Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-32
gg 83. országos ülés déczember 9. 1878. csak némi véleményt nyilvánítottam a tárgyalásra nézve, de egyúttal kimondottam, hogy az ügy mostani stádiumában a tárgyalást gátolni nem lehet. {Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső: Az elnök ur desavenje ellenében fentartom szavaimat. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Hivatkozom szavaimra, hogy én azt mondottam, hogy az elnök ur kijelentette, hogy a házszabályoknak megfelelőbb lett volna, ha Irányi Dániel képviselő ur indítványára nézve a házszabályokban meghatározott stádiumok és lépések megtörténtek volna. Hogy pedig ezt mondotta, méltóztassék nyilatkozatát elolvasni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Zay Adolf: T. ház! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! balfelöl.) A ministerelnök ur nem mondotta kellő világossággal és szabatossággal, ha vájjon a mostani szavazás által praejudicium tétetik-e Irányi t. képviselőtársam indítványának későbbi szabályszerinti tárgyalására nézve. O nagyon homályosan nyilatkozott és ismervén azon modorát, melynél fogva mindig kibúvót keres és talál (Elénk helyeslés balfelöl, mozgás jobbfelöl), nem találok megnyugvást ezen kijelentésében és nem értek egyet Szilágyi Dezső t. barátommal, hanem szükségesnek tartom, hogy gátat vessünk annak, hogy Irányi t képviselőtársam indítványa más értelemben vettessék el, mint a minőben tétetett. Ennélfogva Irányi Dániel képviselő urat arra kérem, hogy a kormányelnök urnak ezen nem loyalis eljárásával szemben, (Zaj és ellenmondás a középen) vonja vissza az ő indítványát, nehogy az más értelemben szavaztassák le, mint ő azt értetni kívánta. Madarász József: (Elálll Eláll!) T. ház! A túlsó félről jövő azon „Eláll" kiáltásokkal szemben mindenkor biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy bárki közülök beszélni óhajt, én soha azon tisztességes eszközzel, melyet ők használnak, nem fogok élni. (Helyeslés balfelöl.) A tárgy mindenesetre komoly és megérdemli, hogy hozzá szóljunk. Én már magánál a tárgynál nem kívántam kiterjeszkedni a ház t. elnökének azon — talán nem fejezem ki magamat helyesen — a tárgyalás iránti szükséges véleménynek kifejezésére, a mint méltóztatott most legutóbb magát kifejezni. (Derültség.) Mert abban volt mindenesetre olyan, a miből azt lehet következtetni, hogy Irányi képviselő ur kívánságát nem mint napirendet, hanem mint indítványt kellett volna tárgyalni. Hát ez nem helyes. Itt nem indítványról van szó, hanem napirendről. Én elfogadtam volna azt, a mit a ministerelnök ur mondott, de sokfelől észrevétel tétetett és úgy szerették volna tárgyalni, mint indítványt, nem pedig mint napirendet. Én hivatkozom a házszabályok két szakaszára, és kérem a t. házat és a t. elnök urat, méltóztassék azokat figyelembe venni. A 145. §. azt mondja, hogy szót kérhetnek bármikor azok, kik napirendet indítványoznak és az eddig követett gyakorlat szerint soha nem volt szükség arra, hogy az írásban adassék be. Az, a mit Irányi t. képviselő urfa múlt héten tett, az napirend iránti indítvány volt; ezt ne méltóztassék úgy venni — ne tessék az ördögöt falra festeni, a mikor nincs — hogy ez oly indítvány, melyet többé elő nem lehet venni. Először ezt kívántam megjegyezni. A másik §. a 179. §., az elnöki jogokról szól. Az elnök, természetesen a ház akarata szerint megnyitja és eloszlatja az ülést, kitűzi a napirendet stb. Mert a napirend természetesen nem olyan, mint az indítvány. A ház elnöke mindig az eddigi törvényes gyakorlathoz tartotta magát és nincs is kifogás. Én is azon hitben vagyok, hogy a ház igen t. elnöke nem fogná megtenni a napirendre való kitűzést, a ház beleegyezése nélkül; és mivel a ház többsége most az Irányi képv. ur által indítványozott napirendet úgy fogja fel, hogy a legközelebbi napokban — most ugyan ismét azt lehetne mondani a jövő kedden vagy szerdán, — én pedig azt nem akarom elfogadni, én e kérdést egyszerűen a következőleg kívánom feltétetni a t. elnök ur által: A kifejtett vita folyamához képest kérdem a képviselőházat, elfogadja-e Irányi képviselő urnak a napirend iránt tett azon indítványát, hogy a berlini szerződés tárgyaltassék: igen vagy nem ? (Helyeslés.) Elnök: Én Irányi Dániel képviselő úrtól nem követeltem, hogy Írásban adja be indítványát, valamint nem követeltem a ministerelnök úrtól sem, mert a napirend kérdése íorgott fönn. Kétségen kivül helyesebb lett volna, ha ők maguk megteszik, a mint a most lefolyt vita is tanúsítja, mely — meglehet — az én gyarlóságom következménye. Nem tudom, hogy azon kérdést, melyet Madarász József t. képviselő ur tett, jól fogtam-e fel, — ha nem, kérem az útbaigazítást — vájjon ez-e: elfogadja-e a t. ház Irányi Dániel képviselő urnak a múlt alkalommal a napirend iránt tett indítványát? (Elénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azt hiszem, nem ez a kérdés és nem ez a szándék vezette a kérdésnek feltevését indítványozó urat. Én arra kérem a t. házat, hogy e három szó: „a múlt alkalommal" — ne tétessék be. (Élénk helyeslés.) Elnök: Elfogadja-e a t. ház Irányi Dániel képviselő urnak a napirendre nézve tett indítványát ? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóz-*
