Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

98 66. országos filjs febraár 19. 1879. tunk. Küzdöttünk Ausztria ellen, küzdöttünk a jobboldal ellen, s ő most azon a párton van, mely ellen lángoló ékesszólásával és tollával annyi csapást mért. Azt mondja ő, hogy ha 25 ember, kit itt az egyesült ellenzék ajánlott a bajok orvoslására, csakugyan találkozik, mindjárt elviszik tőlünk ministereknek, mert az ilyen emberekre nagy szükség van mindenütt, az ilyeneket nagyon nehéz találni bárhol is. Épen az a baj, hogy az ily embereket mindjárt elviszik ministereknek. Mit mutat a példa? A 2l-es bizottság ki volt küldve; tagjai közül Tisza Kálmán többedmagával felment Bécsbe délczegen magyar ruhában, és mikor leérkeztek, a visszajött hét délczeg magyarból lett hét sváb. (Derültség.) Szólt a képviselő ur arról az időről, midőn még egy táborban állottunk, midőn még kevés kivétellel mind együtt voltunk és óhajtását fejezte ki, hogy most is így legyen, a mely óhajtást én is helyeslek; csakhogy, ha ő azt szeretné, hogy a nemzet egy akarattal egy táborba szálljon ismét, miért hagyta ő el azt a tábort, mely erős várunk volt nekünk akkor is s erős várunk most is: a haza függetlenségének táborát. (Helyeslés a szélső balon.) Azt is mondja a képviselő ur, hogy őrli meg egyik párt a másikat,- az egyesült ellenzéket megőrli a szélső bal, mi pedig megőröljük majd önmagunkat. Fölhozta p, o. a franczia forradalmat, a hol, az igaz, számtalan embert megőrölt a guillotin; számtalan ember megőröltetett más halálnemek által; de ezen halálnem megtermékenyítette a földet akkor, midőn azon nemzetnek szabadságot adott és azért — bárhogy tekintsük is, —áldás volt annak utóhatása. De, t. képviselőház, csak mi — az ellenzék — őröljük-e meg önmagunkat? Önök, ha nem is őrölték meg a Deák-pártot, hanem azzal összeolvadtak és épen annak ellenkezőjét tették, a mit hét éven át folyton hirdettek akkor, midőn az eszméket őrölték; azon párt, mely Magyarország függetlenségét akarja sírba vinni, akkor, midőn külállamban élő nemzetek szabadságát és önrendelkezési jogát támadták meg oly invasióval, mint a boszniai volt. (Tetszés a szélső baloldalon.) Azt illetőleg, hogy a mit az egyesült ellenzék most akar, arra nem találkoznak majd a kormánypártból emberek, kik készek lesznek támogatni az új kormányt, figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az egyesült ellenzék majd utána fog nézni a naplóban, és akkor meg fogja látni, hogy a régi balközép a Deák-pártnak még erőseb b czímeket adott, mint a minőkről önök most panaszkodnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azon gyakorlati tanácsot, miként kell egyes embereket a kormánypárton megtartani — ha azelőtt más nézeten voltak is, — úgy látszik Jókai képviselőtársam saját tapasztalásából azon időből ismeri, midőn a jobboldal és a balközép fusionált. A másik előttem szólott képviselő ur Grünwald Béla beszédére, azt hiszem, Tisza Kálmán ministerelnök el fogja mondani azt, hogy ellenségeimtől megmentem magamat, de jó barátaimtól, úgy látszik, — nem tudom magamat megmenteni. Panaszkodott Grünwald képviselőtársam a fölött, hogy a nemzet elveszti reményét, bizalmát a parlamentaris kormányzat iránt. És ez úgy is van. De miért? Mert oly szerencsétlenül van összeállítva parlamentünk, hogy az nem a haza népe akaratának kifolyása: (Helyeslés a szélső balfelöl) mert úgy van összeállítva, a horvát éi erdélyi képviselők legnagyobb részével, valamint a többi nemzetiségi képviselőkkel együtt, hogy lehetetlenség, hogy a parlament a magyar nemzet többsége valóságos kifolyásának tekintethessék. Ha a svájczi kantonális rendszerét veszszűk a megyéknek, a mi megyénkben Somogyban nem igen találkozik ember, ki magát nyíltan kormánypártinak merné mondani; legfölebb titokban az. Ott minálunk kormánypárt nincs; ott csak egyesült ellenzék és szélső baloldali ellenzék van; sőt még a megye főispánja sem kormánypárti, hanem támogatja az egyesült ellenzéket. (Derültség.) A nemzetiségekről beszélt Grünwald képviselőtársam, és nem jutott eszébe, hogy a legfőbb hiba itt Magyarországban a nemzetiségi kérdésben követtetett el; mert ha azt az összeget, melybe nekünk Horvátország barátsága kerül, a szerb és oláh nép nevelésére és jogos óhajtásainak teljesítésére fordítottuk volna: bennök, azt hiszem, szövetséges társakat, barátokat nyertünk volna, nem úgy, miként most horvát testvéreinkben, a kik mostoha testvéreink. (Igaz! ügy van! a szélső balfelől.) Azt mondja továbbá t. képviselőtársam, hogy megbukni nagy eszmével szebb dolog, mintha nélkül uralkodni és kormányon maradni. Én nagyon csodálom, hogy őt ezen nyilatkozata után azon táborban látom, (Helyeslés a széís'á baloldalon) mert láttunk-e ezen négy év alatt, mióta az úgynevezett szabadelvű kormány uralkodik, egyetlen egy eszmét, melyet nagy eszmének lehetne mondani; hallottuk-e, hogy az ilyen eszmének csak egy parányát is kivitték, vagy csak indítványoztak is volna ? (Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Midőn négy évvel ezelőtt, a mostani kormány a kormányzatot átvette, ezt azon czélból tette, hogy pénzügyeinket rendezi. És mit látunk négy év múlva, noha ez alatt az adók is emeltettek? Azt látjuk, hogy ezen négy év alatt 10—20 millió forint között mozgott az elő-