Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-35
104 35, országos ülés deczember 14, 1878. tekintve, hogy ezen törvényjavaslat jelenleg érdemileg nincs napirenden; továbbá, hogy a törvényjavaslat, mely benyujtatni fog, mindenesetre a véderő-bizoítság előleges meghallgatásával és hozzájárulásával lesz a ház elébe terjesztendő : a bizottság a kérvények érdemébe nem is bocsátkozott s azt indítványozza, méltóztassék a ház e kérvényeket használat és érdemleges elintézés végett a véderő-bizottságnak kiadatni. [Helyeslés.) Hosztinszky János: T. ház! Azon sajátságos helyzetbe jutottunk, hogy e szoros értelemben vett belügyeink rendezésére aránylag csak igen kevés időt és gondot fordíthatunk; pedig több igen fontos belügyi kérdés volna törvény által elintézendő. Ezen belügyi kérdések egyike a közös hadsereg és honvédség beszállásolásának ügye. Én azt hiszem, t. ház, s nem csalódom, ha azt jelentem ki, hogy az országnak összes törvényhatóságai és mindazok, kik a katonabeszállásolással terheltetnek, várva várják azon időt, a mikor ezen ügy végre valahára törvény által szabályoz>atik és megszűnnek irányadók lenni azon alapelvek, melyek az 1851. évben kelt cs. kir. pátensben foglaltatnak. Igaz, t. ház, hogy az igen t. honvédelmi m mister ur a múlt országgyűlés utolsó szakában egy erre vonatkozó törvényjavaslatot beterjesztett; azonban ezen törvényjavaslat a ház elé nem kerülvén, törvénynyé nem vált és minden a réginél maradt. Ennek folytán én bátor vagyok az igen t. honvédelmi minister urat és a véderő bizottságot ezeu ügy elintézésének sürgős voltára és azon körülményre figyelmeztetni, hogy a törvényhatóságok által beadott kérvények az igen t. miníster ur által beterjesztett törvényjavaslat több §-ai ellen vannak intézve. Méltóztassék ezen kérvényeket és azoknak indokolását tekintetbe venni és egyáltalában oda hatni, hogy ezen törvényjavaslat minél előbb a ház elé kerüljön és törvénynyé válhassék, hogy végre valahára az ország közóhajának e törvény megalkotása által megfelelhessünk. Én fentartom magamnak a jogot, megújíthatni annak idején azon kívánságokat, melyek a hatósági kérvényekben foglaltatnak; most azonban kijelentem, hogy a kérvényi bizottság véleményét elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: A kérvényi bizottság, t. ház, mindazon feliratokra nézve, melyek Pozsony városa közönsége feliratának pártolására nézve beterjesztettek és az ötödik sorjegyzékben vannak elősorolva, azt véleményezi, hogy azok érdemleges elintézés ezéljából a véderő bizottságnak adassanak ki. Azt hiszem, hogy a t. ház e véleményt elfogadja. (Elfogadjuk!) A kérvényi bizottság véleménye elfogadtatik. Már most Thaly Kálmán képviselő urat kérem fel interpelláíiójának megtételére. Thaly Kálmán: T. ház! Körülbelől felesztendeje már annak, mióta a nemzet megtudta a hírlapokból és csakis a hírlapokból, hogy az osztrák és magyar hadcsapatok az új-orsovai szigetet és az azon levő Ada-Kaleh várat elfoglalták, A berlini szerződésben ezen occupatiónak nyoma nincsen. A háznak eddig tett előterjesztésekben is Mában igyekszünk felvilágosítást és támaszt találni, hogy milyen jogalapon történt e megszállás: Törökország megegyezésével-e, vagy a nélkül. Bosznia és Herezegovinára vonatkozólag a t. kormány a Berlinben kicsikart európai mandátum köpenyébe burkolózik; (Nyugtalanság jobb felöl) hogy azonban Uj-Orsovára és AdaKalehra nézve milyen köpenyeg lesz az, a melybe burkolózni fog: azt megvallom, még nem tudom, hogy kitől kapta a t. kormány ezen mandátumot talán a török szultántól, vagy az orosz czártól, (Nyugtalanság a jobboldalon) vagy talán maga magától, nem tudom: elég az hozzá, mióta csapataink azon szigeten vannak, azon várost és várat birtokukban tartják ; arra nézve pedig, hogy milyen alapon mentek oda és tartják ezeket birtokukban, eddig semmi felvilágosítás a törvényhozás előtt nem adatott; és én megfelelőbb szót erre a birtoklásra nem találok, mint azt, hogy az osztrák és magyar csapatok ezen területet bitangolják. (Nyugtalanság a jobboldalon. Ugy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Interpellátióm második tárgyát ezzel kapcsolatban Spizzának bekebelezése képezi. Erre nézve némileg máskép áll a dolog; a mennyiben Spizzának bekebelezésére nézve a berlini szerződés szolgáltat a közös kormánynak némi alapot. Azonban midőn én erre itt hivatkozom, korántsem akarok a berlini szerződés tárgyalásának praejudicálni, sőt inkább ezen interpellátiómmal épen nem a berlini szerződésre, hanem csakis Magyarország közjogára utalok. Ugyanis Dalmátország legalább jogilag, ha nem is tényleg a magyar korona államterületeinek kiegészítő részét képezi. Ezt hosszasabban indokolni felesleges ; indokolja ezt maga a királyi eskü, indokolják a király czímei és Dalmátország idetartozását jelképezi azon arany ezímer, a dalmát czímert is magában foglalván, az elnöki emelvényen, a honnan az ellenzékre a szóelvonás és rendreutasítás menykövei szoktak hullani. (Derültség a jobboldalon.) Tehát midőn Dalmátország jogilag legalább Magyarországhoz tartozásának külső jelvényei e házban is bennfoglaltatnak; midőn annak jogilag hozzánk való tartozandóságát a király esküje szentesíti és biztosítja: miként történhetik az mégis, hogy a berlini szerződés által Dalmátország területének változtatását elrendelő és Spizza annexiójára vonatkozó törvényjavaslat
