Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-32

80 32. országos ülés deezember 9. 1878. p. o. monda, az, hogy én idéztem, a kereskedelmi szerződések a ház jóváhagyását igénylik, inkább az én kivánatom gyengítésére szolgál; mert mint a t. ministerelnök ur monda, ez által a törvény azt a különbséget teszi, hogy míg a kereskedelmi szerződésekről szóló XIII. törvényczikk azon intézkedését, a mely szerint a kereskedelmi szerződésekre az országgyűlés jóváhagyását mondja szükségesnek, addig egyéb, p. o. diplomatikai szerződésekre nézve a XII. t. ez. 8. szakasza csak a közlést kívánja, de szerinte lehetetlenné is vélnék diplomatiaí nemzetközi szerződések kötése, mert úgymond, bekövetkezhetnék azon eset, hogy a monarchia egyik része jóváhagyja azt, a mit a másik visszautasít, s ebből veszélyes bonyodalmak származhatnának. Részletesen nem emlékszem fejtegetésére, de értelme ez volt, s ezért — azt mondja, — sem a monarchia érdekéből, sem törvényeink értelmében nem engedhető meg, hogy ilyen nemzetközi szerződések tárgyalás végett a ház elé hozassanak. Végtére méltóztatott ugyan a berlini szerződést a ház asztalára letenni; de mint akkor kijelenté, csak felvilágosítás és tudomásvétel végett. Azonban most, midőn arról van szó, hogy mikor tárgyalja a ház a szerződést, a t. ministerelnök ur az ez iránti elhatározást attól teszi függővé, hogy az osztrák parlament fogja-e azt tárgyalni vagy nem. No már, ha a ministerelnök urnak múltkori fejtegetései szerint egyáltalában nem engedhető meg e szerződés tárgyalása, sem törvényeink értelmében, sem azért, mert az czélellenes, s külpolitikánkra veszélyes volna; ha ez igaz, akkor mindezen okok állanak azon esetben is, ba az osztrák parlament tárgyalja a szerződést. És ime a t. ministerelnök ur szerint, mihelyt az osztrák parlament tárgyalja a szerződést, akkor annak itteni tárgyalása mindjárt nem veszélyes, akkor azt törvényeink is megengedik ? Egyik vagy másik áll, de mind a két okoskodás nem állhat. Annyival inkább, mert e tekintetben a paritás a két állam közt csak annyiban veendő figyelembe, hogy Ausztriának, mint a monarchia egyik államának ne legyen a közös ügyekben több joga, mint Magyarországnak, a monarchia másik államának. De a magyar országgyűlés jogának gyakorolhatását attól tenni függővé, hogy az osztrák parlamentnek miként tetszik élni a maga törvényeiben számára biztosított joggal; ez már nem paritás, ez már a magyar országgyűlés jogának érvényesítését teljesen függővé tenné, nem a fennálló törvényektől, hanem az osztrák parlamentnek ilyen vagy olyan eljárásától. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A múlt alkalommal bátor voltam a tisztelt ministerelnök urnak akkor fölállított elméletére megjegyezni, hogy a nemzetközi szerződések kérdésében általános theoriát nem lehet felállítani arra nézve, hogy valamely állam országgyűlésének mennyiben legyen joga a szerződéshez hozzászólani; vagy azt jóváhagyni, vagy visszautasítani; hanem erre nézve minden államnak saját alkotmánya határoz. Más az alkotmánya Angolországnak, más az államszervezete Oroszországnak, és más alkotmánya van AusztriaMagyarországnak. A t. ministerelnök urnak azon okoskodására, hogy ha a parlamentnek joga volna a nemzetközi szerződésektől a jóváhagyást megtagadni, akkor nem is lehetne érvényes nemzetközi szerződéseket kötni, mert a congressusokon senki sem tudná, hogy mely állam fogná azt elfogadni vagy visszautasítani; már akkor megjegyeztem azt is, hogy erre nézve már Ulpián megmondotta, hogy „Qui cum alio contrahit: est, vei debet esse non ignavus conditionis ejus." A ki mással szerződik, köteles tudni a másik szerződő fél jogosultságát. A congressuson azon államok, melyek velünk szerződtek, kötelesek voltak ismerni a mi államszervezetünket; s ebből kifolyólag tudni azt, hogy az osztrákmagyar monarchia mandatáriusainak volt-e joguk végérvényesen szerződni és mennyiben van joguk a parlamenteknek a szerződéshez hozzászólni. S ha akármikép kötöttek volna egy nemzetközi szerződést, melyhez péld. Észak-Amerika küldöttei is hozzájárultak, azon szerződés csak akkor kötelezte volna Észak-Amerikát és csak akkor lett volna rá nézve érvényes, ha azt a senatus helybenhagyja ; mert az észak-amerikai alkotmány szerint a nemzetközi szerződések érvényéhez a senatus hozzájárulása szükséges. Említettem a t. ministerelnök ur okoskodása ellenében, hogy Ausztriában a törvény világosan kiköti bizonyos tekintetben a reiehsrath jóváhagyását. És ime az azóta bekövetkezett események felfogásomat igazolták. Magának a monarchia közös külügyministerének sem volt ereje ellenállni az osztrák delegatio azon követelésének, hogy addig a berlini szerződéssel kapcsolatos ügyek tárgyalásába sem bocsátkozik, míg a reiehsrath a törvényben neki biztosított jogát nem gyakorolja, a szerződést tárgyalj EL 6S ä fölött határozatot hoz. Az tehát, hogy a magyar országgyűlésnek is van-e joga ezen szerződést tárgyalni, vagy nincs; és tárgyalja-e azt vagy nem: az egyedül saját alkotmányunktól, saját törvényeinktől függ, — nem pedig attól, hogy az osztrák parlament fogja-e azt tárgyalni, s mit fog fölötte határozni ? (ügy van! balfelöl.) Azonban Csernátony képviselő ur épen törvényeinket nem látja tisztának, nem látja világosnak. (Halljuk! balfelöl.) Azt mondja, hogy nincs törvényünk, mely elég világosan intézkednék arra nézve, hogy van-e jogunk a berlini szer-