magasabb lesz az. Azonban itt nem jövendőlgetésekről, hanem száraz számokról van szó. A beruházások köztt a t. pénzügyminister ur felemlíti egyebek köztt a boszniai occupatiót, minek következtében az arra fordított költségeket a jobboldalnak valamennyi szónoka a beruházások közé sorozta. Engedelmet kérek, ez már sok, mert az valóságos insultus a nemzet ellen, hogy valaki a bosnyák occupatiót beruházásnak nevezze. (Ugyvan! a szélső halon.) Ez nem be, hanem kiruházás, ez levetkőztetés, mert 43 milliónyi terhet rótt már a nemzetre. (Ugy van! a szélső balon.) Azonban ezt beruházásnak kellett czímezni azon oknál fogva, melyet az imént említettem, mert ez igazolja a minister szerint azt, hogy annak kamatait, nem pedig a tőkét vette fel. Megvallom, hogy a pénzügyminister ur esposéjára nézve nekem igen sok észrevételem lenne, ha a minister ur szives lett volna válaszolni azon ellenvetésekre, melyeket Simonyi Ernő képviselő ur tett és azokra, a mik Lukács Béla képviselőtársam tisztán budget-beszédében foglaltatnak, melyek által bebizonyította tételről tételre, hogy a minister ur által előadottak tévesek. A mitiister ur megígérte ugyan, hogy alkalma lesz a vita folyamán beszélni és felvilágosításokat adni. A vita folyama nézetem szerint már 3—4 nap óta tart és ha a minister ur akkor szól, mikor senki sem beszélhet: ez nem a vita folyama alatt, hanem annak bezárásakor történik. Említettem már, t. ház, beszédem elején, hogy itt nem szép beszédekről, hanem arról van szó, hogy az ország elvárja ezen költségvetési vitától, hogy a helyzet tisztáztassék. Mennyiben járultak ehhez a t. jobboldali szónokok ? Két vagy három budget-beszédet hallottam a vita folyama alatt a túloldali részről. A t. képviselő urak beszéltek mindenféléről, közigazgatásról, nemzetiségről , katonaságról, mindenről a világon, nem is említve azon sok egyebet, a mi a világon túl van, a_ miről Kármán t. képviselőtársam beszélt, {Elénk derültség) épen csak a budgetről nem. És kérdem, a mennyiben azon t. jobboldali képviselő urak a kormányt támogatták, vájjon melyik eszme az, melyet a kormány magáévá tesz; támogatásnak lehet-e venni azon beszédet, a melyet Grrünwald Béla t. képviselőtársam mondott, declarálván beszéde elején és végén, hogy ő ugyan megszavazza a költségvetést, de lelki nyugalommal nem teszi. Kérdem, elfogadja-e a kormány azon programmot, melyet Grünwald képviselő ur előterjesztett? Én azt hiszem, hogy nem ; legalább ellentétben áll vele mindaz, a mit közigazgatási téreu tesz. Kérdem, elfogadja-e azon programmot, melyet Jókai Mór képviselőtársam felemlített, a mely programm egyszerűen abból áll, hogy a magyar kormány feladata minden erejét megfeszítem, hogy a muszkát kiverje onnan, a hová ment és küldje haza. Ugy hiszem, e programmot a kormány nem tette magáévá; sőt megvallom, midőn ezt Jókai képviselő úrtól hallottam, jizt gondoltam, hogy ő ismét ellenzékivé lett. {Élénk derültség.) Hiszen ez oly támadás a kormány politikája ellen, hogy valóban csodálkozom, hogy a kormány őt azon a helyen megtűri. (Derültség) Avagy tán Dárdai és Zsilinszky képviselő urak fejtették ki a kormány programmját, a midőn kiemelték, •— a mit Őszinte örömmel hallottam, hogy lehetetlen Magyarország ügyeit rendezni addig, mig a honvédség és rendes hadseregbeli dualismus fennáll, mely szerint múlhatatlanul szükséges oda törekedni, hogy önálló hadsereg állíttassák fel. (Egy hang a szélső baloldalon: Mi is azt akarjuk!) Hát kérem, ez a kormány programmja? hiszen ez a mi programmunk! (Ugy van! Ugy vanl a szélső balon. Derültség.) Ezen beszédekből ismétlem, nem lehetett kivenni a kormány programmját, sőt jó lélekkel azt sem mondhatom, hogy a kormánypárt szónokai a kormányt támogatták volna; ellenkezőleg minden felszólalásban, mindenütt a kormány megtámadását láttam és elvárom, hogy a midőn a t. kormányelnök ur felszólalásával szerencséltetni fog, mindenekelőtt védeni fogja magát védői ellen. (Derültség a bal és szélső balon.) Nem tagadom azonban azt, hogy a túloldali szónokok, nem csak azok, a kiket említettem, jelentékeny, figyelemreméltó eszméket hoztak elő és így nem mellőzhetem hallgatással,