Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-68
134 68. országos ülés február 21. 1879. a külföld előtt fogjuk veszélyeztetni. Mert noha igen nagy tisztelettel viseltetem az ellenzék coryphaeusai, és különösen pénzügyi eapacitásai iránt, azért még sem hiszem, hogy akár Rotschild, akár Bleichröder vagy Hauseman, az ő budgetbeszédeikből merítenék meggyőződésüket Magyarország fiuanezialis helyzetéről. {Derültség jobbfelil.) Éa azt hiszem, t. ház, hogy bátran szidalmazhatják az ország hitelét, mert mióta az ellenzék a magyar állam hitelét annyira tönkre tette, miúta a budget-vita alatt naponként azt mondja, hogy az állam a bukás szélén áll; azóta a magyar járadék értéke az utolsó napokban csak 5 százalékkal növekedett. [Zajos derültség jobbfelöl.) T. ház! De ha nem is tartom veszélyesnek ezen szempontból, veszélyesnek tartom azon szempontból, hogy idebenn magában az országban terjed el azon nézet és azon hit, hogy mi képtelenek vagyunk a magunk államát fentartani. A t. ellenzék sokszor szemünkre veti azt, hogy mennyi adórestantia van. De kérdem, t. ház, ha önök választóiknak mindennap azt mutogatják, hogy a magyar nemzet közel van a tönkhöz, nem csodálják-e, hogy még annyit is fizetnek, mikor közel állanak azon eshetőséghez, hogy ha ma nem fizetnek, holnap ugy sem veszik meg rajtuk. (Zajos derültség jubbfelöl.) T, ház! Én azt hiszem, hogy voltak államférfiak, a kik tudva és szándékosan nagyobbnak festették nemzetük erejét, mint a milyennek azt hitték. Én hiszem, hogy voltak államférfiak, a kik fényesebb jövőt jósoltak nemzetöknek, mint a minőről meg voltak győződve. De tették ezen szent ámítást azon meggyőződésben, hogy csak azon nemzet fog nagy eszmékért lelkesülni, csak azon nemzet fog nagy ezélokat elérni, a mely rendíthetlenül bízik jövőjében. A történelem magasztalással emlékezik egy nagy államférfiuról, a ki 50 év előtt, midőn e nemzet a mainál sokkal kedvezőtlenebb körülmények között volt, midőn az ország kétségbeesett jövője felett, és csak múltján csüggött, azt dörögte a lethargiába sülyedt nemzet fülébe: „Magyarország nem volt, hanem lesz." A történelem magasztalással emlékezik egy másik nagy államférfiuról, a ki akkor, mikor ezen országot minden oldalról ellenséges csapatok támadták meg, és az országban nem volt sem pénz, sem fegyver, azt mondta a nemzetnek „a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajtatok" : de olyan államférfiak, a kik kicsinynek, nyomorultnak festik a nemzetet, a kik kétségbe vonják életképességét, a kik megbántják erejét, és mindezt csupán azért, mert tudják, hogy a nemzet csak végső kétségbeesésében fordul hozzájok. (filénk helyeslés jobbfelol. Mozgás balról.) Az ilyen államférfiakról, t. ház, — és ez vonatkozik inkább az ellenzéknek ezen oldalára, (Az egyesült ellenzék felé mutat) nem hiszem, hogy valahol magasztalással emlékeznék a történelem. (Élénk r tetszés jobbftlbl. Mozgás balfeWl.) T. ház! Én elismerem minden eltérő felfogásnak jogosultságát, de nem hiszem jogosnak azon agitatiót, a melyet önök (Az egyesült ellenzék felé mutat) ellenünk intéznek. Hiszen ha csak tizedrésze igaz annak, a mit önök vádképen az ezen padokon ülőkre szórtak, akkor itt nem ülhet más mint hülye, vagy elvetemedett ember. (Tetszés jobbfelol) Én elismerem, hogy mindenki hivatkozhatik a közvéleményre, de van egy árnyalata e háznak, a melytől bátor vagyok ezt megtagadni. A választások után két párt jött be a házba számban megerősödve: az igen t. független párt, és a kormánypárt. Pedig a kormánypárt a lehető legkedvezőtlenebb körülmények közt harczolt: a kiegyezés, az occupatió, a maglaji eset közvetlen hatása alatt, a melyek mind olj r anok voltak, hogy az izgalmas kedélyeket még inkább felizgathatták. Es mégis mit látunk ? Azt, hogy szaporodott a háznak azon része, (A szélsőbal felé mutat) és szaporodva jött be a kormánypárt; de az a párt, a mely megfogyva jött be, a mely a csatatéren hagyta pártjának legkiválóbb vezéreit, az a párt az ellenzéknek ezen része volt. (Az egyesült ellenzék Jelé mutat. Elénk tetszés jobbfelol. Mozgás balfeV'l.) És a mely ellenzék ilyen körülmények kö/.tt sem tudja a maga számát növelni, annak az ellenzéknek szerintem nincs joga a közvéleményre hivatkozni, ('üénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Mozgás balfeWl.) Az igen t. ellenzék nagyon örvend, valahányszor a kormánypártból valaki kilép. Megengedem, hogy ez itélet mi ránk nézve. Még nagyobb itélet azonban önökre nézve. Mert ha az ellenzék azon árnyalata, mely más alapon áll mint önök, nem egyesül önökkel, azt értem: -— de hogy azok, kik el vannak keseredve, mint önök, ugyanazon alapon állanak, melyen önök; azon czélra törekesznek, melyre önök, és mégsem tudják magukat elhatározni, hogy önökkel egyesüljenek: ez a legsúlyosabb itélet, mely egy párt politikáját a parlamentben érheti. (Élénk derültség és tetszés jobbfelol.) Még egyet. Azt mondják, hogy az országban elkeseredés és apathia uralkodik. Megengedem, de azt hiszem- hogy ez nem csak a kormánypárt ellen bizonyít. Bizonyít ez meg nagyobb mértékben az ellenzék ellen. Mit tesz az. hogy az országban el vannak keseredve az emberek? Teheti azt. hogy vannak sokan, kik nincsenek a kormái.y-íyal megvlégeuve. Ez minden országban így van. s ha az i.en t. ellenzék kerülne a korniányra, azzal sem lenne mindenki megelégedve.
