Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-33
92 33 * országos ölés deezeniber 11. 1878. beszédet ás indirecte tudósítja az elnököt s az rendre utasítja az illetőt. Itt pénzügyi szempont döntő nem' lehet, mert a t. háznak kötelessége oly gyorsírót alkalmazni, a ki — miután a horvát képviselőknek joguk van horvátul beszélni — e nyelvet érti. Nekem azonban az ellen sem volna kifogásom, ha a legközelebbi alkalommal, miután közös ügyeinket törvény szerint meghosszabbítni fogjuk és erre az országos bizottságok meg fognak választatni, talán abban állapodnánk meg, hogy pl. németül beszéljünk. (Zajos ellenmondás és nagy mozgás.) En magyarul fogok ugyan beszélni, mert tudok magyarul; de más, a ki nem tud, miután a t. ház tagjai talán valamennyien értik a német nyelvet, németül beszélhetnek. (Hosszas zajos ellenmondás.) Ez nem praejudicál sem az alkotmányosságnak, sem a nemzetiségnek. Csanády Sándor: T. ház! Nem szólaltam volna fel e tárgyra vonatkozólag, ha az előttem szólott t. képviselőtársam azon eszmét nem pendíti meg, hogy e házban a német nyelv is használtassák. (Elénk helyeslés balfelöl. Derültség jobbfelöl.) Mindent inkább hittem volna t. ház, mintsem hogy annyira elfajuljon a nemzet, (Derültség jobbfelöl) hogy e házban szóba hozassák még a német nyelv használata is. Azzal indokolta a képviselő ur a maga állítását, hogy e házban nagy azok száma, kik a horvát nyelvet nem értik. Tökéletesen igaza van: de tudatom a képviselő úrral azt is, miként hitem szerint igen nagy azok száma is, kik a német nyelvet sem sajátították el; sőt kimondom egész őszintén, hogy magam is egyike vagyok azoknak, kik a német nyelvet tudni nem akarják. (Zajos derültség jobbfelöl) Én azon törvénynek létrejövetelét is, mely megengedi a horvát képviselő uraknak azt, hogy e teremben anyai nyelvükön szólaljanak fel, csak túlságos engedékenységnek tartom és ez engedékenységet túlozni hazaellenes bűnnek tartom. De nem is czélszerű a t. képviselő uraknak horvát nyelven való felszólalása; mert hisz nincs senki e házban, ki a történt felszólalásra észrevételeket tehessen s megczáfolhassa az általuk mondottakat; azzal pedig, hogy a naplóban horvát nyelven vétetik fel a beszéd, ezélt nem érnek. Ugyanazért én Beőthy Algernon és az előttem szólott képviselő urak indítványát el nem fogadom, hanem elfogadom a naplóbíráló-bizottság javaslatát. Tisza Kálmán ministerelnök: Én nekem ugyan magamnak is voltak aggályaim (Ralijuk!) a naplóbiráló bizottság által beterjesztett véleménynyel szemben: de nem szándékoztam a dologban felszólalni azért, mert gondoltam, hogy a tapasztalat majd meg fogja mutatni, hogy az intézkedés helyes-e vagy nem. De ha a dolog szóba jött, az elmondottak kapcsában némelyeket magam részéről is kötelességemnek tartok felemlíteni. Legelőször is arra vonatkozólag, — a mint szóba hozatott, — miként lehetne a nyelv nehézségét practice megoldani, én részemről őszintén megvallom, hogy tudok is, akarok is tudni németül, mert a művelt világ legnagyobb nemzetének nyelvét érteni, tudományos irodalmát figyelemmel kisérni, azt hiszem nem hiba, és nem szégyen. Azonban azt határozottan nyilatkoztatom én is, hogy a magyar képviselőházban más nyelv, mint a magyar, és a törvény által megengedett horvát nyelv semmi viszonyok között nem lehet megengedhető. (Élénk helyeslés.) A mi már a kérdést magát illeti: nekem a naplóbiráló bizottság véleményére, megmondom, minő véleményem van. Tagadhatatlan az, hogy e ház kebelében igen kevesen vannak, kik a horvátul elmondott beszédeket megértik, s nem tudjuk a legtöbb esetben, hogy mi az, a mit a t. horvát képviselő ur elmondott beszédében; pedig meglehet, hogy vannak abban olyanok, melyekre reflectálni, melyeket visszautasítani kellene. Míg csak horvátul van azon beszéd a naplóban, annak figyelmen kivül maradása sem most, sem a jövőben fel nem tűnhetik; holott, ha a beszéd hiteles magyar fordításban és talán csak hetek múlva jön a naplóba, akkor meglehet, igen furcsán fog kinézni, ha azon beszédnek némely állításai már az ülés folyamán czáfolatlanul maradtak. Pedig hetek múlva visszajőni mindarra, a mi megezáfolandó lett volna, csakugyan lehetetlen. Ezek azon szempontok, melyeknél fogva aggályaim vannak a javaslatra nézve. Felhoztam pedig ezeket azért, mert az már szóba jött. A mi pedig a dolog lényegét illeti: miután felhozatott az, hogy egy horvát gyorsíró is alkalmaztassák, én részemről igen szeretném, ha ezen kérdés nem így rögtönözve, hanem teljes megfontolással és teljes higgadtsággal döntetnék el. Azért én óhajtanám, hogy ezen most felmerült, egy horvát gyorsíró alkalmazása iránt tett indítvány utasíttassák a naplóbiráló bizottsághoz, hogy ennek is figyelembe vételével terjeszszen újabban véleményt a ház elé, ezt tartanám leghelyesebbnek. Hoffmann Pál: T. ház! A bizottság javaslata fekszik a ház előtt, a mely a kérdést megfontolta és ezen megfontolás eredményét fogja most a t. ház tárgyalni. A mi a dolog érdemét illeti, nem tagadhatja senki közülünk, hogy nincs helyén az, ha e házban mondatnak beszédek, a melyek nem gyorsiratnak, és így tehát nem jelennek meg a naplóban azon feljegyzések alapján, a melyek alapját képezik a t. házban mondott beszédeknek. De, t. ház, az eddigi gyakorlat is azt tanúsítja, hogy
