Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-69
m. országos ülés február 22. 1879. 143 hanem legfőként függ a ház által hozott törvényektől, melyeknek foganatosítására tetí kiadásoknak ád kifejezést a költségvetés. Gyérült illusiónkat rideg kötelesség teljesítése kell, hogy kövesse! Sok időnk késlekedni nincs, nehogy gyökeret verjen Magyarország lakóiban azon hit, hogy az ország parlamentje nem tud segíteni az ország bajain. A költségvetést elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. Gróf Apponyi Albert: T. ház! A jelenlegi költségvetési vita három egymással parallel mederben foly. A t. függetlenségi párt álláspontja olyan, mely ő't valósággal meglehetősen függetlenné teszi a költségvetési vita vitelénél azon tactikától, azon eljárástól, melyet a kormány követ. Ök a ház többi árnyalataitól egészen eltérő közjogi alapon állanak, és azért igen helyesen és az én meggyőződésemmel és várakozásommal teljesen egyetértőleg fejezte ki Simonyi Ernő képviselő ur abbeli meggyőződését, hogy az ő maguktartása egy, az ellenzék ezen oldalán ülő árnyalatából keletkező kormánynyal szemben körülbelül ugyanaz volna, a minő a mostani kormánynyal szemben; épen olyan határozott ellenzéket képeznének akkor, mint most. Ezt én — ismétlem, — szabatos, helyes, következetes nyilatkozatnak ismerem el. De ezen álláspontból az következik, hogy az ő tacíikájukra, az ő eljárásukra a kormánypadok részéről követett tactika határozó befolvással nem bir. J Más azonban az egymással szemben ülő másik két árnyalatnak, t. i. a t. kormánypártnak, és a közjogi alapon álló ellenzéknek a helyzete. Ugy a t. kormánypárt magatartására, mint a mienkre döntő befolyást gyakorol, — minthogy ugyanazon alapon állunk, — azon initiativa, vagy az initiativának azon elmulasztása, melylyel a kormány a költségvetési vitát bevezette. Ez dominálja a helyzetet s dominálja a vitának jellegét. Es minő a kormány magatartása? Egy igen komoly, egy minden hazafinak aggodalmait és gondolkozását provoeáló pénzügyi helyzetben a kormány az initiativát, az útmutatást, a módok rendszeres kijelölését arra nézve, hogy ezen pénzügyi bajból kibonta kőznünk miként lehet, elmulasztja. Ennek folytán az ellenzéknek mi marad egyéb hátra, mint iparkodni, hogy a parlament gondoskodjék arról, hogy a kormány elmulasztott initiati vajának helyébe egy parlamenti initiativa lépjen. A t. kormánypártnak helyzete pedig, a melynek természetszerű hivatása volna a kormány pénzügyi politikájának védelmére kelni, minthogy ily pénzügyi politika nincs, azou ziláltságban, azon egymásközti összefüggésben nem lévő, sőt egymásnak ellentmondó, mindenesetre az összhangot és a symmetríit nélkülöző, összevissza felszólalásokban nyilvánul, melyekben a buűget - vita a kormánypárt részérdi eddig állt. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A t. házra nézve talán pikánsabbá tehetném előadásomat, ha tisztán a polémiára, tisztán a kormánypárt ezen eljárásának és egyes nyilvánulásainak illustratiójára szorítko?.nám. Ámde, t. ház, kénytelen vagyok ezen, előadásomra nézve mindenesetre nagy előnyről a jelen esetben lemondani; s kénytelen vagyok mindenekelőtt magával a helyzettel foglalkozva, azon indítványt újból és okadatolva becses figyelmükbe ajánlani, a melyet b. Simonyi Lajos t. képviselőtársam beterjesztett, és a melytől talán, — ha bármi egyéb kifogásaik volnának is ellene — valamint ez indítvány indokolásától — nem fogják megtagadhatni azt az elismerést, hogy az nem foglalta magában a t. többségűek eleven eltemetésc-t és mindennap újból és újból megöletését, vagy élő állapotban fejüknek mindennap ismétlődő felrúgását, vagy egyéb ádáz mulatságokat, melyekben Jókai képviselő ur szerint a vérengző ellenzéki kedély gyönyörűségét találja; (Elénk derültség balfeiöl) de, hogy az, ha egyebet nem, legalább komoly törekvést mutatott arra, hogy a jelenlegi költségvetési vita legyen tárgyilagos; foglalkozzék tisztán és kizárólag azon komoly bajokkal, melyekben az ország van, és azon utakkal, melyek az országot azokból kivezethetik. Hogy ezen tárgyilagosság a túloldalról kellő viszonzásra nem talált, arról mi nem tehetünk ; de minthogy nem talált: nagyon szívesen feiveszszük a keztyűt ezen a téren is, s azért, ha báró Simonyi Lajos t. képviselőtársam indítványára vonatkozólag teendő észrevételeimet előadtam, bátor leszek mellékesen reflectálui egy némely felszólalásra, a melyeket a ház túloldaláról hallottunk. (Halljuk!) A t. pénzügyminister ur nemcsak az initiativát abban az értelemben, a melyben azt tőle vártuk, nem gyakorolta; nemcsak nem adta elő szabatos és symmetricus rendszerben azon rendszabályok összességét, a melyektől a pénzügyi kibontakozást várja; hanem egyenesen princípium erejére emeli azt, hogy ez ne történjék, tiltakozván az ellen, mintha az általa töredékesen előadott eszmék program mnak volnának tekinthetők, s mondván: „Én azt hiszem, hogy sokkal alaposabban jár el a kormány most, midőn a helyett, hogy általános pénzügyi szempontokat fejtegetne, igéri, hogy annak idején concrét javaslatokkal fog előállni, melyekből meg lehet majd tüzetesen Ítélni, hogy miként, hogy mely időre lehet ezen rendezést keresztül vinni. 0 tehát arra utal bennünket, hogy majd az esetről esetre adandó egyes concret rendszabályokból ítéljük meg azon terv helyességét, melyet a kormány magáévá