Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-67

67. országos ülés febraár 20. 1879. \ \ 3 ma is. És a midőn az adót fizető polgárok legnagyobb része azon számtalan kisebb-nagyobb földbirtokosok, a mezei gazdasággal foglalkozó bérlők, egyesek és családok majdnem mind a véginséggel küzdenek, mert közgazdasági érdekeink minden irányban idegen érdekeknek fel lettek áldozva, a minek következtében nyers terményeinket ma már alig vagyunk képesek értékesíteni, most majdnem, mondhatnám, vérlázító cynissmussal hirdetik minden oldalról, hja! hiába! Amerika tesz tönkre bennünket, mintha bizony uraim Amerikát felfedezni csak most, és nem Columbusnak, hanem a ministerelnök taktikájának sikerült volna. [Derültség) Ez azonban uraim, a kormány közgazdasági politikájának csak kezdete, mert a midőn később a legfontosabb közgazdasági kérdések kerültek napirendre, ekkor azon férfiú, a kitől a nemzet leginkább várhatta volna a nép érdekeinek, a nemzet jogainak védelmét, megfektette alapjait a legkomolyabb közgazdasági, politikai és pénzügyi bonyodalmaknak és válságoknak, miglen a közjogi törvény adta szilárd alapról leszorulva, minden még rendelkezésére maradt erélyével Magyarország békés polgárai egyes küldöttségek, egyetemi tanulók, népgyűlések, és utoljára még ministertársai ellen is fordult; (Igaz! ügy van! balfelöl) úgy hogy b. Simonyi Lajos volt kereskedelmi ministernek, vagy meg kellett volna tagadni egész ^politikai múltját, vagy lemondani állásáról. O azt tette, a mi nézetem szerint az önzetlen hazafi kötelessége volt, de a ministerelnök ur ezen eredménynyel még nem érte be, mert csakhamar politikájának újabb áldozata Széll Kálmán volt pénzügyminister lett, a ki úgy látszik — mellékesen legyen mondva, nem tartja érdemesnek képviselőtársainak soraiban egy általa perhorrescált politikai iránynyal szemben, mint egyszeríí polgár küzdeni. Igaz uraim, jöhet még idő, a midőn Magyarország nemcsak anyagilag megnyomorítva, de az őt megillető politikai befolyástól megfosztva, a közös Reiehsrath siralomházába fog kerülni, ekkor legalább marad a nemzetnek egy-két nagy embere, a ki eső után reánk borítja — adja isten a köpönyeget és ne a szemfedőt, De hát legyen ez, a mint van; én részemről úgy vagyok meggyőződve, hogy ha a kormány politikája káros az országra nézve, ezt melléktekintetek nélkül a nemzet előtt feltárni nem polgári erény, hanem hazafiúi kötelesség. {Elénk helyeslés a bálon.) Én tehát ellenőrzési jogommal élve, kötelességemet vélem teljesíteni, a midőn, mielőtt előadásomat befejezném, a t. ház figyelmét egy eddig legalább az én tudtommal a politikai életben nem igen látott unieumra felhívom. Mert tény az, hogy a ministerelnök ur a legfontosabb közgazdasági és kereskedelmi ügyeket a vallásos közoktatásügyi ministerrel oldotta meg; a KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. III. KÖTET. midőn pedig a legválságosabb pénzügyi kérdések kerültek napirendre, akkor a belügyminister vette át a pénzügyminister teendőit, és midőn a dualistikus rendszerből kifolyólag a parlamentnek kellett volna megoldani a politikai kérdéseket, ekkor ennek mellőzésével ezen ügyek a delegatióra bízattak; úgy hogy van okunk attól tartani, miszerint a védrendszerről szóló új törvényt nem a honvédelmi minister, hanem Horvátország ministere fogja képviselni; a Horvátországgal kötendő kiegyezést pedig nem Bedekovics '6 excellentiája, hanem Dondukoff herczeg fogja védelmezni. (Élénk derültség.) T. ház! Szomorú tények azok, a miket adatokkal igazolva felsorolni szükségesnek tartottam ; még pedig azért, hogy mindenki meggyőződést meríthessen, miszerint nem várhatunk segélyt azon kormánytól, a ki midőn az országnak legnagyobb szüksége lenne szakférfiakra, egyenként és egymás után megbuktatja saját ministertársait. Ennek, nézetem szerint, azon pillanatban, a midőn programmjával merőben ellenkező irányt követett, politikailag megszűnt erkölcsi létjoga. Én tehát azt gondolom, ha a nemzet öngyilkosságának eszközei lenni nem kívánunk, ha a magyar nemzet önkormányzati képességéről a világ történetében eddig nem látott szegénységi bizonyítványt kiállítani nem akarunk : úgy itt az ideje, hogy komolyan és mihamarább a törvényadta önsegély után lássunk, és azért, mivel ez meggyőződésem, szükségesnek sőt kötelességemnek tartom ezen válságos pillanatban jelezni, hogy bárkit is bizzon meg esetleg a korona az államügyek vezetésével, mely irányban lehet szavazatomra számot tartani. (Halljuk! Halljuk.') T. ház! Én azt hiszem, hogy csakis a politikai irány gyökeres megváltoztatása segíthet bajainkon; (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélső balon.) nekünk kell, hogy olyan kormányunk legyen, ki képes megvédeni, és akar tekintettel lenni a magyar nemzet politikai és anyagi érdekeire ; mert ha a nemzet létfeltételei iránt kellő érzékkel lenni nem tudna, vagy ha a törvényhozás ezen nagyfontosságú kérdéseket tovább is speciális érdekeknek alárendelni engedné, úgy akkor, tessék elhinni, bármennyire erőlködjünk, előbb-utóbb kivész azon „harmónia", mely Európát átlengő cultur-állapotaira utalva, ma már egy monarchia fenntarthatóságának nélkülözhetetlen kelléke, de különben is, ha az ország zilált anyagi viszonyait rendezni akarjuk, a mit ha nem is akarnók, erre az ügyek fejleményei kényszeríteni fognak: úgy nekünk első teendőnk a monarchia egyes törvényhozó tényezőivel tisztába jönni az iránt, vájjon a 67-ben kötött kiegyezés szellemében fenn akarjuk-e tartani sértetlenül a királyi esküvel szentesített és biztosított törvé15