Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-70

70. «rí«ágo* ülés február 24. 187$, 175 nak megfelelőleg változott, a mennyiben a rendi képviselet helyébe a népképviselet lépett; azzal sem vádolhatják elődeinket, hogy akadályokat hárítottak utunkba, sőt el kell ismernünk, sokat tettek, nagy áldozatokat hoztak a magyar állam biztosítására. Életkoromnál fogva, a 30-as évek óta emlékszem a politikai mozgalmakra, s ezek mindenike a magyar állam erejének fejlesztésére voltak irányozva, az ősiség eltörlésében, a közterhek elvállalásában, az általános katonakötelezettségben, a törvény előtti egyenlőségben, a kiváltságok lerontásában s mindezek koronájaként a föld szabaddá tételében, nagy küzdelemmel s még nagyobb önmegtagadással áldozatok hozattak, s hogy a nagy mű bevégzése kard élére került, nem nemzetünk az oka, hanem azok, a kik az ellenséges befolyásoknak engedve, jóltevőik ellen fegyvert ragadni elég hálátlanok voltak, s hogy a hareztéren az ügy megbukott, okai részben mi vagyunk, mert nem állottunk meg ott, a hol megállani kell vala, és a másik ok az: mert az európai kormányok nagy része gazdagon osztotta lelkesítő kecsegtetések, de a vészes napokban megvonta tőlünk még csak erélyes erkölcsi támogatását is. Kihullott ugyan a nemzet kezéből a bevégzetlen nagy mü, de széttörve darabokban is megtartotta fényét, erejét — s igazolva lett egyik elhunyt költőnk szava, mit az eszméről mond: „Az eszmét, mit az idő méhe szfil, El nem nyomhatd, meg nem ölheted; Mag az, s ha eltapodják ládáid A földbe ver száz gyökeret, Tűz az: melyet, ha hamv alá takarsz, Láng helyett nyersz eleven szenet." Igazolva lettek e szavak; mert, bár a nemzet le volt kötve, az eszme szabadon működött, s működésének hatása alatt lecsillapultak az ellenünk zúdított elemek, hozzá simultak törekvéseinkhez; a hatalom meggyőződött a felől, hogy erejét csak az elégült néptől nyerheti, s elmondhatjuk, hogy az elnyomás szomorú évei alatt többet haladtunk czélunk felé, mint azóta a mai napig haladtank, azért, mert a nemzet szenvedésében sem tért el a magyar állami politika irányától, s ma nem haladunk czélunk felé azért, mert idegen érdekeknek engedünk tért mind beimind külügyi politikánkban; (Élénk helyeslés a balon) s a politikai irány, a melyet követünk, lehet bármi más, de magyar állami politika bizonynyal nem. (Helyeslés a balon.) Számunkra nincs fenntartva egyéb, mint az ily módon soha sem valósítható illusió s a súlyos terhek hordozásának kötelessége, s minthogy az alkotmányos korszakban terheink szaporodtak a nélkül, hogy állami czélunkhoz közeledtünk volna: csoda-e, ha némelyek, Összehasonlítva a Bach-korszakot a mostanival, amannak adnak előnyt e felett; nem osztom azok nézetét, a kik így Ítélnek; de azt kénytelen vagyok elismerni, hogy mindazon sok rósz között, melyek a Bach-korszakban rajtunk elkövettettek, volt egy nevezetes jó és ez az: mert mindazon rósz hozzájárulásunk nélkül törvénytelenül követtetett el — mig mindazon rosszaknál, melyeket akkor szenvedtünk, van egy sokkal rosszabb, és ez- az, hogy minden, a mi érdekeinket sérti, hozzájárulásunkat törvényesen eszközöltetik; — melyik jobb állapot, ez-e vagy amaz, megítélését a t. ház bölcsességére, alkotmányos érzületére bizom, csupán egy kérdést intézek azokhoz, a kik a két korszak összehasonlítását zokon veszik, ha zokon veszik: miért adnak alkalmat arra? Miért vettek által a Bach-korszakból és honosítottak meg oly intézkedéseket, melyeket a nemzet lelke mélyéből gyűlöl, s melyeknek eltörlését alkotmányos kormányától, úgy látszik, hiába várja; mert különösen a dohány-monopóliumnak egykor nagy ellensége Móricz P. képviselő ur teljesen kibékült ellenségével. (Derültség.) Németh Albert képviselő ur, a mint a minap monda, nem irta alá ugyan a békepontokat, de javítani akar a monopóliumon s ez gyanús, mert ha valamit javítani akarunk, az azt mutatja, hogy tovább is fenn akarjuk tartani, — pedig higyjék meg a t. képviselő urak, úgy van a nép ezen intézménynyel, mint a szűz határunkra inportált muszka tövissel, melyből csak egy szavacska eszibe juttatja Muszkaországot: ezen intézmények emlékeztetnek a Bach-korszakra; rósz vért csinál mindkettő, s különös : mégis, ha azt nem irtjuk, büntet a szolgabiró, s ha ezt megsértjük, akkor büntet a financz. (Derültség.) Mielőtt áttérnék Grünwald és Dárdai képviselő uraknak a megyéket illető nyilatkozataira, engedjék meg, hogy egy pártmozgalmat említsek, melyet a szabadelvű párt kebelében észleltem; — ezt tehetem annyival inkább, mert sem az egyik, sem a másik pártnak tagja nem vagyok — s így részrehajlással vagy árulással nem vádolhat senki. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! 1875-ben a közigazgatási bizottságról szóló törvény tárgyalásánál az akkor még fel nem oszlott conservativ párt egyik jeles tagja, j a ki most az egyesült ellenzék sorai közt foglal ' helyet, a közigazgatási tisztviselők választása ! ellen szólalt fel; akkor a t. minisíerelnök ur a választást a kinevezéssel szemben védte, most Grünwald képviselő ur épen azon helyről, hol akkor a conservativ képviselő ur, nemcsak a választást, hanem az egész megyét eltöröltetni kívánja Dárdai képviselő ur hasonló értelemben nvila tkozott; én azt hiszem, hogy a kormány nézete ez irányban most is az, a mi volt 1875-ben, s ha ez így van, ebből helyes logikával az követ-