Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-69

G9. országos ülés 20-án. Veszter Imre: a királyi tábla kebelében felállított candidationalis bizottság tárgyában az igazságügyministerhez. Elnök: Az ülés végén a képviselő ur meg fogja tehetni interpellátióját. Következik a tegnap megejtett választások eredményének kihirdetése. Baross Gábor jegyző: A közlekedésügyi bizottság hiányzó egy tagjára beadatott összesen 194 szavazat. Ebből üres volt 7. Legtöbb sza­vazatot nyert Végh Aurél, t. i. 135 szavazatot. Kaptak még: Boross Benő 28 és Gaál Jenő (pécskai) 24 szavazatot. A függő államadósságokat ellenőrző bizott­ság egy póttagjára beadatott összesen 193 szava­zat. Ebből üres volt 29. Legtöbb szavazatot nyert Vonesína Iván, Í63 szavazatot. Elnök: Végh Aurél e szerint a közlekedés­ügyi bizottság tagjául, Voncsina Iván pedig a függő államadósságokat ellenőrző bizottság pót­tagjává megválasztatván, teendőik teljesítésére utasíttassanak és miután a néhai Jakics Antal helyébe megválasztott Voncsina Iván országos bizottságnak lett póttagja, az ő megválasztásá­ról a főrendiház is értesíttetni fog. Következik az 1879. évi állami költségvetés általános tágyalá­sának folytatása. Degré Alajos: T. ház! {Nagy zaj.) Elnök: T. ház! A tanácskozást nem foly­tathatjuk, ha nem méltóztatnak csendben lenni. (filénk helyeslés.) Ha a tisztelt ház nem kívánja figyelemmel meghallgatni a szólókat, inkább felfüggesztem az ülést. Kérem azért a t. kép­viselő urakat, méltóztassanak a tanácskozást lehe­tővé tenni. (Elénk helyeslés.) Degré Al«jos: T. képviselő urak! Szeret­ném, ha én is, mint Jókai t. barátom, a költé­szet magas virágait szórhatnám pártomnak s szúrós töviseit az ellenfélnek, hogy az óriási számcsoportokban és a milliók tömkelegében kifáradt kedélyek egy kissé megpihenhessenek. Vagy pedig Kármán Lajos t. barátom szerint a magas politika azon színvonalára emelkedni, a hol Fox, Pitt, Palmerston és Lamartine szellemeit előidézve, magamnak és másoknak is meglepe­tést szerezzek. De én ezen képességekkel nem birok. Méltóztassék, t. ház, megengedni, hogy mint a nemzet egyszerű napszámosa, itthon saját tűzhelyünkön sepergethessek. Sajnálattal kell elismernünk, hogy mióta ezen országgyűlés megnyílt, a drága idő leg­nagyobb részét a külpolitika absorbeálta s nekünk mindössze az a tapasztalásunk van belőle, hogy meggyőződjünk, miszerint a sok szép szó­noklat, megdönthetetlen érvek, a legtermészete­sebb jogok daczára szavunk a külügyekben édes keveset nyom. (Igaz! Ugy van! a szélső halon.) Ide bevégzett tényeket hoznak, a miket a tisztelt 'tbrm'tr 22. 1S79. 139 ház többsége akarva, nem akarva azon meg­dönthetetlen indokból, hogy az egyszer megtör­ténteket meg nem történtekké változtatni nem lehet, utólagosan jóváhagy. Ez, meglehet, a nemzetre lealázó, az országgyűlésre szégyenletes, de ezt még nem tartom a legnagyobb szerencsét­lenségnek. Én a csapást más oldalról félem. T. ház! A mi belügyeink oly rendezetlenek, oly elhanyagoltak, oly ziláltak, hogy azokat orvosolni a legégetőbb szükség. Erre, ezen orvos­lásra kell, hogy vessük magunkat egész erővel; különben napjaink aligha meg nem számíálvák. Példa előttünk az egykori görögök története. Szabad, virágzó és boldog hazát bírtak; nem érték be vele, nekik több kellett. Minden ember elkezdett a külügyekkel foglalkozni; befolyást iparkodtak maguknak szerezni, idegen földön hódítottak, foglaltak, coloiűákat alapítottak; de belügyeiket elhanyagolták, otthon mindent veszni, pusztulni és romlani engedtek. Elharapózott a corruptió és erkölcstelenség, a mi az országot pusztulásra vezette. Én, t. ház, kormányunk végzetes külpoliti­kája daczára is, őszintén megvallom, készséggel megszavaznám a beterjesztett költségvetést álta­lánosságban a részletes tárgyalás alapjául, ha kormányunk belügyeinkben nagyszerűt, vagy legalább is figyelemreméltó haladást birna fel­mutatni. De én mindenben, mindenütt csak hanyat­lást látok, kivéve természetesen az adóemelés virtuozitását és annak irgalomnélküli végre­hajtását, -— ezt nagy tökélyre vitték. Igen sokszor hallottam különösen túlról ezen oldalra vonatkozólag, s czélzólag a commu­nismust emlegetni. Ha ez a fantom létezik, úgy ez fentről fenyeget lefelé, nem pedig megfor­dítva. Hisz az adó dolgában már annyira men­tek, hogy sok tekintetben megközelítik, de leg­több esetben meghaladják az osztozkodást. Vegyük pl. a pesti házakat. Oly ház, a mely tisztán áll, minden teher nélkül, jövedelmének egyhar­madánál többet fizet adó fejében. Azon házak tulajdonosainak, a melyek terhelvék, isten legyen irgalmas. Mesés dolognak látszik, hogy ebben az országban, hol az uzsora nemcsak nem bűn, de még csak nem is szégyen; hol a legnagyobb pénzintézetek, a legnagyobb bankok, sőt maga az állam a késedelmi kamatokkal valóságos uzsorát űznek, (Ugy van\ a szélső balfelnt) vala­kinek 60,000 frt activ vagyon után 700 forint jövedelme legyen. Van valakinek egy háza, a mely megér 100,000 frtot, de fz?n 40,000 frt teher van; ez tehát nem az övé, és igy activ vagyona csak G0,000 forintot tesz. — A ház jövedelmez 6000 frtot, a mely után, nem véve figyelembe a 40,000 frtnyi terhet, 2000 frtot fizet adó fejé­ben; 40,000 frt után a 8%-os kamat kitesz 18*

Next

/
Thumbnails
Contents