Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

66. országos ülés február 19, 1879. 105 Én csak nagy körvonalokban jeleztem nézeteimet a bajokból való kibontakozásokra nézve, és azon eszméknek adtam kifejést, melyek abban kulminálnak, hogy nekünk rendszerváltozásra van szükségünk. Én azért nem fogadom el báró Simonyi Lajos és az egyesült ellenzék indítványát a honmentő bizottságra nézve, mert azt hiszem, hogy a kik mentő eszmét nem tudnak felhozni e házban, azokat a bizottságban sem fogja a szent lélek megszállni. [Derültség és helyeslés jobbfelöl.) Annyi bizonyos, hogy kicsinyes eszközökkel nagy bajokon segíteni nem lehet, sem a luxusadókkal, sem holmi gyufagazdálkodással. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez nem fog rajtunk segíteui. Erélyes kormányra van szükségünk és épen azért, mert kormányunk bebizonyította azt, hogy a legválságosabb és legnehezebb körülmények közt is meg tudja állni a helyet; hiszem és reménylem, hogy bátorsággal fog birni a megfelelő nagy eszközökhöz is nyúlni és azért fogadom el a budgetet a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobboldalon) Elnök: A költségvetési vitát félbeszakítjuk és az holnap fog folytattatni. Most a ministerelnök ur fog válaszolni Zay képviselő ur interpellatiójára. Tisza Kálmán ministerelnök; T. ház ! Zay Adolf képvistdő ur a következő interpellatiót intézte volt hozzám (olvassa): „1. Léteznek-e Magyarországban és Erdélyben a „Budapesti Közlöny "-ön kívül még más hivatalos lapok? 2. Megengedhető-e, hogy a közigazgatási hatóságok a községi elöljáróságokat, vagy más közigazgatási közegeket nem hivatalos, politikai lapok járatására kötelezik? 3. Vau-e tudomása a t. belügymiuister urnak arról, hogy Szebenmegye alispáni hivatala az alárendelt közegeit és nevezetesen az új egyházi és nagydisznód! járás községi elöljáróságait a „Hermannstädter Zeitung vereinigt mit dem Siebenbürger Botén" czímíí politikai hírlapnak járatására a szolgabirák útján azon ürügy alatt meri kényszeríteni, miszerint ezen lap hivatalos közlöny ? 4. Van-e a belügyminister ur nézete szerint ezen eljárásban a hivatali hatalommal való visszaélés? és ha van, akkor 5. Szándékozik-e a minister a szebenmegyei alispán és szolgabirák ezen törvénytelen üzelmét azonnal beszüntetni és kellőleg megbüntetni? Mielőtt t. ház! az egyes kérdésekre felelnék, egy pár szót kívánok az ügy állásáról szólani, úgy a mint az előttem fekszik, nemcsak az alispán, hanem a szóban levő két járás szolgabírójának hivatalos jelentése szerint. Mindenekelőtt megjegyezvén, hogy azt, hogy más hivaKÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. III. KÖTET. talos lap Magyarországon ma nincs, mint a „Budapesti Közlöny" azt gondolom a képviselő ur is kérdésében nem komolyan tette; mert hiszen azt minden ember tudja, hogy Magyarország hivatalos lapja ma csak azon egyetlen lap. Igaz, hogy ha jól tudom, azon felszólalás, melyet a képviselő ur felolvasott, azon időkre vonatkozott, ha nem is jelölte meg az időpontot, hogy még 1870-ben, tehát nem azóta, mióta a mostani kormány van, nem is azóta, mióta Szebenvármegye van, hanem azon időben, midőn még az úgynevezett királyföld egy olyan bizonyos különleges területet képezett, melyhez még a magyar belügyministernek is csak némi-némi részben lehetett hozzáférnie; az akkori szász ispán igen is 1870-ben elnevezte volta „Siebenbürger Botét" német hivatalos lapnak, és megrendelte volt ennek tartását. De mondom ez történt 1870-ben, nem pedig a mostani kormány alatt és nem azóta, mióta Szebenmegye és a többi erdélyi megye megalakulván, a királyföld administratio tekintetében egyforma helyzetbe hozatott az ország többi részeivel. Különben a mi a dolognak magának állását illeti, miként mondám, mind az alispán, mind a két szolgabírónak jelentéséből kitűnik, hogy igenis az illetők által a községek fel lettek szólítva, figyelmeztetve, hogy miután a megyei rendeletek is meg szoktak azon lapban jelenni, helyes lenne, ha azon lapra előfizetnének. És itt következőket kívánok megjegyezni. Hogy az egyfelől mennyire felszólítás és nem rendelet, nem kényszer volt, mutatja az, hogy Szeben megyének 84 községe van és ezekből járatja a lapot 12; tehát itt kényszerítésről, már csak ezért is, azt gondolom, beszélni csakugyan bajos. (Igaz! ügy van! jobbfelol). De különben azt hiszem, vannak e ház kebelében többen a képviselőurak közül, kik azt tudják, hogy vannak vármegyék az országban, melyek épen egyfelől a rendeletek koraibb, pontosabb eljutása, másfelől költségkímélés szempontjából, egy vagy más megye területén megjelenő lapot felhasználnak arra, hogy a rendeleteket és körözvényeket az közölje és még némely vármegye, hamarjában nem jut eszembe valamennyi, de például Trencsén- és Szatmármegye, egy lapnak bizonyos pausalét is fizet, a mi nem is gyakorlatiatlan eljárás, mert egyfelől gyorsabban megy a rendeletek közlése, másfelől megtakarítással is jár. (Ügy van! jobbfelol?) De mondom, Szebenmegye még ennyire sem ment, mert miután ott különben is a megyei rendeletek közöltetni szoktak azon lapban, figyelmeztetve lettek a községek annak járatására, és a kényszer oly borzasztó volt, hogy — mint mondám — 84 községből 12 engedett is a felszólításnak. 14