Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-69

<>9. országos ülés fetonár 22. 1879. 15i hűségét föltételezvén, másnak, mint megkerülési maneuvrenek nem nevezhetek. Ugyanis Grünwald Béla t. képviselő ur és őt támogatva Dárday Sándor — és én nem tudom lesznek talán többen —- ezen budgetvita alkalmából — felvetette a közigazgatási kérdést, mint azt a nagy pauaceát, a mely az állam nemzeti hivatásának betöltését és nemzetiségünk jövőjét biztosítani egyedül képes. A t. ház talán természetesnek fogja találni, hogy én, és különösen én, erre a tárgyra kitérek, — nem ezen tárgy elől, — hanem ezen tárgyra, miután egynehány éven át volt szerencsém oly párthoz tartozni, a mely ehhez hasonló nézetet, t. i. az állami közigazgatás szükséges voltát irta zászlajára, melyhez azonban akkor a felszólalt t. képviselő ur nem tartozni jónak látta, (Derültség balfelöl.) és mert, ezt határozottan és nyíltan kimondom, meggyőződésem erről a tárgyról ma is ugyanaz, a mi akkor volt. (Helyeslés bal/elöl.) De eltérek a t. képviselő úrtól abban, hogy én annak ma napirendre való hozatalát égetőnek nem tartom, mert ma nemzeti létünknek sokkal közvetlenebb, sokkal égetőbb sokkal veszélyesebb ellenségei működnek, mint a minő a helytelen közigazgat isi szervezet, melyeknek eltávolítása végett egyesültünk egy évvel ezelőtt oly t. barátainkkal is, kik arra a kérdésre nézve velünk ellenkező nézeten vannak. (Helyeslések balfelöl) A t. képviselő ur azt mondja, hogy a mi öt a jelen költségvetésben aggasztja, az nem a pénzügyi deficit, hanem az a politikai deficit, a mely abban nyilvánul: a magyar nemzet hivatása, hogy az ennek betöltésére alkalmazott eszközök köztt mutatkozó politikai deficit. Legyen szabad nekem a t. képviselő urnak erre azt felelnem, hogy a mit az ő és vele együtt felszólalóknak fellépésében hibáztatok, a mi abban engem ki nem elégít, a mi engem abban akadályoz, hogy ahhoz csatlakozzam, az viszont az a nagy politicai deficit, melyben az ö eljárása szenved. Támogatni t. ház, azt a külpolitikát, a mely végkövetkezményeiben a magyar nemzetet talán a nyugattal való összeköttetésektől letördelve, belesüppeszti a nem magyarajkú és ellenséges hatalmak befolyása alatt álló népfajok tengerébe; támogatni azt a külpolitikát, melynek következményeként már ma is az a törekvés mutatkozik, hofiy az egész monarchiában a népfajok köztt létező dynamicus viszonyok nem a mi előnyünkre deplaciroztassanak; visszautasítani egy oly indítványt, a mely a magyar birtokos-osztály tömeges depossedátiónak okait akarja kutatni és ha lehet orvosolui, támogatni; szóval mindazon politikai ballépéseket, a melyek nagyban veszélyeztetik a magyar nemzetet és azután a mellett kiragadni egy egyes kérdést, a mely némileg talán hozzájárulhat, sőt az éa meggyőződésem szerint is hozzá fogna járulni a magyar állami eszmének consolidatiójához, de melynek fontossága ama kérdésekével nem nevezhető egy napon; szóval a nagyobb kérdések terén a subversiv és a pervers tendentiát támogatta és a kisebb kérdésben ezért kárpótlást keresni: ez egy oly politikai deficit, minővel én megbarátkozni nem tudok. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Ma a magyar nemzetiségnek első veszélye nem az, a melyre a t. képviselő ur utal. En közbevetőleg a közigazgatásnak azon reformját, melyet ő említ, sohasem indokolnám azzal, a mivel ő indokolta, (Élénk helyeslés balfdöl) azzal t. i. hogy ez mintegy egy lépés legyen arra, hogy az ország nem magyarajkú lakosai, hogy úgy mondjam, lenyűgöztessenek, (Igaz! Ugy van! a baloldalon) mert ez a tiszta fajpolitika jellegével bir. (Elénk helyeslés balfelől.) De az a czél: nemzetiségünk fenntartása és emelése, előttem úgy, mint a t. képviselő ur előtt is, az első és legszentebb. És ha azért mérlegelem, melyek azon veszélyek, melyek leginkább fenyegetik e fajt, e nemzetet, (Halljuk!Halljuk!) akkor ezen veszélyek közt én hármat teszek ma első sorba. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, a melyet előbb említettem. Nem az államgépezetnek erre mesterségesen convergáló előkészítésében fekszik a magyar faj praepouderantiájáiiak természetes és szilárd előkészítése és alapja; fekszik ez azon politikai befolyásban, azon társadalmi tekintélyben, melyet a magyar középosztálynak a birtok superioritása szerez. (Helyeslés a baloldalon.) Midőn ezt rohamosan pusztulni látom, akkor lehetetlen, hogy ne mondjam meg magamnak, hogy ez a magyar fajnak, a magyar nemzetiségnek legnagyobb veszélye; (Zajos helyeslés balfelöl) mert ha a társadalmi befolvásnak természetes emeltyűit e faj elvesztette, akkor hiába csinálunk az ő kedvéért bárminő közigazgatási szervezetet; tisztán mechanicai utón soha^ ezen államot magvarrá tenni nem fogjuk. (Elénk helyeslés balfelöl.) A második veszély, melyre szintén már utaltam, az a külügyi politika, a melynek e tekintetben káros hatásait ma talán csak fenyegetésként, de holnap talán már eredményként fogjuk érezni; mely már ma desorganisálólag hat az alkotmányos gépezet kerekeinek rendes mozgására, mely a közgazdasági és pénzügyi idbontakozás egyik akadálya, mely a magyar érdekek azon befolyásának, mely őket pro ráta parte a monarchia külügyi politikájában megilleti, vereségét jelenti már ma és azt teljesen meg fogja semmisíteni holnap. (Igaz! Ugy van! a. baloldalon.) Ez a második nagy nemzeti veszély. A harmadik veszély azon lappangó alkotmányellenes szellem, (ügy van! balfelöl) mely a kormány egész eljárását már hosszabb idő óta